Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.
Ülésnapok - 1892-372
372, országos ülés 1894. október 20-án, szombaton. 115 igazságos és a felebaráti szeretet törvényének megfelel, az erkölcsös, bármely vallási meggyőződésből folyik; a mi ellentétbe áll az igazsággal, a felebaráti szeretettel, azt nem teheti erkölcsössé semminemű vallási szentesítés. (Élénk helyeslés jobbról és a szélső baloldalról.) De ezt a diskusszió tárgyává nem teszem. Én elfogadom ezt a »valláserkölesi« kifejezést és csak arra bátorkodom súlyt fektetni, hogy az az egy bizonyos, hogy sohasem lehet erkölcsös az, a mi az igazságossággal ellenkezik s ezért azt hiszem, hogy erkölcs alapjául nem szolgálhat az olyan meggyőződés, a mely megakadályoz bennünket abban, hogy igazságosak legyünk más felekezetbeliekkel szemben és megtagadjuk más felekezetektől azt, a mit a magunk felekezete számára megkövetelünk. Kérem a t. házat, méltóztassék a miniszterelnök úr határozati javaslatát elfogadni. (Élénk helyeslés.) Elnök : Kíván még valaki szólani, t. ház ? Szólásra nincs senki felírva, a vitát tehát bezárom. A kérdés az, t. ház, méltóztatnak-e elfogadni az izraelita vallásról szóló törvényjavaslatra vonatkozó főrendiházi üzenet tárgyában Wekerle Sándor miniszterelnök úr által benyújtott határozati javaslatot: igen, vagy nem? Méltóztassanak a határozati javaslatot meghallgatni. Molnár Antal jegyző: (olvassa a határozati javaslatot). Elnök: A kérdés tehát az, méltóztatnak ezen határozati javaslatot elfogadni: igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, kik a határozatijavaslatot, melyet Wekerle Sándor miniszter elnök úr beadott, elfogadják; szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadja, és így ezen határozati javaslat elfogadására a képviselőház az eredeti szöveget fentartja és azt alkotmányos tárgyalás és szíves hozzájárulás végett a főrendiházzal közölni határozza. (Zaj.) Csendet kérek, t. ház! Következik a napirend szerint a gyermekek vallásáról szóló törvényjavaslatra vonatkozó és a főrendiház által elfogadott módosítások tárgyában az igazságügyi és közoktatásügyi bizottságok részéről beadott jelentéseknek (írom. 694, 695) tárgyalása. Méltóztatnak hozzájárulni, hogy a két jelentés olvasottnak tekintessék. (Helyeslés.) E szerint a jelentés olvasottnak tekintetik, s Sréter Alfréd képviselő úr mindkét bizottság képviseletében fog szólani. (Halljuk! Halljuk!) Sréter Alfréd, az igazságügyi és a közoktatásügyi bizottság előadója: T. ház! Minthogy a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslatot a főrendiház elvetette és így legkevésbbé sem lett megközelítve törvényes szabályozása azon állapotnak, a mely a bevett vagy elismert felekezetek egyikéhez sem való tartozandóságban, vagyis a felekezeten kívüliségben nyilvánul, a mely állapot tényleg nálunk már is létezik, ennek következtében egyelőre legalább feleslegeseknek és mellőzhetőknek tűnnek fel a gyermekek vallásáról szóló törvényjavaslatnak azon rendelkezései, melyek a felekezeten kívül álló szülők gyermekeinek vallására vonatkoznak, és valóban, t. ház, a főrendiháznak valamennyi módosítása egyedül csak az ide vonatkozó rendelkezések kihagyását czélozza és eszközli. És ha azután a főrendek által elfogadott módosítások folytán megszűkült szövegét a törvényjavaslatnak összevetjük azzal, a melyet a főrendiház elfogadott, akkor azt fogjuk tapasztalni, hogy ezen törlések után javaslatunk megmaradt része szóról szóra, tételről tételre megegyezik azon szövegezéssel, melyet a javaslat a főrendiházban nyert. T. ház! A közoktatási bizottság és ezzel kapcsolatban az igazságügyi bizottság is, jelenteiében azon óhajának adott kifejezést, sőt az előbbi azon meggyőződésének is, hogy a felekezeten kívül állók gyermekeinek vallásáról szóló rendelkezések, midőn ezen törvényből kihagyattak, ugyanakkor később megoldást és beillesztést fognak nyerni a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslatban. T. ház! A bizottságok ezen véleménye, óhajtása és meggyőződése, és a bizottsági tagoknak tegnap beadott szavazata között, a melylyel hozzájárultak a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslatnak változatlan elfogadásához, különbség, vagy ellentét nincsen. Nincsen pedig azért, mert a bizottságok meggyőződése ma is az. ami volt jelentősök megszerkesztésekor, hogy t. i. akkor, midőn a vallás szabad gyakorlatáról szóló, már másodízben a képviselőház által változatlanul elfogadott törvényjavaslat, ha majd a főrendiházban is teljességben el fog fogadtatni, akkor önmagától elkövetkezik annak az ideje, és szükségessége, hogy az itt kihagyott rendelkezések ott felvétessenek. Erről biztosít különben minket a kormánynak a főrendiházban tett nyilatkozata is és ennek folytán meg vagyok győződve, hogy a kormány és a törvényhozás két házának bölcsesége a kellő időben erre vonatkozólag a helyes módot és formát meg fogja találni. T. ház! A gyermekek vallásáról szóló törvényjavaslat azon szövegezésben, a melyet az a főrendiházi módosítások folytán nyert, egy teljes egészet képez, habár ezen alakjában nem felel meg a vallás szabad gyakorlatának, de megfelel a vallás jelenlegi törvényes gyakorlatának. Minthogy ezen változtatások a mi részünkről 15*
