Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-346

52 Mö. országos ülés 18M. május 23-án, szerdán. nem akarom fárasztani a t. házat, de erre vonatkozólag is összegyűjtöttem az adatokat, a mi nem nehéz, mert Németországban »Der Standesbeamte« ezím alatt külön hivatalos szaklap jelen m&g, a melyből bebizonyítható, hogy az állami anyakönyvi instituezió egész Németországban rövid idő alatt kitűnően bevált, a mennyiben fiz egyes hibák száma, melyek eleinte az anyakönyvek vezetésénél előfordultak, fokozatosan csökkentek, ha, mondom, másutt ilyen tapasztalásokat szereztek, hogyan lehet akkor jogosan azt következtetni, hogy a mi másutt mindenütt sikerült, a mit másutt hasonló viszonyok között — mint Posenben — sikeresen el lehetett érni, azt épen Magyarországon nem lehet keresztülvinni? (Egy hang a szélsőbalon; Az is csak hivatalos jelentés!) Azt mondja a t. képviselő úr, hogy locus eommunis azon állításom, hogy semmi reform sem megy munka nélkül. Talán mégsem egészen locus eommunis az a tétel, hogy nehéz viszonyok között is sikerülhet egy nagy feladat, ha az kellő gonddal előkészíttetik és nagy körűltekin fcéssel keresztül vitetik. A miket a t. képviselőtársunk a jegyzők állásáról mondott, az egészben véve áll; tegnap magam is lényegében úgy nyilatkoztam. Épen azért, mert ebben egyetértünk, nem értettem a múltkor sem, nem értem ma sem, hogy miért tulajdonít a községi törvény meghozatalának olyan varázserőt, hogy a mint az a községi törvény meghozatik, akkor a hivatalnokoknak ez a nagy osztálya egyszerre, mint egy bűvöletre tökéletesen jó közegekké fog átváltozni. Ezt nem lehet várni, nevelni kell az embereket, babár nehezebben, instiluezió nélkül is nevelni. Abban is igaza van a t. képviselő úrnak, hogy nem szabad a jegyzőket és más közegeket kortesczélokra felhasználni. Nem is használtam én fel sohasem, és ha mások akarják és fogják azt tenni, biztosítom a t. képviselő urat, hogy a mennyiben erőmben és tehetségemben lesz, meg fogom azt akadályozni és meg fogom az illetőket büntetni. Azt mondta t. képviselőtársam, hogy azok az informácziók, a melyekre én nézetemet alapítom, azért olyan rózsaszínűek, mert azokat mind utólag, vagyis akkor szereztem be, midőn már a kormány felvette programmjába azt, hogy az állami anyakönyveket be akarja hozni, és uzok a tisztviselők azt hitték, hogy miután ezt a. kormány felvette programmjába, jól, vagy rosszul meg kell csinálni, és azért rózsás színűek a jelentések. Már tegnap voltam bátor megjegyezni, h<gy nemcsak utólag, hanem előzőleg megszereztem az informáeziókat is, hogy az előre beszerzett informácziók rózsaszínűebbek voltak, mint a korábbiak, a mi bennem épen azon meggyőződést keltette, hogy minél többet foglalkoztak a tisztviselők e kérdéssel, annál behatóbb tanulmányokra jutottak, és így történt, hogy oly dolgokban, a melyekben tavaly februárban még nem találtak nehézséget, az idén márczinsban már megtalálták, a mit egyébként nem szemrehányásképen mondok. (Ás elnöki széket b. Bánffy Dezső elnök foglalja el.) Különben lehetetlen szubjektív momentumokat teljesen kizárni az efféle kérdések megítélésénél. Ezen informáeziókat, a melyeket most szereztem, nem is tekintettem soha oly bevégzett tényeknek, a melyek nem fognak változni, de elég alaposaknak és meggyőzőknek tartom arra, hogy a t. képviselő úr által a reform keresztűlvihetősége szempontjából felhozott kételyeket alaposan eloszlassa. A mi a dologi kiadásokat illeti, — mert biszen más terhek ebből nem fognak a községekre hárulni, és b. Andreánszky Gábor t. képviselő úr tévedett, vagy nem elég preczize fejezte ki gondolatát, mert még a dologi kiadások közül is pl. a nyomtatványt és papirt a kormány adja, — ezekre nézve elmondom őszintén és nyíltan nézetemet. (Halljuk! Halljuk!) Ha azt fogjuk a törvényben kimondani, hogy a dologi kiad-'sok is az államot terhelik, ez az államnak oly nagy megterheltetése lesz, a mely semmi arányban sem fog állani az elért eredménynyel, míg ellenben ugyanezt a czélt hasonlúhatlanúl kisebb megterheltetésével a polgároknak fogjuk elérni, ha a dologi kiadásokat a községek viselik. Mert miből állnak a dologi kiadások? Állnak azon szekrények, vagy l'idák beszerzéséből, a melyekben az anyakönyveket tartani fogják. Ez nem valami nagy költség. (Egy hang a baloldahn; Wertheim-szekrények!) Erre nem szükséges Wertheim-szekrény, ez sehol a világon nincs, nálunk sem fogják abban tartani, hanem egy nagy szekrény lesz. Állnak továbbá a fűtési és világítási kiadásokból, azután tintából s tollból. Ámbár nem fogunk egyhamar oda jutni, a hol Angliában vannak, hogy az anyakönyveket csak bizonyos tintával lehet írni, — a mint ezt bizonyára olvasta a képviselő úr az angol reportokból, — ezek a kiadások, miután igen sok esetben az anyakönyvvezetési tisztség össze lesz kötve a községi előljárósági tisztséggel, a fűtési és világítási kiadások, mint külön kiadások a községet nem fogják terhelni, mert a községi elöljáróságnak úgyis szüksége van fűtésre és világításra; ellenben h fi SÍZ államra tolatnának a dologi kiadások, akkor a községben levő hivatali helyiségeket is az állam terhére fűtenek és világítanák, a községet pedig mentesítenők oly terhektől, a melyeket eddig ő viselt; már pedig az nem volt czélunk, hogy a