Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-376

144 376. országos ülés 1894. noTember 12-én, hétfőn. az, hogy a zárszámadásokban ez az 55,200.000 forint, mint felesleg tüntettetik fel? Származik onnan, t. ház, hogy olyan kiadási tételek, a melyeknek már 1893-ban kellett volna megtörténniök, elodáztätnak 1894-re és olyan bevételek, melyeknek már 1893-ban kellett volna befolyniuk a dolog természeténél fogva is — és ez utóbbi téren szemrehányást nem teszek — 1893-ban nem folytak be. Az úgynevezett cselekvő hátralék és terhelő hátralék úgy van kezelve, t. ház, hogy a kezelés igen alkalmas arra, hogy a felületesen itélő publikumot megtéveszszék vele. Csak egy pár adatra hivatkozom annak bizonyításául, hogy államháztartásunk eredményeinek zárszámadásszerü konstatálásában nincs meg az a világosság, az a rávezetés és ráutalás, hogy abban a törvényhozás és a közvélemény el ne tévedjen. 1893-ban például fel volt véve az 5°/o-os járadékoknak kamatösszege 17 millió forinttal. 1893-ban ez az összeg talán kiadatott előleg alakjában, — nem tudom, így van-e vagy nem, úgy látszik, kiadatott, — de a zárszámadásban mint tényleges kiadás nem szerepel, vagyis tehát a következő évre van az elszámolás átvíve azért, hogy a zárszámadási eredmény kedvezőbb színben tűnjék fel. Igaz, a számvevőszék is konstatálja, hogy a konverzionális műveleteknek leszámolása még nem volt befejezve, de tény az is, hogy azon 55,200.000 forint eredménynek feltüntetésében egyik alkatelemet képez az a tétel is, hogy 17 millió forint mint tényleges kiadás nem szerepelt. Ezért hiszi az egész világ, hogy 55,200.000 forint a végleges pénzügyi eredmény, pedig az nem ennyi. Hasonló az eset a kamatbiztosítást élvező vasutak elvállalt czimleteiből származó kamatösszegek kielégítése tekintetében is. Az a négymillió, melynek már 1893-ban kellett volna kielégíttetnie, átvezettetik 1894-re, vagyis akkor fog kifizettetni, tényleg tehát az 1893-iki pénzügyi esztendő eredményeiben szintén nem szerepel. Hasonló az eset a többi ágazatoknál is, a hol a terhelő hátralékok körülbelül 6,200.000 forinttal szaporodtak a megelőző évhez képest, a mi szintén azt mutatja, hogy a tényleges kifizetés 1893-ról elháríttatott 1894-re. Meg kell ugyan ezen kifizetésnek történnie 1894-ben, de azért tényleg az 1893 iki zárszámadás eredményeiben szintén nem szerepel. így állunk a közösügyi kiadásokkal is, a melyekkel szemben magamat egészen tájékozni nem tudom. Ezek az 1893-iki zárszámadási eredményben, kerekszámban szólva, négy millió forint megtakarítást tüntetnek fel. Hogy valóságos megtakarítás-e ez vagy sem, — mely a vámjövedelmek fokozódásából származhatott, — azt nem tudom; tény azonban, hogy négymillióval maradt vissza itt is a tényleges állapot az előirányzathoz képest. (Úgy van! bál felöl.) Ha ez nem valóságos megtakarítás, t. ház, akkor bizonyára a következő évek valamelyikében ezzel póthitel alakjában fogunk találkozni, de mégis csak az 1893-ik év kontójára volna ez is írandó, ha az Í89j-ik év pénzügyi eredményeit komolyan és reálisan akarjuk megbírálni. Ha már most a terhelő hátralékok ezen összegét levonom az 1893. évi zárszámadás eredményéből és a közösügyi kiadásoknak négy milliót tevő összegét is leütöm az 1893-iki eredményekből, akkor azt kell konstatálnom, hogy az igazi zárszámadási felesleg 1893-ban nem terjed többre, mint körülbelül 23 millióra. Ez felel meg a valóságnak; és ha ez felel meg, akkor azt gondolom, hogy a törvényhozást ez iránt semmi tekintetben tévesztésbe vinni nem szabad, hanem kötelessége lett volna a pénzügyi kormányzatnak ezt a törvényhozásnak számokban is evidenter tudomására hozni, (Helyeslés bal felől.) hogy ne terjedjenek el olyan feltevések, a melyek a pénzügyi kormányzatnak válnak leginkább hátrányára. .. Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Tudomására is hoztam! Horánszky Nándor: ... És ne terjedjenek olyan felfogások a közvéleményben, hogy az államháztartásban a feleslegek duzzadása olymérvíí, mely mindenkit arra utal, hogy az állammal szemben több követelést állítson fel, mely mintegy forszírozza a kormányt arra, hogy a pénzügyi helyzet megrontásával is túlmenjen azokon a határokon, a melyek megtartását az állam pénzügyének rendbentartása követeli. (Helyeslés bal felöl.) Ez lévén a helyzet az 1893-iki zárszámadásokkal szemben, azt gondolom, hogy az 1893-iki zárszámadások eredményéből bátran kiindulhatunk, hogy megmérhessük a jövőt s a jövőnek képét tárhassuk fel, mely bennünket a pénzügyi helyzet iránt tévedésben nem tart és nem tarthat. Ezen kiindulási pont, t. ház, csak az én álláspontomra nézve lehet hátrányos és nem a t. kormányéra nézve. Mert én merem állítani, hogy olyan sikerült pénzügyi esztendő, minő az 1893-iki volt, nem volt még egyetlenegy sem. Óhajtom, hogy legyen, de félek tőle, hogy a jövőben nem fog ilyen lenni. Ha tehát az 1893-iki pénzügyi év eredményeiből indulok ki, inkább a magam álláspontjával szemben állok hátrányban, mint a t. kormány álláspontjával szemben, a melynek pénzügyi politikáját bírálni akarom. Mert tény az, hogy 1893-ban az adók fényesen folytak be. Hiszen a zárszámadások mutatják, hogy 1893-ban bizonyos jövedelmi ágazatokban,