Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-376

S76. országos ülés 1894. november 12-én, hétfőid 135 Hegedüs Sándor előadó: Mindenre rátérek, csak egy kis türelmet kérek, Elnök: Csendet kérek, t. ház! Hegedüs Sándor előadó: Ne feledjük el, hogy igen kedvezőtlen kiindulási pontot vettem fel úgy 1870-ben, mint 1886-ban, mert ezután kezdtek előállani a nagyobb hadseregí szükségletek. Ezt kötelességemnek tartottam kiemelni. De nemcsak e szempontból kell a költségvetés arányait vizsgálnunk, hanem vizsgálnunk kelt abból a szempontból is, hogy az államélet milyen szolgáltatásokat ad a közgazdaságnak és a kultúrának. Nem fogadhatom el ugyanis azt az álláspontot, hogy az állam egy betéti kassza, a mely mindjárt vissza kell, hogy adja az adózóknak azt, a mit abba betettek, mert az államéletben vannak oly feladatok, a melyeket épen azért deszignáinak ilyenekké, mert az egyéni és társadalmi erő azok megmegoldására nem képes. (Helyeslés a jobboldalon.) És nem lehet tagadni azt sem, hogy ma már az államélet sem a régi katonai, sem a rendőri, de még a jogi állam szempontjából sem elégíti ki a felfogást és a követelményeket és ennek következtében ezen költségvetés sem ezen alapokon nyugszik, hanem nagy nemzetgazdasági, nemzetközi és kulturális, sőt társadalmi feladatokat is karol fel és ebből az következik, hogy most, ha a pénzügyi bizottság jelentésében felhívja a ház figyelmét a kiadások növekedésére, azok természetére, és egy bizonyos szigort és óvatosságot kér ... Horánszky Nándor: Nem ok nélkül. Hegedüs Sándor előadó: . . . Nem ok nélkül, akkor azok, a kik a pénzügyi politikát a szak- és kézi könyvekből tanulják, egy elvi kifogást tehetnek ezen felfogással szemben és azt mondhatják: az állam költségvetését nem úgy kell csinálni, mint [a magánosok költségvetését, az állami költségvetésben előbb a szükségletek állapíttatnak meg, azután a fedezet. Ez igaz volt az államnak régi hatáskörében és régi felfogásában egész a jogállamig is, mert ezek csakugyan oly szükségleteket tartalmaznak, melyekről okvetlenül gondoskodni kell. De ma az államélet már oly elasztikus feladatokkal foglalkozik, a melyekkel szemben, ha az elkerülhetetlenről és nélkülözhetetlenről gondoskodva van, nemcsak bírálati szempont, hogy miről kell még gondoskodni, hanem már azt a szempontot is paralell tekintetbe kell venni, hogy van-e hozzá erő? Mert a fejlődés ezen a téren óriási, rohamos, az igények nagy mértékben keletkeznek, és ha igénytelen felszólalásom elején a kritikának szükségét hangsúlyoztam, ez a pont az, a melyre első sorban azt irányítani bátor vagyok. Nem szabad a költségvetésnek csak végszámát megtekinteni és azt mondani: fölösleggel végződik. Nem szabad a zárszámadások kedvező eredményének végszámát nézni és azt mondani: van pénztári készlet, tehát fokozzuk az igényeket és követeléseket. Ez végzetes csalódásokra vezet. Vigyáznunk kell arra, mik az állandó tényezők és állandó erők, a melyek felett rendelkezünk és mik az efemer jelenségek és az ideiglenes források. (Helyeslés.) Ezért ne méltóztassanak a pénzügyi bizottság jelentését a régi theoretikus felfogás bírálata alá venni, hanem méltóztassanak azt ebből a szempontból megítélni, akkor, midőn figyelmeztet arra, hogy a kiadásokban szigorral járjunk el és a követelményekben mérsékeltek legyünk. (Helyeslés.) Nem mondható az, hogy állami életünk meddő lenne. Azok a közszolgáltatások, melyeket az 1895-iki költségvetés tartalmaz, nem mondom, hogy gazdagok, de azt mondhatom, hogy igen hasznosak és erőnkhöz képest meglehetős mértékben és arányokban kielégítik nemcsak egy jogállamnak követelményeit és fedezik annak szükségeit, hanem az áilamélet ujabb felfogásának megfelelő követelményekről is gondoskodnak. És így is kell annak lennie, mert a nemzetközi verseny, a nemzetgazdasági fejlődés, sőt a kulturális és szellemi verseny, szóval az egészséges fejlődés ezt kívánja meg. De azt hiszem, hogy ezen a téren kell a legnagyobb szigorral és óvatossággal előre haladni; ezen a téren kell a mérleget mindig a kezünkben tartani és folytonosan a »quid valeant humeri« elvét szem előtt tartani. Ez nem szűkkeblű pénzügyi politika. Ez egyszerűen csak annyit tesz, hogy tekintetbe kell venni nemcsak a pillanatot, de a jövőt is, nemcsak a kezdetet, de a következményeket is. És nem tagadhatom, t. képviselőház, hogy költségvetésünkben igen sok oly tétel van, a mely a kiadásoknak csak a kezdetét jelzi, de a mely nagy következményeket von maga után, úgy, hogy mikor egykövetelménynyel, egy fejleménynyel először találkozunk, nemcsak azt a terhet kell tekintetbe venni, a melyet az abban a pillanatban okoz, hanem ki kell számítani az egész megterheltetést, és csak akkor, ha erre vonatkozólag állandó és biztos tényezőkkel rendelkezünk, akkor szabad magunkat annak létesítésére elhatároznunk. (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) De azt hiszem, t. ház, hogy nemcsak a közszolgáltatások erőteljesebb és egészségesebb teljesítése által felel meg ez a költségvetés az államélet feladatának, hanem az által is, hogy közvetlenül a visszaszolgáltatásoknak száma és összege is napról-napra nagyobb és nagyobb mértékben nyilatkozik. Hogy csak egy pár példát hozzak fel, összeállítottam egy szigorú jegy-