Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.
Ülésnapok - 1892-378
188 378. országos ülés 1894. november ll-én, szerdán. szólva — kizárólag a közgazdasági kérdésekkel foglalkozni. (Halljuk! Halljuk.') Azt hiszem, annak tulajdoníthatjuk, hogy a budget-vitába a közgazdasági dolgok belekerülnek, és hogy azzal nagyobb mértékben foglalkozunk, hogy a közgazdasági miniszter úr, a kit az" ő resszortja a legjobban kell, hogy érdekeljen, a budget-vitának csak harmadik napján szerencséltet bennünket jelenlétével. (Derültség a szélső baloldalon.) Darányi Ignácz t. képviselőtársam védelmében vette a kormányt a közgazdasági kérdésekben. Az ő észrevételeire nagyrészben megfelelt gr. Károlyi Sándor t. képviselő ár, én csupán néhány mondására szándékozom reflektálni és pedig annyiban, a mennyiben azt mondja, hogy a politikát ne vigyük a közgazdasági dolgokba. Én azok közé tartozom, a ki igen hosszú idő óta hangsúlyozom a képviselőházban és másutt is, hogy a közgazdasági dolgokat ne politikai szempontból bíráljuk meg, hanem úgy, a mint azok a közgazdasági kérdések valóban fel vannak állítva. Csakhogy sajátságos, Darányi t. képviselő úr az országos gazdasági egyesületnek a múlt napokban tartott gyűléséből kifolyólag megtámadja a gazdasági egyesületet, hogy az politizál. Nézzünk szemébe ennek a politizálásnak. Ott először föl lett vetve a szénakiviteli tilalom kérdése, másodszor a malmok dolgai. Bocsánatot kérek, hogyan lehet azt szemére vetni egy gazdasági egyesületnek, hogy a mikor a szénakivitellel és a malom-ügygyel foglalkozik hogy politizál; hiszen erről beszélni kötelessége a gazdasági egyesületnek ; van-e ennek valami köze a hatvanhetes kiegyezéshez ? Ha en ől lett volna ott szó, vagy a külön vámterületről, akkor egy szót se szólnék. De sajátságos, hogy most, midőn a gazdák életre ébredtek a nagy válsággal szemben, az nem tetszik a kormánynak, és úgy gondolja a gazdasági egyesületet, mint egy ankétet, melyet a kormány össze szokott hívni. Én húsz év óta sok ilyen ankétben vettem részt, de mindenik ankét egy kaptafára volt húzva, még pedig olykép, hogy összehívtak egy ankétet, abba meghívtak néhány független embert, a kinek véleményére ad valamit az ország, de ezeket aztán majorizálták úgy, hogy meghívták a keszthelyi, a magyaróvári és más gazdasági iskola tanárait és néhány miniszteri hivatalnokot, és ez a miniszteri-had amazok ellen támadt és elnyomta őket véleményükben. A kormány azt szeretné, ha a gazdasági egyesület is ily miniszteri expozitura lenne. (Úgy van. 1 a szélsőbalon.) Az is sajátságos, hogy mikor a földmívelésiigyi miniszter úr belépett a kabinetbe, roppant csöndcs ö éget, az idegesség elkerülését és az ipari érdekeket hangoztatta. Különös, hogy midőn a gazdáknak egy régi vágya teljesült és a földmívelési minisztériumot különválasztották az ipartól és kereskedelemtől, a miniszter nem arról beszél, a mi őt a legjobban illeti, hanem arról, a mihez semmi köze. Még sohasem hallottam, hogy a kormány a börze kérdésében, vagy az iparosok körében azt mondta volna: de ez nem lesz jó a gazdáknak; hanem mihelyt a gazdák a saját érdekeikről beszélnek, azt mondják nekik: ez a börzének nem lesz jó, vagy az iparnak fog ártani. (Úgy van! halfelől.) E dolgok így nem maradhatnak tovább. Sok szó folyt mostanában a malmokról és egyszer a miniszterelnök úr is egy interpelláczióra válaszolva, azt mondta, hogy a malmok nekünk roppant hasznot hajtanak, mert nélktílök a gazdasági válság még nagyobb volna, mert így a gabnát nem őrölhetnék fel, ezért kell a román búza, stb. Egy kis példában akarom megmatatni azt, a mi nagyban oly ártalmas az országra. Azon vidéken, a hol lakom, a leghíresebb árpája volt az országnak: az u.'n- balatonmelléki és különösen a boglári árpa. Ez mindenütt megverte a híres tót árpát, kiállításon, gabonavásáron egyaránt, úgy, hogy midőn a búza ára a régi jó időkben 12 frt volt, ezt az árpát í^/2 frton vették. Nagy is volt a híre épúgy, mint a magyar búza lisztjének, kivált Braziliában, Angliában, Francziaországban. De mit tettek a kereskedők és az odavaló közönség? Baté állomás a déli vasúttól lehet 8—9 mérföldnyire és közvetlen állomása í a magyar államvasutaknak. És mégis onnan és az egész környékről kocsin Boglárra vitték az árpát, hogy mint bogiárit adhassák el. Ott aztán elvegyítették a balatonmelléki árpával és minthogy Bogláron raktározták, külföldön azt hitték, hogy az is boglári árpa. így azután a boglári árpa ára is oda szállt le, a hova a többi árpáé. Ép így tesznek a malmok. A míg tiszta magyar búzát őröltek, a magyar lisztet sikértartalma és egyéb ingrediencziái miatt seholsem bírták leverni. De mióta haszontalan fajú idegen búzával keverik, aláássák a magyar Imza régi jó hitelét. (Úgy van! balról.) Azt is mondják, hogy nem pusztul Magyarországon a gazdaközönség, mert a földbirtok értéke és a bérletek igen magasak. Nem tagadom, hogy ez úgy volt a legutóbbi időkig, de most ellenkezőleg dekadenczia következik. Megmagyarázom azt is, hogy miért volt ezelőtt drága a föld és magas a bérlet? Mert a pénz olcsó lévén, e téren sokkal nagyobb hasznot reméltek, és inkább akartak 8—10 százalékot, mint négyet. De miután most mi földmívelők vagyunk válságos helyzetben, a pénz nem fog hozzánk fordulni, hanem keres magának máshol
