Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-377

377. országos ülés 1894. november 13-án, kedden. 159 T. képviselőház! A mint már mondtam, én mezőgazdasági helyzetünket átalánosságban az egész országban igen súlyosnak tartom: válságosnak sok helyütt, súlyosnak mindenütt. Ezen bajok nem ma keletkeztek; évek hosszú során át elkövetett mulasztások és helytelen intézkedések hozzájárultak e bajok nagyra növeléséhez. Ezen bajokkal szemben szükséges, hogy mezőgazdasági érdekeinket az egész vonalon felkaroljuk, szükséges, hogy ezen érdekekkel foglalkozzunk mindenütt ott, a hol azokkal foglalkoznunk kell, hogy keressük az orvoslás módját és találjuk meg azokat minden olyan specziális intézkedésekben, a melyeket a jövőre életbe léptetni akarunk; a mint akkor, a midőn a magyar pénzügyek zavarba jöttek, az egész politikában az uralkodó szempont a pénzügyi rendezés volt, úgy ma, midőn mezőgazdasági helyzetünk válságos, az egész politikában az uralkodó szempontnak a mezőgazdasági érdekek előmozdításának kell az én felfogásom szerint lennie. (Igás! Ugy van! bal felől.) Minthogy pedig én sem a költségvetésben, sem a kormány egyes tagjai nyilatkozatában ezen politika alapjait nem látom, azért hozzájárulok Horánszky Nándor t. képviselőtársam határozati javaslatához. (Helyeslés balfelől.) Még csak egyet kívánok megjegyezni. En évek sora óta a házban többször szólaltam fel, mindenkor rámutatva a felvidéki gazdák sanyarú sorsára, mindenkor sürgetve, hogy azon módokon, a melyek kínálkoznak, igyekezzünk ott a bajokon segíteni, igyekezzünk a kivándorlást megakadályozni az azon vidékeken megteremtendő ipar létesítésével — és ebben nincs ellentét, a mit mondok — igyekezzünk pedig támogatni a mezőgazdasági ipart főképen az azon vidéknek éltető elemét képező szeszgyártást. Felszólaltam ezen kérdésekben a múltban számtalanszor; az én felszólalásomat mindenkor talán komolyan se vették és oly színben tűntem fel, mint egy pusztulóban levő gazdaosztály védője, a ki elkeseredett küzdelmet folytat és olyanokat akar megmenteni, a kik meg nem menthetők. Hát ezt én ma nem teszem. A felvidéki közép- és kisbirtokosok felett megkondult a lélekharang, azoknak deposszedálása teljes folyamatban van és én, ki még pár évvel ezelőtt mindenkitől rossz néven vettem, ki birtokától megvált és pedig nemcsak a földbirtok iránti előszeretetemnél fogva, de azon politikai oknál fogva is, melyre én súlyt fektettem, hogy azon vidékeken a volt földesúri osztály, a közép- és kisbirtokos osztály maradjon fenn a nemzet, a magyar állam legerősebb támaszának; én, ki évekkel ezelőtt ezt a tanácsot adtam nekik, ma ezt nem teszem. Ma azt mondom: add el és boldogulj máskép, mert nem adhatok neki olyan tanácsot, hogy előmozdítsam tönkremenetelét, midőn meg vagyok győződve arról, hogy az a föld nem képes őt ma eltartani. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Ezt csak azért jegyzem meg, hogy ezen felszólalásomat ne méltóztassék ismét egy sárosmegyei vagy zemplén- vagy szepesmegyei kisbirtokos vagy középbirtokos felszólalásának tekintem. A miket én mondtam, mindazt a legjobb meggyőződéssel, az ország összes földbirtokosai és földmíívelői érdekében mondottam. (Zajos hélyesUs és tetszés a bal és a szélső baloldalon.) Perczel Béni jegyző: Darányi Ignácz! Darányi Ignáez: T. képviselőház! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) A jelen költségvetési vitában felszólalni nem kívántam, és pedig azért nem, mert azt találom, hogy a budget önmagát dicséri; a budget előnyeinek kiemelésére szükség nincs. És ha Horánszky Nándor igen t. képviselőtársam mégis pénzügyi szempontból annyi aggálynak adott kifejezést, engedje meg nekem, hogy én azt ne annyira objektív okoknak, mint az ő fekete szemüvegének tulajdonítsam. (Mozgás balfelől. Zaj. Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Elnök: Csendet kérek, t. ház! ' Darányi Ignácz: Részletekbe sem kívánok belemenni, t. ház, és pedig azért nem, mert a maguk helyén alkalmunk lesz, sőt szükséges is lesz ezeket tárgyalni és megbeszélni, és azt hiszem, hogy az általános budget-tárgyalásnak hátrányára szolgálna, ha részletes kérdéseket a tárgyalásba vonva, a fától nem látnók az erdőt. Ha mégis felszólalok, t. ház, teszem ezt azért, hogy én is kizárólag a mezőgazdaság helyzetéhez és az ezzel kapcsolatban felhozott kérdésekhez szóljak. De mielőtt az általam elmondandókba belemennék, legyen szabad Horánszky Nándor t. képviselőtársamnak egy közbevetőleg tett megjegyzésére reflektálnom, a melyben azt mondotta, hogy mi napról-napra méreg-anyagot keverünk a társadalmi osztályok közé; harezba visszük a gazdasági és termelő osztályokat és köröket, később pedig azt mondja, hogy ennek épen a kormányzat köréből a legutóbbi napokban tanúi voltunk. Kétségkívül, az igen t. képviselő úr az országos gazdasági egyesületben történteket értette .... Horánszky Nándor: Is! Darányi Ignácz:. . . vagy azokat is. J Elnök: Csendet kérek! Darányi Ignácz: T. ház! Ezen kényes kérdés elől kitérni nem kívánok, és azért nyíltan és őszintén elmondom nézetemet e helyről. (Halljuk! Halljuk!) Az országos gazdasági egyesület ügyeinek vitelébe kétségtelenül —• bizonyítékokat nem hozok fel, mert nem kívánom mérgesíteni a dolgot.... Vajay István: Mert nincsenek!