Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-376

\ 4g 376. országos ülés 1894. november 12-én, hétfőn. de legalább részben gyümölcsöztek, jövőre azonban ezeket fel fogjuk használni, mert ezekből új beruházásokat fogunk fedezni, ezeknek kamatjövedelmei tehát, a mennyiben tudniillik azok elhelyezve voltak egyes pénzintézeteknél, mint jövedelmek szintén elimináltatni fognak az állam bevételeiből, és szemben 1893-mal szerepelni szintén nem fognak. Gondolom, ez is megtámadbatatlan alap. Itt van továbbá a pénzverésből származó haszon, mely 1893 ban jelentékeny Összeget tett. Számszerűleg nem konstatálom, hacsak hivántatni nem fog, de tény, hogy ez is jelentékeny mérvíí eredményt szült. Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Atfnrót! Horánszky Nándor: Részben átfutó részben tiszta jövedelmet, a mennyiben az ezüstveretésből származó haszon az állam rendes bevétele javára esik. Ismerve van ugyanis mindenki előtt, — kalkulust nem akarok csinálni, — hogy az ezüstveretésben a koronákba átverendő vagy átvert ezüst, szemben annak megfelelő piaczi vagy normális értékével, tetemes hasznot hoz. A zárszámadás szerint is kitüntethető, hogy a pénzverésnél mily fokú netto-haszon merült fel 1893-ban, sőt 1894-ben is fog ienforogni, de 1895-ben már mindenesetre, jelentékenyen alá fog szállani. Itt vannak továbbá a bevételek csökkenései, melyeket részben a pénzügyi bizottság jelentése is konstatál. Visszaesés mutatkozik a sónál, továbbá az italmérési adónál. Szerintem visszaesésekre lehet számítani — bár nagyobb összegeket nem involválnak — a hadmemességi adónál, az adóbehajtási illetékeknél, mert az adó szigorúan hajtatván be, az állam polgára mindinkább hozzászokik ahhoz, hogy adóját pontosan fizesse, legalább a zárszámadásokból azt kell következtetnünk. Ennek folytán az adóbehajtási illetékek, és a melyek ezzel rokontermészetííek, a késedelmi kamatok is lejebb fognak szállani. Ezek tehát az állam bevételeit semmiesetre sem fogják fokozni, sőt meggyőződésem szerint, ha nem is nagy összegben, de mindenesetre csökkenteni fogjak. Itt van továbbá a jelentkező gazdasági kmis, melyet kicsinyelni nem lehet. (Igazi Ugy van! a hal és szélső baloldalon.) Én tartok tőle, hogy ez a gazdasági krizis nem sporadikus jelenség; mutatkozik ez egész Európában és nemcsak nálunk, tehát nem specziális betegség, hanem egy általános betegség, a melynek fejlődésével és fejlődésének hátrányaival nekünk is számolnunk kell. Egy gazdasági krizis minden állam pénzügyi viszonyait érinti, de olyan fokban, a minőben a magyar államot, alig érinthet államot, (Igazi Ugy van! a bal és szélső baloldalon.) mert a gazdasági krizis olyan, a mely a mi gazdasági helyzetűnkkel fájdalom rokontermészetű, tehát a mely jobban érinti azon országokat, melyeknek exisztencziája a nyerstermelésen nyugszik, (Ignz! Úgy van! a bal és ssélsö haloldalon.) mint azon országokat, melyeknek pénzügyi viszonyai vegyesen gazdaságon vagy pláne nagyrészben az ipar termelésen nyugosznak. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Pedig, ha egy ily krizis következik be, mondanom is felesleges, hogy akkor úgy az adózási képesség, mint a forgalom és fogyasztás nagymérvű csökkenése áll elő és ez rendkívüli befolyással lesz államháztartásunkra; (Helyeslés a báloldalon.) mert bizonyára a vasutaknak bevételei, a dohány, a bélyeg, az összes fogyasztási adók és az összes üzemek vég és nettoeredményei szintén nagy mértékben szenvedni fognak. De szemben az 1893-iki eredményekkel nemcsak ezen kalamitások lehetőségei forognak fenn, hanem olyan új igények is állanak, melyekkel számolnunk kell, részben azért, mert azoknak már első költségvetési tételeivel találkozunk is, részben pedig azért, mert a politikai fejlemények annyira augazsirozták a kormányt és az államot, hogv azokkal szemben kitérésnek helye nincsen. Új igényekként jelentkeznek, t. képviselőház, ha nem csalódom, a következő tételek: az anyakönyvek berendezése, a mely ebben a költségvetésben csak négy hónapra van beállítva; ennek kapcsán jelentkezik a szegény egyházak felsegélyezése, . . . (Egy hang bal felöl: Kárpótlása !) Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Nem kárpótlása, hanem fölsegéiyezése! Horánszky Nándor: .. . melyre vonatkozólag én egyénileg kijelentem, hogy én ezen kötelezettséget sohasem vállaltam volna el, — bár pártom részéről is történt e tekintetben felszólalás, — de a melyre nézve, tudvalevőleg az elveszített stólajövedelmek tekintetében az egyes egyházak exisztencziájukban támadtatván meg, ezek bizonyos fokú állami támogatásra tartanak igényt. Ezzel szemben jelentkezik a közbiztonsági kiadások fokozódása, a mely már előre be van jelentve, s a melynek továbbfejlesztéséről az állam gondoskodni kíván. Jelentkezik a közegészségügynek további támogatása, a melyre vonatkozólag egy hírrel találkoztunk a sajtó terén, a mit én valónak nem tartottam és nem tartok ma sem, — szomorú is volna, ha való volna, — hogy t. i. az orvosok sztrájkja is megindulóban van. Ezt, mint tényt, ugyan nem akczeptálom, az bizonyára túlhajtás, de mégis azt a gondolatot tartalmazza, hogy a közegészség terén az államnak oly továbbmenő feladatai vannak, a melyeket az ország pénzügyei