Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-378

378. országos ülés 1894, november 14-én, szerdán. Jgy kezn, és ha szüksége van pénzre, azt hiszem, e házban egy ember sem lesz, a ki ezt a pár ezer forintot meg nem szavazná. Bujanovics Sándor t. barátom és képviselőtársam, őszintén megvallom, sok igazat mondott, hanem midőn azokat elmondta, s azon hiányokat leleplezte, a melyeken segíteni kell és melyekre nézve a kormány mindent elkövet azok orvoslására, azt vártam volna tőle, hogy itt inkább emlékezett volna meg a tőzsdei bíróságokról és azokról a bizonyos üzéikedésekről, melyek a börzén folytattatnak, hogy azok ne a kaufmännische usanee szabályai szerint, hanem a tisztesség szabályai szerint bíráltassanak meg. Mert azt látjuk, nogy a börzén Budapesten és Bécsben egy óra alatt több búzát vesznek és adnak el, mint a mennyi Magyarországon megterem, és ennek nem mi fogjuk az árát megadni, nem is a termelők, hanem azok, a kik í^y üzérkednek, kivált mikor meg van engedve nekik minden, a mi más embernek nincsen megengedve. Azt vártam volna a t. képviselő úrtól, hogy méltassa azt a szerencsés helyzetet, a melyben most vagyunk és azt a haladást, melyet az ország tett, hogy ez a haladás 1869. óta mily mérveket öltött. Méltóztassanak megengedni, a ki ezt tagadásba veszi, az vagy nem látja, vagy nem akarja látni azt a haladást. A ki Pestet ismerte 1869-ben és látja most, az nem képes felfogni, hogyan fejlődhetett ennyire, és ezt látjuk a többi városoknál is. A mikor ily hatalmasan haladunk előre, hogy akkor hogyan lehet milliókra menő proletariátusról beszélni, azt én csekély eszemmel nem tudom felfogni. Hanem annyit mégis szükségesnek tartok felemlíteni, hogy ha azt a kedvező helyzetet és kedvező pénzügyi viszonyokat, a melyben most vagyunk, a t. pénzügyminiszter úr továbbra is fenn akarja tartani, akkor nagyon szükségesnek találnám először is az adók reformját. Azt hiszem, hogy ebben a tekintetben a t. pénzügyminiszter úr is egy értelemben van velem. És ennél, megvallom, nem szeretném a teher- és adómentes minimumot. Ez nem tesz nagy különbséget; szám szerint lehet azt kiszámítani. És másfelől azt igen szeretném, hogy ha fontolóra venni méltóztatnék az úgynevezett progressziv adószisztémát, a melyet ezelőtt hat évvel roppantul megtámadtak minden oldalról, mert rettenetes volna, ha valaki 8000 frtnyi adót fizetett eddig és ezután fizetne 8080 frtot; ezt megteheti a nagybirtokos, a ki az adminisztrácziót úgy is majdnem egészen a maga számára veszi igénybe, de nem teheti meg a szegény ember, a kinek két forintnyi adója van. Ezt én részemről szükségesnek tartanám. Szükségesnek tartanám továbbá, mint azt már évek előtt elmondtam, a pénzügyi kezelés egyszerűsítését, nehogy oly dolgok történhessenek, mint történt az velem, a ki Madarász József t. képviselőtársammal az adó pontos fizetése tekintetében unikumok vagyunk. Mi ugyanis eddig januárban mindigelőre kifizettük az adónkat egész évre;' és mi történt velem ? Legközelebb, midőn február 9-én lefizettem az adómat, megkaptam róla a nyugtát, és erre október 10-én kapok egy adó-ívet, a melyben adóm száz százalékkal van felemelve, hogy miért, ez nincsen kitűntetve, majd megkérdezem. A kezelési rendszer egyszerűsítése könnyíteni fog a dolgon, mert az adópénz nem megy annyi retortákon keresztül, és ha meg fogja tenni a t, pénzügyminiszter úr azt, hogy legalább midőn a szegény paraszt a hetivásárra bejön és eladja termését és elmegy az adóhivatalba, hogy adóját lefizesse, ne történhessék az meg, hogy délután nem fogadják el azt tőle, azt mondván, hogy a pénztárnok mással van elfoglalva, hanem fizethesse meg az adóját délután is, mert délelőtt nincsen még pénze. Mert az a szegény ember, ha nem fizeti meg mindjárt adóját, vesz azon a pénzen más egyéb szükségeset, s így azt a pénzt, melyet az adópénztárba fizetett volna, más helyre fizeti el. Vágre nagyon kérném, méltóztassék figyelembe venni a t. pénzügyminiszter úr azt is, hogy engedtessék meg a kisebb adózóknak adójukat bélyegekben lefizetni. Ezzel igen sok sikkasztásnak vétetnék eleje, mert ha as a szegény ember megveszi a bélyegeket, azokat beragasztja az adókönyvecskéjébe és ezzel azután elmegy a jegyzőhoz, a jegyző lebélyegzi és beírja, hogy ennyit fizetett. Ezt igen szépen lehetne megtenni és számtalan sikkasztásnak eleje lenne véve. Ha még ehhez hozzáteszem, hogy a nagyobb adóhivataloknál behozatnék a bárczarendszer, a hol nem a toll érvényestíl, hanem az olló, akkor azt hiszem, hogy rendezhetnek a pénzügyi kezelést, és ehhez ha még hozzáadnám mindazt, a mi még szükséges, és a mit itt hosszasabban előterjeszteni nem kívánok, azzal végzem beszédemet, hogy mivel azt látom, hogy ezen budget egyáltalában oly alapokon nyugszik, a melyek ellen kifogást tenni nem lehet, kijelentem, hogy én a magam részéről azt általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés jobb felől.) Papp Elek jegyző: Szalay Imre! Szalay Imre: T. ház! (Ealljuh!) Nem volt szándékom a budget általános vitájában részt venni, hanem felszólalásomat a földmívelési tárcza költségvetésének tárgyalására kívántam fentartani. De miután t. képviselőtársaimnak nagy része beszédeikben közgazdasági dolgokat hozott elő, bátorságot veszek magamnak én is — az általános politikáról lehető keveset