Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-376

3Í6. országos ülés 1894. november 12-én, hétfőn. 145 sőt a direkt adók terén több folyt be, mint a mennyi előírva volt, a mi azt mutatja, hogy az állam a hátralékokból is annyit behajtott és beszorított, hogy nemcsak az előirt összeg került ki, hanem még feleslegek is mutatkoztak, jeléül az adóbehajtások szigorának, a mit, baaz legális és nem erőszakos, én sem kifogásolok. Tény tehát az, — mint mondom, — hogy több folyt be, miut a mennyi arra az évre előírva volt. Tehát az 1893. év pénzügyi eredményei e téren is fényesek voltak. Tény az, hogy az üzemek jól mentek. Óhajtom, hogy jövőben is csak azon mértéket érjük el az üzemek fejlődésében, a mely az 1893-iki pénzügyi esztendőben mutatkozott és én meg leszek elégedve. Csak ismételve konstatálhatom tehát, hogy viszonylag e téren iä a lehető legmesszebb menő eredményeket értük el. Tény az, hogy a különféle bevételek 1893-ban szintén duzzadtak és emelkedtek, és tartok tőle, hogy a jövőben ez ily mértékben alig lesz elérhető. Tény az, hogy az államháztartás egész pénzügyi területén csurgott és csepegett minden, a mi az államháztartás kedvező végeredményeit elérhetővé tette. Tény végre az is, hogy az előző évben, tehát 1893-ben, a cselekvő és szenvedő hátralékok nem alakultak akként, hogy nagyobb terhek mentek volna át a következő évre. Tehát — ismétlem — az 1893. év egyike volt az államháztartás pénzügyi működése legfényesebb éveinek. Ha már most az összehasonlítást ezzel az évvel teszem meg, akkor azt gondolom, hogy csakis a t. kormány álláspontjának honorálásából indulok ki és nem a magaméból, és azon adatok, a melyek ezzel szemben előtérj esztendők lesznek, semmiesetre sem tarthatók olyanoknak, melyek a helyzetet rossz vagy hátrányos világításban tűntetik fel. Kiindulási pontúi véve most már az 1893-iki zárszámadási eredményeket, sajátságos helyzettel állunk szemben, (Halljuk! Halljuk! hal felöl.) melynek konstatálása körülbelül megvilágíthatja azt a pénzügyi jövőt, a melynek elébe megyünk, és a melyre annál inkább kötelességünk figyelmet fordítani, mert ismétlem, hogy az államháztartás egy forduló-pont előtt áll, a melynek további fejlődése csak két irányban történhetik. Történhetik jelesen vagy abban az irányban, hogy újabb deficzitekkel fogunk szembenállani, vagy abban az irányban, hogy az állam kénytelen lesz jövedelmeinek újabb fokozásához nyúlni. Ennek szimptomái már mutatkoznak is, mint ezt, az előttem szólott t. képviselőtársam is említette. Egyik, vagy másik a kettő közül tehát múlhatatlanul kell, hogy bekövetkezzék. T. ház! Az 1893-iki zárszámadási eredKÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XX. KÖTET. menyek, miként konstatáltam, azt mutatják, hogy annak zárszámadási feleslegei körülbelül 27,800.000 írtban, vagy, ha a közösügyi kiadásokat levonjuk, 23 millióban jelentkeznek. Ezzel szemben most már azt látjuk, hogy ha az 1893-iki bevételek érvényesülni is fognak 1895-ben, viszont a kiadásokban ezzel szemben 19 — 20 millió forint oly emelkedés is van, melylyel az 1895 iki előirányzatban, még pedig szemben az 1893-iki zárszámadási kiadásokkal, 1895-re túlmegyünk. Ha tehát ebből a 27, vagy 23 millióból levonjuk azt a 19 — 20 millió kiadási többletet, a mely mint ilyen jelentkezik az 1895-iki előirányzatban, akkor még mindig marad ugyan valami tényleges plusz, de az a minimális mértékre, t. i. 8, esetleg 4 millióra redukálódik. Ha most ezzel szemben tekintetbe veszszük, hogy minden évben vannak tetemes túlkiadások és lesznek jövőben is, mert hisz budgetünk egy része üzemi természetű, a hol tehát a kiadásokat pontosan előre meghatározni nem lehet; vagyis ha azt látjuk, t. ház, hogy 1890 ben 16 millió volt a túlkiadás, 1891-ben — ez ritka kivétel — három millió, 1892 ben 14,800.000 frt, 1893-ban a rendes költségvetésben 29 millió, akkor azt hiszem, hogy e túlkiadások 1895-ben sem lévén elkerülhetők, nagyon meg fogok nyugodni, ha ezek az 5 milliót nem fogják túlhaladni. És akkor már ott állunk, a hol elértük azt, hogy államháztartásunk egyensúlya csakis rendben lesz ugyan, de feleslegek nem lesznek. Ámde nagy kiadások és nagy kötelességek beváltása is vár reánk, melyekre magunkat részben már tényleg angazsáltuk, részben a politikai irány kijelölése által még nagyobb mértékben angazsálni fogjuk, ([gaz! bal felől.) Mielőtt azonban ezeket megjelölném, fontolóra kell vennem, hogy 95-ben elérjük e a 93. évi bevételi eredményeket, vagy sem. Legyen szabad itt csak pár mozzanatot említenem, mert ez is nagyon fontos a pénzügyi helyzet megítélésénél. Itt van a tiszaszegedi kölcsön, melyet egy benyújtott törvényjavaslatnál fogva be akarunk vonni az államháztartás rendes keretébe, mely tehát mint forgó tőke fog szerepelni. E kölcsönre nézve 93-ban összes kiadásaink 928.000 frtot tettek. Ha tehát ezen alapot bevonjuk az államháztartás keretébe, akkor világos, hogy az 1,900.000 frt, mely e kölcsön után, mint kiadás szerepel, szemben 1893-mal egészen az államháztartásra fog nehezedni. Gondolom ez megtámadhatatlan adat és ezért világos, hogy ezentúl az 1893-iki eredményekből ezt az 1 milliót bátran le Jehet írni. Itt vannak továbbá a nagy kasszakészletek, melyek a legutóbbi kimutatás szerint mintegy 135 milliót tettek. Igaz, hogy ezek nem egészben, 10