Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-376

376. országos ülés 1894. november 12-én, hétfőn. 147 szintén meg fognak érezni. Jelentkeznek, t. ház, az igazságügy terén tovább fejlődő szükségletek, a melyek a szóbeliség és közvetlenség folytán, ha nem is nagy mértékben, de az igazságügy terén a kiadások fokozását mindenesetre maguk után fogják vonni. Jelentkeznek a kultuszminisztériumnak azon igényei, a melyek itt e házban sajnálatomra mindig túlságos követelésekben jelentkeznek, de a melynek minimális szükségétől én sem akarom ezt az állami ágazatot elzárni. Jelentkeznek az újabb katonai igények, a melyek sohasem mennek vissza, hanem mindig csak előre. (Ügy van! a hal- és szélső baloldalon.) Jelentkezik a pénzügyi közigazgatási bíróság, bár első tételében, most csak a berendezésre vonatkozó összegeivel találkozunk és jelentkezik végül az a nagy szükséglet, a mely a közigazgatás reformjával áll kapcsolatban, mire vonatkozólag, t. ház, én ez alkalommal csak azt akarom kijelenteni, hogy ha a közigazgatás reformja megvalósul, a mint én óhajtom, hogy megvalósuljon, mert ennek szükségét magasabb állami szempontokból feltétlenül kielégítendőnek tartom, (Helyeslés jobb felől.) akkor az állami terheknek nem kis mértéke az, mely e reform berendezésével kapcsolatosan fog járni. T. ház! Ilyen, tényleg már létező, tényleg fejlődő igényekkel szemben az 1893-iki zárszámadások általam konstatált valódi eredményét és az 1895-iki költségvetést szembeállítva, ismételten és újra merem állítani, hogy az államháztartás egy új fázis elé jutott, amelyből csak két kimenekvés van: vagy egy újabb deficzit, a melynek előállását, közöttünk bizonyára senki sem óhajtja, vagy az állam terheinek újabb fokozása, (Igás! Úgy van ! a bal- és szélső baloldalon.) nyilatkozzék ez akár adóreform alakjában akár a szeszmonópolium alakjában, akár — miként a pénzügyminiszter úr használni szokta — új jövedelmi források feltárásában, (Derültség a szélsőhalon) akár a létező jövedelmi forrásoknak intenzivebb kihasználásában (Derültség balfelöl.) a mi nem tesz mást, mint azt, hogy az adófizetők zsebeit jobban kutassuk ki. (Ügy van! Ügy van! bal felől.) Ez, t. ház, teljesen egyre megy. Az eredmény az, hogy a mai helyzettel szemben ezen alternatívák egyikére alighanem utalva lesz az államkincstár. És ezzel szemben, t. h államnak miféle segélyforrásai vannak? A konverzió eredményei kimeríttettek, Beöthy Ákos: Elköltettek! (Derültség a bal- és szélsőbalon.) * Horánszky Nándor: Hacsak egy újabb konverzió elé menni nem akarunk, a helyzet teljesen megfelel azon kijelentésnek, a melyet t. barátom, Beöthy Ákos tett. A konverzióból tehát újabb jövedelmi forrást meríteni nem lehet. (Igaz! Ügy van! a balés szélsőbalon.) A konverziók részben sikeresek voltak, ezt elismerem magam is, és nagyban hatottak az államháztartás múlt éveinek kedvező fejleményeire; dehogy jövőben a konverziók az államháztartás kedvező alakulására újabb bevételi forrásokat nyújthassanak, az teljesen ki van zárva, — az ellenkezőt, gondolom, a pénzügyminiszter úr sem állítja, mert nem állíthatja. A pénztári készleteket, a mennyire rendelkezésünkre voltak, az újabb törvényjavaslatok által teljesen fel fogjuk használni, sőt, t. ház, az a csodálatos eredmény, hogy a duzzadó pénzügyi helyzettel szemben, a mely konstatálja azon nagy eredményeket, a melyeket az államháztartás évenként feltüntet, ott állunk, hogy a pénztári készletek kiegészítéséről van szó. E szempontból a tiszai és szegedi kölesönöknek államháztartási czélokra való bevonása és a regálé-kártalanítási papírok értékéből Származó összegek bevonása tehát egyfelől, az állam pénztári készleteinek duzzadó fejlődése és újabbi összegeknek az államkincstár czéljaira való bevonása másfelől: oly ellentétek, a melyek mindenkit arra utalnak, hogy a pénzügyi helyzet iránt még nagyobb aggodalmat tápláljon, mint a minőt talán eddig méltán táplált. (Igaz! Úgy van! a bál- és szélsőbalon.) Van még egy pár más kisebb jelentőségű forrás, t. ház, a mely rendelkezésünkre áll: az államjavak el nem adott része, a melyből azonban jövőre valamely nagy eredményeket produkálni nem lehet. Van továbbá 60 millió, vagy nem tudom mennyi, a mi a valutakölcsönből még rendelkezésre áll, a mely azonban, azt gondolom, a segítségnek csak ideig-óráig való eszközét képezheti. És itt kénytelen vagyok egy mozzanatra a t. pénzügyminiszter úr szíves válaszát kikérni, mert nem találom szerencsés gondolatnak azt, a mi történik, hogy t. i. a 93-iki zárszámadás fölödege is bevonatik a pénztári készletek kiegészítésének kombinácziójába. A 93-iki zárszámadás eredményei közt van az a 13 millió forint, a mely a valutakölcsönből befolyt, — gondolom, az is be van vonva, — az 1892-iki törvény szerint azonban ennek speczifikus desztinácziója van, t. i. a valuta rendezésének keresztülvitele, vagyis fémbeszerzés. Már most, t. ház, ezen összeget, a melynek desztináczióját a törvény speczificze megállapította, államkincstári czélokra igénybe venni és az államháztartás keretébe bevonni semmi esetre sem válik erkölcsi épülésére azon nagy miinek, a melynek végrehajtására a t. pénzügyminiszter úr vállalkozott, t. i. a valuta rendezésének. 19*