Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-378

378. országos ülés 1894. noTeinber lá-én, szerdán. 195 ben is segítve legyen. Gondoskodni kellene, hogy az elaggott munkások valami nyugdíjfélében részestíljenek. Már a múlt évi költségvetés tárgyalása alkalmával szóba hoztam, hogy igyekezni kell a munkást egy kis vagyonhoz juttatni. Ezt igen szépen meg lehet oldani, ha a munkást takarékosságra utaljuk úgy, hogy elő segítjük állami és társadalmi úton, vagy hogy egy kis házat, vagy egy kis földecskéi részletfizetés útján könnytí módon megszerezhessen. Ha az a munkás csak egyszobás háznak tulajdonosává lesz is, ha csak egy holdacska földje lesz is, nem fog vándor ember lenni, a ki ma Európában, holnap Ázsiában, holnapután talán Amerikában keresi a munkáját, hanem meg lesz benne az a tudat, hogy itt »élned, halnod kell.« Ezen szisztémát ép a vidéken könnyíí megvalósítani. Vannak azonkívül más kérdések is, a melyek a szocziális kérdés tekintetében igen fontosak ; ide sorolom első sorban a munkás-izgatókat. Én megdöbbentem, midőn olvastam, hogy minő összegeket fizetnek a munkások heti bérökböl az u. n. pártezélokra. Van ebben igen sok üdvös dolog, nevelés, művelés, betegsegélyezés és egyéb czélok, de láttam, hogy úgy nálunk, mint a külföldön igen nagy quóta esik az u. n. szocziális pártvezérekre. Ezek legnagyobbrészt olyan emberek, a kik csak azért, hogy pénzt kapjanak, hivatásból izgatnak, és természetes, hogy állásukat fölöslegessé ne tegyék, mindig és mindenütt fognak izgatni, még ha nincs is reá kellő ok. Ezekkel szemben nálunk annál könnyebben lehet eljárni, mivel azok nagyrészt külföldi emberek. De ha már a munkásokról beszélek, legyen szabad, t, ház, még egy kérdést szóba hoznom. (Halljuk! Halljuk!) Egyik t. képviselőtársam egy felolvasás alkalmával azt az "jállítást koczkáztatta, hogy Magyarországon, vagy helyesebben Budapesten nincsenek munkanélküliek. Én az ellenkezőről vagyok meggyőződve, mert tapasztalásból tudom, igen sokszor fordulnak hozzám is becsű'etes munkások, hogy segítsek rajtok nem pénzzel, de azzal, hogy munkát szerezzek nekik, és gyakran hetek múlnak el a nélkül, hogy az a derék munkás munkához jutna. Ha ennek okát kérem, azt egyszerűen abban találom, hogy egyrészt a vidéken elszegényedett nép mind ide özönlik a fővárosba és mind itt keresi boldogulását, másrészről hogy gyárainkban és vállalatainkban igen sok idegen munkást alkalmaznak. Csak egy dologra vagyok bátor a t. ház figyelmét felhívni, mely nemrég a lapokat is bejárta. (Halljuk! Halljuk!) Ott van a pécsi kőszénbánya esete, midőn egy konfliktus alkalmával a magyar munkásokat sorra elbocsátották, s százával tartották meg a külfödi munkásokat. Jól tudom, hogy törvényben azt kimondani, hogy csakis kizárólag magyar munkások alkalmazhatók, nemcsak nem lehet, de nem is volna czélszerű, mert egyes iparágaknál tényleg még idegen munkaerőre van szükségünk, De a t. kormánynak különösen a nagyiparral szemben ezer módja van arra, hogy ez irányban is érvényesíthesse befolyását. Hiszen minden nagyiparos valami plusztminuszt akar és kap is a kormánytól. Ha mással nem, adjon ordót annak, a ki vállalatainak par excellence magyar munkásokat is alkalmaz, itt a kitüntetés valóban helyén lenne, (Helyeslés balfelől.) Végűi, t. képviselőház, hogy ne vegyem túlságosan hosszú ideig igénybe becses figyelmüket, legyen szabad szocziális szempontból még csak egy kérdésre kiterjeszkednem. (Hdijuk! Halljuk!) A ki ismeri a szocziálisták bajait és tendencziáit, az tudja, hogy a szocziálizmus határozottan a vallás ellen küzd, a vallástalanságot terjeszti és ezt nyíltan he is ismerik, mert maguk is elismerik, hogy a míg a vallásosság a népben megvan, addig a szocziális ideákra és a társadalmi forradalomra a nép kellő fogékonysággal nem bir. És midőn látom elleneinknek ezt a tendencziáját, természetesen szükségesnek tartom, hogy igyekezzünk minden téren arra, hogy a nép vallásosságát fokozzak, hogy minden oly törvényhozási intézkedést, a mely a vallástalanságot előidézni és a vallás iránti érzületet deprimálni, megingatni képes, mellőzzünk. (Helyeslés a baloldalon.) T. ház! Méltóztassanak nekem megengedni, hogy ezen kérdéssel kapcsolatban egész röviden utaljak arra, hogy a szocziálizmus terjedésének egyik indoka, mint már említem épen az, hogy egyrészről a föld népe mindinkább elszegényedik, hogy a hitelezők annak a paraszt gazdának mindenét elszedik, és a népnek ez a része képezi az agrár szocziálizmusnak egyik seregét, a nép másik része pedig betódul a fővárosba, itt nyomja le a munkabéreket és árakat, konkurrencziát csinál az itteni munkásnak, és mikor aztán már éhezik s nem tud a drága fővárosban meg' élni, mert munkát sem igen kap, akkor az ily nélkülözök igen könnyen és igen érthetőieg a a szocziálizmus karjaiba dobják magukat. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) így vagyunk a kisiparral is, mely rohamosan hanyatlik. Minden egyes kisiparos, a ki üzletét bezárja, annyi és annyi embert foszt meg magával együtt a kenyértől. A midőn tehát látom ezen tényeket, ezen veszélyeket, ugyanakkor előttem áll az útja és módja az orvoslásnak. Én ezen kérdés megoldását az agrártendencziák megvalósításában, az ipar fejlesztésében, Ü5*