Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-377

158 877. országos ülés 1894. november 13-án, kedden. és utal arra, hogy intenzivebben gazdálkodjunk és kilátásba helyezi a vizi utak által a szállítás könnyebbségének létrehozását. És nem elégségesek e baj orvoslására azok sem, a miket a pénzügyi bizottság t. előadója tegnap felhozott, a ki kimutatja azt, hogy íme, hiszen 4 millióval, ha jól emlékszem, több van fölvéve a földmívelés egyes czéljaira a költségvetésben és íme, minő szolgálatokat tesznek a földmívelésnek még vasútaink is. De ha a bajt orvosolni akarjuk, ha mezőgazdaságunkat helyesebb alapokra kívánjuk visszahelyezni, akkor a teendők egész sorozata vár reánk, akkor fel kell karolnunk a kérdést a maga egészében, akkor minden téren kell a bajok orvoslásával foglalkoznunk. Csak úgy fogjuk elérni, még pedig nem is rövid, de hosszú idő múlva a bajok szanálását. (Igaz! Úgy van! a bal- és a szélső haloldalon.) T. ház! A mint mondtam, a bajnak főforrása és alapja az, hogy a termelés költségei és az értékesítés eredményei között nincs meg a kellő arány. Termelésünk drága és mindinkább drágább lesz; minden egyes alkotás, bár különben helyes intézkedés, ezen termelést csak drágítja. Hiszen, hogy csak egyre utaljak, a termelés drágaságának előidézésében ott van az egyenes és fogyasztási adórendszer. Egyenes adórendszerünk megállapításakor, a kataszteri tiszta jövedelem kimunkálásakor nem a mai viszonyok állottak fenn; (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) más árak, más termelési viszonyok állottak fenn és ezek alapján munkáltatott ki akkor a tiszta jövedelem. Ez az akkor kimunkált tiszta jövedelem az ország nagy részében illuzoriussá vált. A termelés tehát ma azon vidékeken sokkal drágább, már csak a földadónál fogva is, mint volt akkor, mikor a földadó-kataszter kimunkáltatott. (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) Ez ágy van! Ott vannak a fogyasztási adók, az italmérési adó, ott van a munkáskérdés, a munkáserők helytelen felosztása, ott van a gazdasági hitel kérdése és számos kérdések, melyek mindegyikéről én most szólani nem akarok, mert én e kérdéseket csak főbb pontjaikban akarom érinteni, fentartva magamnak, hogy velők a maguk helyén alaposan foglalkozzam. De azon tételt állítom fel, hogy termelésünk az adó nagysága, a munkásviszonyok megváltozása, a kivándorlás és egyéb körülmények következtében ma drága és nem felel meg az értékesítés eredményének. Az értékesítésre nézve pedig igaz, nem vonom kétségbe, hogy a tengerentúli verseny ránk nézve súlyos következményekkel jár; következménye ez a világszerte megváltozott szállítási és termelési viszonyoknak. Ezt elismerem, de ezzel, a termelési és szállítási viszonyok ily nagymérvű megváltozásával szemben, a törvényhozásnak kötelessége lett volna ott, a hol erre alkalom volt, intézkedni, hogy ennek súlya ne nehezedjék még súlyosabban az országra, mint a hogy az történt. (Helyeslés a baloldalon.) Kereskedelmi és vámszerződéseink a bajt sehol sem enyhítették, hanem mindenütt fokozták. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Nem szükséges utalnom az olasz borra, a román gabonára, az orosz szerződésekre, hanem azt állítom, hogy mindezen szerződések, a melyek jórészt politikai okokból köttettek, melyek jórészt talán hasznára vannak a nemzetközi forgalomnak, a magyar mezőgazdaságra nézve súlyos csapást képeznek. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) És ha t. képviselőtársam kiemeli, hogy mily szolgálatot tesz a mezőgazdasági érdekeknek vasúti hálózatunk, elismerem, hogy tesz, de nem tesz elegendő mértékben, mert a vasutak jövedelmezősége ma a főszempont és nem vasutainknak a közgazdaság szolgálatába való helyezése. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) A t. előadó úr tagadólag fejét; de én bátor leszek neki pár adattal szolgálni. Én úgy tudom, hogy a tengerentúli országok szállításánál Amerikából Angliába, a vizi szállításnál, talán 40 kr., vagy annál is kevesebb azon egység, a melylyel ezen óriási úton. a gabona métermázsája átszállíttatik. Méltóztassék ezzel szemben felvenni ezt a kis példát : En, a ki Magyarország északi határáról Budapestre akarok szállítani valamit, egy mázsa után 70—80krt fizetek; tehát a 40 mértföldnyi távolságra kétszer annyit, mint a pár ezer mértföldnyi távolságra való szállításnál. Tudom, azt fogják nekem mondani, ne hasonlítsuk össze a vasúti Szállítást a vízi szállítással ; elfogadom, de ez nem gyengíti az én állításomat; hisz a vasutaknak feladata szolgálni a közgazdasági érdekeket. De tovább megyek. A kis ember a vasutakat egyáltalán nem használhatj kis ember a vasutaknak szállításából semmi előnyt nem húz. (Úgy van! bal felől.) Ha például egy felvidéki gazdának van 10 métermázsa eladó gyapja, és azt nem lévén képes eladni a vidéken, mert a gyapjúkereskedés megszűnt zsíros állapotban ide szállítj métermázsánkénti szállítási díj két forintnál többet tesz. Ezen adatok mellett is azt mondani, hogy a vasutak első sorban az ország köz- és mezőgazdasági érdekeinek szolgálatában állanak, azt hiszem, joggal nem lehet; szólamnak igenis beillik, de nélkülözi az igazságot. (Igaz! Úgy van! bal felöl.)