Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.
Ülésnapok - 1892-377
jgO ^ 7 ' országos ülés 1894. november 13-án, kedden. Darányi Ignácz: .... a pártpolitika belejátszott. Vajay István: Az utolsó közgyűlésen! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Darányi Ignácz: Sajnálom, t. ház, nem kívántam adatokat felhozni, de ha kényszerítenek rá, akkor megteszem. (Halljuk! Halljuk!) Abban a hivatalos jelentésben, melyet az országos gazdasági egyesíílet a közgyűlésnek tett, a 15-ik lapon a következő passzus foglaltatik (Olvassa): »A takarmánykiviteli tilalom rövid pár heti fennállása után visszavonatott, ne hogy egy-két, nagyobb mérvben engageált takarmány-kiviteli vállalkozó czég reménybeli nyereségétől elessék.* (Zaj és derültség bal felöl) Kérem, méltóztassanak kissé várni és méltóztassanak igazságosak lenni. Mert ha ez igaz, akkor a legkomolyabb mérvben igazolást igényel; de ily vádakat egy oly egyesületnek, melyből a pártpolitikának nézetem szerint ki kell zárva lennie, (Úgy van! Úgy van! jobb felől.) melynek hivatása az állammal és kormánynyal lehetőleg karöltve haladni, ily vádakat bizonyítás nélkül hangoztatni nem szabad. (Helyeslés.) De ha még kétségbe vonják azt, hogy a pártpolitika bevitetik az egyesületbe, akkor arra vagyok bátor utalni, hogy a »Hazánk« czímü lapot ezer és ezer példányban a gazdasági egyesületi »Köztelek« czímszalagjával küldözték szét az egész országba.(Úgyvan! Úgy van! jobb felöl.) Mit méltóztatnának szólni az igen t. ellenzéki urak, ha például holnap a kormánypárti »Nemzet«-et a magyar tudományos akadémia boritékában vagy czímszalagjával küldenék szerteszét ? Azt találnák, hogy ez által nem lett volna bevive az akadémiába a pártpolitika? hogy ez helyes eljárás? hogy ez arra való, hogy az egyetértés fentartassék? és hogy azok, a kik politikai pártokban eltérőleg működnek, az akadémiában egyesűit erővel dolgozzanak? Vajay István: Nem az a kérdés, hanem az, hogy igazat mondott-e a jelentés? (Zaj jobb felől. Halljuk! Halljuk!) Elnök : Csendet kérek! Darányi Ignácz: Azt hiszem, hogy beszédem további folyamán is be fogom igazolni, hogy tárgyilagos kívánok lenni és az elmérgesített helyzetre inkább csillapítótag, mint izgatólag kívánok hatni. Ennek folytán, t. ház, ha ily észleletek történtek, nem tagadható, hogy az országos gazdasági egyesület tagjainak jelentékeny részében kedvetlen érzés fogott helyet. Hock János: A miniszteri hivatalnokok részéről. Darányi Ignácz í Én nem vagyok miniszteri hivatalnok, de megvallom, hogy én sem helyeselhettem ezt & az egylettől távol tartottam magamat, Az országos gazdasági egyesület tisztújító közgyűlésén az elégedetlenség kitört . . . (Zaj balfelöl.) Szerintem nem helyes úton tört ki; mert egy oly férfiút, mint gróf Dessewffy Aurél, kinek a közügyek körül annyi érdeme van, (Éljenzés balfelöl.) és a kinek egyéni tulajdonai is annyira tiszteletreméltók, ily módon kibuktatni nem lehet és nem szabad. (Helyeslés bálfelöl.) Szemere Huba: Nem Dessewffy ellen volt irányozva a mozgalom! Darányi Ignácz: Én is meg vagyok róla győződve, hogy t. képviselőtársamnak igaza van, és magam is előre bocsájtottam, hogy egy bizonyos jelenség ellen irányúit a mozgalom, hiszem is, hogy az nem gróf Dessewffy Aurél személye ellen volt irányozva, hanem a többség egy talán helyes czéíra helytelen eszközt választott. En, t. ház, azt tartom, hogy az országos gazdasági egyesületnek kötelessége a kormánynyal szemben véleményét nyíltan és őszintén kimondani. Bujanovics Sándor: És kezdeményezni ott, a hol szükségesnek találja! Darányi Ignácz: Igen, kezdeményezni is ott, a hol szükségesnek találja, ez természetes. De már azt helyesnek nem tarthatom, hogy egy oly egyesületben, a melynek két ezer tagja van, és ezen kétezernyi tagszámban az ország minden pártja képviselve van, mondom, nem tarthatom helyesnek, hogy egy ily egyesületbe a pártpolitika bele vitessek. (Úgy van! Helyeslés.) Gondoljunk csak vissza az abszolút időkre, t. ház, és azt fogjuk látni, hogy a mi elődeink, a kik jó hazafiak voltak, —• hiszen az alkotmány helyreállítása is az egyletben egyengettetett — még az abszolút kormánynyal is tudtak találni érintkezési pontokat, azért, hogy a magyar mezőgazda sorsán lehetőleg segítve legyen. Annál inkább gondolom, hogy az egyesület hivatása, az alkotmányos kormányokkal, — nem csak ezzel a kormánynyal, a jövendőbeli kormányokkal is, akkor is, midőn önök lesznek a kormányon — a közérdekben összeműködni, hogy a magyar mezőgazdaság emelése érdekében az egyesület czélja elérhető legyen. Én nem kívánom, helyesen nem is kívánhatom, hogy az országos gazdasági egyesület kormánypárti egyesület legyen, és azzá alakuljon át; de ép oly kevéssé kívánhatom azt, bogy az egylet bármely ellenzéki pártnak orgánuma legyen. (Helyeslés.) És most, t. ház, méltóztassék megengedni, hogy áttérjek a mezőgazdák helyzetére, illető-, ieg a válságra, melyet több oldalról hangoztatnak. Azt tartom, t. ház, hogy a bajt kicsinyelni helytelen volna, mert akkor megfelelő és korai
