Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-378

j[96 878. országos ülés 18M. november 14-én, szerdán. különösen pedig a kisipar támogatásában látom és látom egyúttal oly politikában, a melyet helyes szóval a »kis emberek politikájának« lehetne nevezni. (Helyeslés balfelöl.) Ha a kormány és a törvényhozás mindinkább súlyt fog fektetni arra, hogy a kis emberek — így nevezem a szegényebb sorsú embereket — milliói részére a megélhetést könnyítse, biztosítsa, akkor meg vagyok győződve arról, hogy a szoczialisztikus bajokon nagyrészt segítve lesz. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Sokat hallottam itt az agrár-kérdéseket emlegetni. (Halljuk! Halljuk!) Megvallom, t. ház, sokkal kevesebbet foglalkoztam eddig mezőgazdasági kérdésekkel, sem hogy ezen vitában részt vehetnék. De miután ismételten hallottam és olvastam azon állítást, mintha az agrár és merkantil irányzat közt tényleg ellentétek volnának : e szempontból tanulmányoztam és vizsgáltam a kérdést és azon meggyőződésre jutottam, hogy a jogos agrár és merkantil törekvések egymással nem hogy ellentétben állnának, hanem ellenkezőleg egymásra utalva, egymást kiegészítik. A ki szidja az agráriusokat, hogy a kereskedelem ellen törnek; a ki szidja a kereskedelmet csuk azért, hogy az agrár érdekeket előmozdítsa, az nem használ az ügynek, sőt mindkét fél érdekeit veszélyezteti. Egy-két példával könnyen lehet illusztrálni azt, hogy itt tényleg nincsenek komoly ellentétek. Ott van a mostanában sokat vitatott kérdés, a romániai búza vámkérdése. Méltóztassanak megtekinteni a törvény azon szakaszát, mely a kikészítési eljárást megállapítja. Ha a kormány ahhoz szorosan ragaszkodik, ha szó szerint megtartja azon intézkedéseket és föltételeket, a melyek ezen kikészítési eljárásra, a mely tisztán a külföldi export kérdésében lép előtérbe, vonatkoznak, a mint azt a törvény így kontemplálja, és ugy hajtja végre, abba bele nem köthet sem agrárius, sem kereskedő, sem senki más. Méltóztassanak megengedni, hogy röviden még egy pár más kérdésre is kiterjeszkedjem. (Halljuk! Halljuk!) Igen sokat hallottam emlegetni, különösen az utóbbi időben, egyrészt a liberalizmust, másrészt az egységes nemzeti magyar államot. Á magam részéről a valódi liberalizmusnak ép oly híve vagyok, mint az egységes magyar nemzeti államnak és annak megerősítésének. De mikor mi egységes magyar nemzeti államról deklamálunk, és azután azt látom, hogy különböző részeiben 3—4 különféle törvény is van, én ezt oly hibának tartom, mely a vidéken a népben a magyar egységes állam eszméje iránt ébreszthet igen könnyen kételyeket. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Nem fogok kiterjeszkedni sok ily kérdésre, csak egyet vagyok bátor említeni és pedig a sajtótörvényt. Az 1848 ik évi sajtótörvényünket nagyjában és egészében helyesnek tartom, nevezetesen annak a sajtószabadságra vonatkozó intézkedéseit, de már odáig nem tudok a sajtószabadságért lelkesedni, hogy e törvény alapján oly »01vasd«-féle czikkek jelenhessenek meg büntetlenül a királyi család tagjairól, a minőket ez év folyamán olvashattunk. (Egy hanga szélső baloldalon: Az esküdtek felmentették!) Ezt tartom épen sajnosnak, mert hogyha ez a sajtótörvény megfelelő volna, nem hiszem, hogy az esküdtszék ez esetben felmentő ítéletet hozott volna. Erdélyben tudtommal az osztrák sajtótörvény van életben, de erről nem kivánok szólani; az ország egy más részében: Fiaméban ismét a Bach-féle sajtó-pátens van érvényben. Ha a t. ház megengedi, pár szóval meg akarom magyarázni, hogy a liberalizmus fénykorában, Magyarország gyöngyében, milyen liberális sajtóügyi viszonyok állanak fenn. Van Fiúméban egy politikai lap: a »La Bilanza«, a mely a kormánynyal szerződéses viszonyban áll, a mennyiben fis évi járulék fejében félhivatalos közleményeket ad ki. Képzelhetik, t. képviselőtársaim, hogy milyen ezen lap politikai iránya. (Közbeszólások jobbfelöl.) Ezzel nem mondtam semmi különöset, csak azt konstatáltam, hogy a kormány e lappal szerződéses viszonyban áll és ennélfogva a t. ház elbírálására és felfogására bízom, hogy minő tónusból nótáz ez a lap. Fiúméban ismételten folyamodott egy ottani lap, a mely nem ellenzéki ugyan, de egy kicsit függetlenebb szinezetíí, konczesszióért, mert ott ez szükséges, hogy politikai lappá alakúihasson át, e folyamodvány azonban, bár a kaucziómeg volt, mindig visszaútasíttatott, úgy, hogy mikor a nagy liberális éra megindult a folyó év elején, csak egy politikai lap volt Fiúméban, Régebben az előbbi kormányok azt az eljárást követték, hogy szemet hunytak arra, ha nem politikai lapok néha politikai híreket közöltek, január hótól kezdve azonban kiadatott egy hatósági rendelet, a melylyel figyelmeztették a lapokat, hogy nem politikai lapok a sajtó-pátens nem tudom hányadik szakasza szerint politikai híreket nem közölhetnek, s bizonyára csak puszta véletlen volt az, hogy ezen rendelet akkor lett kiadva, midőn Fiume jelenlegi képviselője, a kormánypártból kilépett. (Halljuk! Halljuk!) Mi történt azután? Kezeim között vannak a kormányt támogató nem politikai ottani lapok; speczialiter a magyar nyelvű lap mily éles politikai vezérczikkeket írogatott az egyházpolitikáról tovább, de a másik lapnak szigorúan meg volt tiltva, hogy ne merészeljen politizálni. (Igaz! Úgy van! Derültség bal felől.) De tovább megyek. Mivel választóimnak nagy része, fő-