Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-372

372. országos ülés 1894. október 20-án, szombaton. 113 más hitfelekezetü" lakosságnak ez országban megadunk, mert csak akkor követelhetjük azt, hogy egészen adják ide magukat, ha mi is őket teljesen befogadjuk. (Helyeslés jobb felöl) De felhozattak itt oly indokok, a melyek igazán komoly figyelemre sem méltók. Az mondatott például a többek közt, hogy hiszen módjukban van a magyar nemzetbe beleolvadni, hiszen nyitva áll részükre az áttérés. De, 1 ház, ez egy vallási erköícstelenségi elv kimondása. Mert mit követelnek ezzel? Azt, hogy anyagi, világi haszonért adja oda valaki hitbeli meggyőződését, hitbeli erősségét. Ily indokkal szemben ellenvetésekbe, czáfolatokba bocsátkozni nem akarok. (Helyeslés jobb felöl.) Csak még egyet hozok fel, t. ház, és ez az, hogy vannak Európában államok, a melyekben az izraelita hitfelekezethez tartozók a többi hitfelekezetekkel teljes egyenjogúságot és viszonosságot élveznek. Ezekben az államokban nem tapasztaljuk azt, hogy az izraelita vallás befogadása a keresztény egyházaknak kárára vagy kipusztítására vezetett volna; mert azt látjuk, hogy egészen jól megférnek egymás mellett és így nem helyezhető kilátásba az a veszedelem, melyet igen sokan hangoztattak, hogy ezzel tág tér nyittatik arra, hogy a keresztény vallások híveinek száma megfogyatkozzék. De még ha mindettől eltekintünk is, itt van a humanizmus nagy elve, (Ügy van! jobb felől.) mely megköveteli tőlünk, hogy mint emberekkel bánjunk velők, mert mindnyájan egyformák vagyunk, legyünk bár izraeliták, katholikus, vagy más vallásfelekezethez tartozók ; csak egyet tartsunk szem előtt: azt, hogy azok a hitfelekezetek nem követnek-e oly elveket, melyek a haza, a nemzet életének, fejlődésének megakasztására, romlására szolgálnak. Mivel pedig én nem látom azt, hogy az izraelita hitfelekezet akár hitelveiben, akár tetteiben erre törekednék, azért én ezt a törvényjavaslatot ismételteti is elfogadásra ajánlom és hozzájárulok a t. miniszterelnök úr által benyújtott határozati javaslathoz. (Helyeslés jobb felől.) Perczel Béni jegyző: Mezei Mór! Mezei Mór: T. ház! Ámbár tudom, hogy felszólalásom e t. házban tulajdonképen felesleges, mindamellett tessék megengedni, már tekintettel arra is, hogy ez a kérdés nemcsak ebben a házban dől el, hogy arról a specziális álláspontról, melyet a főrendiház üzenetével szemben a dolog természetéből folyólag elfoglalok, néhány rövid szóval én is nyilatkozzam a kérdésben. (Halljuk! Halljuk !) Azon kifogások közííl, melyek a zsidó hitfelekezet reczepcziója ellen felhozattak, csak kettőt tartok olyannak, mely számbavehető, s a melyre nyilatkozni indíttatva érzem magamat. KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XX. KÖTET. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik az az ultra-liberális álláspont, mely egyáltalában nem akarja fentartani a bevett vallásfelekezetek intézményét és azért idegenkedik egy új hitfelekezet reczepcziójától. Ezzel az állásponttal nem polemizálok; elismerem, hogy ez a tiszta liberális álláspont. Csakhogy kevés hasznát veszszük az oly platonikus liberalizmusnak, mely csak abban nyilatkozik, hogy megtagadja a zsidó vallás reczepczióját ezen felekezet rovására, de nem megy tovább s nem hozza indítványba, hogy a Magyarországon eddig fennállott, törvényileg kifejlett egyházpolitikai helyzet megsztíntettessék, nem hozza indítványba a bevett vallásfelekezetek intézményének általánosságban való megszűntetését és így egy provizóriumot teremtene meg, mely csupán csak az izraelita hítfelekezetnek válnék hátrányára. Ha már provizóriumot akarnak teremteni és nem látják az időt elérkezettnek arra, hogy a bevett vallásfelekezetek intézményét eltörülni indítványozzák, véleményem szerint az tökéletesen mindegy, hogy hat, vagy hét bevett vallásfelekezet van-e az országban. A másik indok, mely a reczepczió ellen felhozatott, az, hogy a zsidó hitfeíekezeteknek nincsen megfelelő szervezete. Erre a kérdésre közvetlenül előttem már megfelelt Pap Géza t. képviselőtársam annyiban, a mennyiben kimutatta, hogy igenis van szervezete a zsidó hitfelekezetnek. Ebbe a kérdésbe tehát nem bocsátkozom, mert sokkal bővebben kellene nyilatkoznom, hogy tökéletesen tájékozzam a t. házat arról, a mi a zsidó hitfelekezet szervezetét illeti. Én azonban azon az állásponton állok, hogy a reczepczió és szervezés két egymástól független kérdés, a melyet egymással összezavarni nem szeretnék. Nem hivatkozom a felekezeti reczepczió történelméből a protestáns felekezetek példájára, mert azok egészen más úton, fegyveres erővel vívták ki az elismerést, a melyből analógiát levonni nem akarok, hanem hivatkozom a szervezkedés legújabb példájára. A görögkeleti egyház reczepcziója, az 1791 : XXVII. tcz. és az 1792: X. tcz.-kel lett megállapítva, a szervezés el lett rendelve az 1848: XX. tcz.-kel, és megtörtént a szervezés, be lett czikkelyezve 1868-ban, még pedig úgy, hogy daczára annak, hogy egy felekezet lett reczipiálva, nem egy egyházi szervezet, hanem két egyházi szervezet vétetett fel. Ebből azt a következtetést vonom le, hogy a magyar törvényhozás történeti példái szerint először a reczipiálásnak nem feltétele, hogy a reczipiálandó egyház már szervezve legyen és másodszor nem feltétele, hogy a reczipiált felekezetnek egységes szervezete legyen, lehet az szervezve több egyházban is. Ha ez így áll törvénykönyvünk tanúsága szerint, és ha a magyar törvényhozás elfogadta 15