Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.
Ülésnapok - 1892-372
\ j 4 372. országos ülés 1894. október 2ö-än, szombaton. ezt az elvet más felekezetekre nézve, ugyanezt az igazságot, méltányosságot kérik a zsidók is. A zsidófelekezet reczepcziójánál nem szükséges szólani a szervezetről, ha a szervezet nem kielégítő, meg van annak módja, hogy az reparáltassék, kiegészíttessék, de ez nem a törvényhozás dolga, mert ez csak a befejezett tényeket veheti tudomásul. Még egy dologgal akarok foglalkozni és ez 3LZ Sí felfogás, a mely ebben a t. házban is nyilatkozott, a mely tudniillik elfogadja a reczepcziót, de ki akarja belőle hagyni az áttérésre való intézkedést. Erre nézve kénytelen vagyok kinyilatkoztatni, hogy ez az egyetlen pont, a melyben a főrendiház egyik tagjáva], Zichy Nándor gróffal egyetértek, hogy festett bábbal ne méltóztassanak megkínálni a magyar zsidókat. Az egyházpolitikai törvényhozás jelen állapotában, nevezetesen az 1868 : LIII. tcz. után az, a mi azelőtt lehetséges volt, többé nem lehetséges. A törvényhozás mai álláspontja szerint a reezepczió kölcsönösség és viszonosság nélkül nem jelenti az illető felekezetre nézve az elismerést, hanem annak ellenkezőjét. A mi magát az áttérésre való intézkedést illeti, arra nézve a következőkre bátorkodom felhívni az illetők figyelmét. Ezen intézkedés kétoldalú és a kettőt összetéveszteni, illetőleg egyoldalúságba esni, nagy hiba. Nem csak arról van ott szó, hogy a keresztények miként térhetnek át a zsidó vallásra, hanem arról is van szó, — a mi a zsidókra Sokkal fontosabb, a miről le sem mondhatnak, — hogy a zsidó miként térhet át más felekezetre, vagyis a kilépés szabályai vannak megállapítva. S zsidó felekezetet az 1868 : LIII. tcz. életbeléptetése után az egyetlen az országban elismert felekezet, a melyre nézve ez szabályozva nincsen, a mely még ma is abban a helyzetben van_, hogy ha egy kiskorú gyermekre szülei tudta nélkül rácseppen az a pár csepp víz: nincsen ellene orvoslás. Ez a törvényjavaslat tehát megadja nekünk is azt a garancziát, a melyet ez idő szerint Magyarországon minden felekezet élvez, hogy hivei úgy, hogy annak érvényét az állam máskép el nem ismeri, csak azon garancziák mellett térhetnek ki, a melyet a törvény nyújt. És, hogy ennek az intézkedésnek a törvénybe iktatása a legskrupulózusabb kathoiikus lelkiismerettel sem állhat ellentétben, erre nézve hivatkozom a t. háznak egy igen t. tagjára, kinek kathoiikus lelkiismerete tisztaságát senki sem fogja kétségbe vonni, tudniillik Tódor képviselő úrra, a ki, midőn a közoktatási bizottságban e javaslat először tárgy altatott, kijelentette, hogy bár ő kathoiikus álláspontjánál fogva el nem fogadja az intézkedésnek azt a részét, hogy keresztény vallásról zsidóra lehessen áttérni, de azt a részét, mely a zsidó vallásról a keresztényre való áttérést szabályozza, egészen elfogadja. Ezt tehát mellőzni semmi esetre sem lehet. A kinek bántja a vallásbeli lelkiismeietét a keresztény vallásról a zsidóra való áttérhetés, annak azt felelem: nem arról van szó, hogy az áttérést a törvény megengedje. Erről nem lehet szó, mert ezt megtiltani nincs az államnak joga, megakadályozni nincs hatalma. Van erre elég példa. S ha egyszer valaki kitért, az állam korábbi hitében meg nem tarthatja. Nincs is értelme ily tilalomnak, midőn a t. ház épen tegnap fogadott el oly törvényt, mely szerint mindenki azt a vallást vallhatja, mely meggyőződésének megfelel, midőn megengedik a felekezetenkivííüséget, s midőn az kétségtelen, hogy a ki egy nap felekezetnélkúli volt, másnap már lehet zsidóvá. Ha tehát fentartjuk minden józan ész ellenére az áttérési tilalmat, ebből csak az következnék, hogy az a kathoiikus, a ki zsidóvá akar lenni, előbb egy napra felekezetnélkúli lesz, azután harmadnapra zsidó. Eentartani ily világos fölhívást a törvény kijátszására, nem felel meg a törvényhozás méltóságának. (Élénk helyeslés jobb felöl és a szélső baloldalon.) Különben is világos dolog, hogy midőn interkonfesszionális törvényről van szó, nem lehet irányadó egy felekezet felfogása. Mert ilyen formán, ha két felekezet közötti viszony forog szóban és a két felekezet vallási törvényei nem azonosak, egyáltalában nem lehetne törvényt alkotni. Ha a katholikusok azt mondják, hogy a keresztség eltörűlhetetlen szentség, — ámbár ezt csak a kathoiikus vallásra nézve mondhatják s nem tudom, mi jogon kérik, hogy unitáriusnak se lehessen zsidó vallásra áttérnie, — ha szerintük : a ki egyszer meg van kereáztelve, e minőségét el nem vesztheti; én másra hivatkozhatnám. Van olyan orthodox zsidó felfogás is, mely szerint a zsidó nem változtathatja vallását, sőt a kitért zsidót meghaltnak nyilvánítják, s a rokonság ép úgy gyászolja, mintha eltemették volna. Már most milyen homéri kaczaj támadna itt a t. házban, ha én azt kívánnám, méltóztassék ezen vallási felfogás alapján törvényben megállapítani, hogy ha egy zsidó kitér, meg kell indítani az örökösödési eljárást és vagyonát ki kell adni az örököseinek. Pedig azt mondhatnám, ha arra az álláspontra helyezkedném, hogy állami törvény hozásánál a felekezetek meggyőződése az irányadó. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Az egyházpolitikai viták folyamán igen sokszor volt szó a társadalom valláserkölcsi alapjáról. Őszintén megvallom, hogy én nem állok ez állásponton. Én csak egy erkölcsöt ismerek, a közös emberi erkölcsöt. (Élénk helyeslés jobbról és a szélső baloldalról.) A mi
