Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.
Ülésnapok - 1892-378
198 378, orsí! ág 0 í-i ülés 1894. november 11-én, szerdán. fokozni, és ezt igen egyszerűen abban látom, hogy azt az összeférhetlenségi törvényt a legrigorózusabban alkalmazzuk. Csakis ezáltal fogjuk elérni azt, hogy az országban nem mondhatják, hogy itt a kormánytól függő emberek ülnek a képviselőházban. (Úgy van! Úgy van! hál felől) Hogy ha kizárjuk annak lehetőségét, hogy oly képviselő üljön a képviselőházban, ki a kormánytól bizonyos függő helyzetben van, akkor azzal a parlament iránti bizalmat, a parlament nimbuszát, aunak függetlensége iránti tiszteletet mindenesetre emelni fogjuk. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Végül, t. ház, sajnos, kénytelen vagyok (Halljuk! Halljuk!) még egyszer az egyházpolitikai kérdésekre visszatérni. En ugyan nagyon örültem volna és szerettem volna, ha a költségvetési vitában ezen kérdések, melyek már is országszerte olyan magas hullámokat vertek fel, végleg le kerültek volna a napirendről. (Hangok jobbfelöl: Hát ne beszéljen róla!) Méltóztatnak talán elismerni, hogy én mindig azon Bzempontból bíráltam a kérdéseket, hogy mikép lehetne az okvetlenül felmerülő izgalmaknak, a felmerülő békétlenségeknek elejét venni, mikép lehetne, ha már benne vagyunk, a felekezeti viszályokat mérsékelni. Ezen szempontból kívánok ma is a kérdéshez hozzászólni. (Halljuk ! Halljuk!) Nagyon szeretném, ha a béke érdekében az egyházpolitikai javaslatok végre valami formában a napirendről letűnnének. De mit látunk ? A három javaslat, a mely a parlamenten átment, a szentesítésnél, úgy látszik, némely nehézségekbe ütközik. Ott van a másik két javaslat, a melyekről a t. kormánypárti lapok annak idején nagyban hirdették, hogy azokat rögtön le fogják tárgyalni a főrendiházban. Wekerle Sándor miniszterelnök; és pénzügyminiszter: Hol? Gr.Batthyány Tivadar: A lapokból olvastam ! Wekerle Sándor miniszterelnök és Pénzügyminiszter: Tessék azokhoz fordulni! Gr. Batthyány Tivadar: Bocsánatot kérek, úgy hiszem, a t. kormánynak mégis van némi befolyása a főrendiházi tárgyalások megállapítására, ezen kérdés tehát nem tartozik egészen a főrendiházra. Mondom, e két kérdés függ még, és félek, hogy íVjból is kénytelenek leszünk velük foglalkozni, mert tudtommal azon aggályok, melyek a fel ekézel nélküliség ellen felhozattak, még ma is, talán fokozottabb mértékben fennállanak. De ha ez az öt javaslat letárgyaltatik, vége lesz-e az egyházpolitikának? Az igen t. igazságügyminiszter úr a kormány nevében és képviseletében annak idején kijelentette, hogy a házassági jognak kiegészítő részét kell hogy képezze az uralkodó család házassági jogának szabályozása és kilátásba helyezte, hogy erre vonatkozólag törvényjavaslatot fog előterjeszteni. Megvallom, hogy magam erre semmi súlyt sem fektetek, de arra igen is súlyt fektetek, hogy a mit egy miniszter megígért, azt meg is tartsa. (Helyeslés! bálfelöl.) Tehát fogjuk mindenesetre tárgyalni az uralkodó család házassági jogáról szóló törvényjavaslatot; (Ellenmondások balfélől és a szélsőbalon.) hinnem kell, hogy fogjuk. Azután ott van a házasságjogi perrendtartás, ott van a katholikus autonómia tárgyalása, melyek szintén alkalmat nyújtanak arra, hogy befejezésükig az izgalmakat felidézzék, és csak egy szikra kell, hogy a tűz ismét fellobbanjon ott van a végrehajtás stádiuma, ott lesz csak az igazi izgalom. Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Dehogy! Gr. Batthyány Tivadar: Tagadja az igen t. miniszterelnök úr? Fenyvessy Ferencz: Minden házasságnál van izgalom. (Derültség.) Gr. Batthyány Tivadar: Igen, minden házasságnál igen sokszor lesz izgalom, (Élénk derültség.) de nem olyan izgalom, a minőre t. barátom utalt, hanem sokkal komolyabb. Csak egyet hozok fel a több példából, a melyeket hallottam. A belügyminiszter úr, úgy tudom, úgy kontemplálja a házassági anyakönyvvezetők kinevezését, hogy minden 3—4—5-ik anyakönyvvezető fog a házasságkötéssel megbízatni. Tudjuk, hogy a nép nálunk tél idején szokott házasodni. Ha az a nép, ha a vőlegény, menyasszony és hozzátartozóik kötelesek lesznek a formalitások elvégzésére háromszor, négyszer, ötször elmenni az ötödik kerületbe az anyakönyvvezetőhöz : azt hiszem, sőt meg vagyok róla győződve, elő fog fordulni az az eset, hogy az a parasztember azt fogja mondani, hogy nekem sem időm, sem pénzem, sem kedvem nincs, hogy ennyiszer fáradjak a dologban, különösen ha az az anyakönyvvezető jegyző egyszer körvadászaton van, máskor adó után jár a harmadik, negyedik községben, vagy Isten tudja merre korteskedik. Ily körülmények közt meg fog történni az az eset, hogy az a földmíves ember oda áll a pap elé és azt mondja: adj engem össze egyházilag, nekem elég az, különben vadházasságban fogok élni. Mi lesz ennek a következése? Egyik-másik pap félni fog a törvénytől és a büntetéstől és nem adja össze; de meg vagyok róla győződve, sőt tudom, hngy igen sok pap lesz, a ki össze fogja adni, meg fogja szegni a világi törvényt, és hogy ha nem tudja megfizetni
