Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-346

46 846. országos ülés 1894, májns 23-án, szerdán. az ország egy távollevő részében, azzal a kilátással, hogy 2 — 3 év múlva szolgálatát, mint feleslegest igénybe nem veszik, azt hihetetlennek tartom; és hihetetlennek tartom különösen, hogy szolid elemek vállalkozni fognak rá, a mi az intézménynek hitelét emelni képes lenne. (Helyeslés bal felől.) A második érvem a hivatalos elemek kizárólagos alkalmazása mellett, az anyakönyvvezetői funkczióknak a közigazgatási szervezettel való összeköttetésén kivííl abból áll, hogy nehéz lesz és bizonyos időbe fog kerülni, míg köznépünk ezzel az új intézményhyel meg fog barátkozni, tehát azt, hogy a hivatal egybe legyen kötve olyan hatósági instituezióval, a melylyel a nép különben is érintkezik katonai, közigazgatási és adóügyben, s szóval, a kit hatóságnak ismer, hogy ehhez elmenni köteles legyen a születési vagy halálozási eset bejelentése czéljából, ezt a néppel valahogy meg lehet értetni aránylag rövid idő alatt, de hogy egy ad hoc kinevezett postamesterhez, tanítóhoz, vagy gyógyszerészhez menjen el gyermekének születését, vagy rokonának elhalálozását bejelenteni, a ki különben semmiféle hivatalos tekintélylyel nem bír, a kinek beavatkozása plauzibilitását. jogosúliságát az egyszerű ész felfogni nem képes: az, t. ház, igen lassan, igen nehezen fog mehetni. (Igaz! Úgy van! bal felöl és a középen.) S akkor azután mi történik? Történik az, a mire b. Andreánszky t, barátom hivatkozott, következni fog a bírságok és büntetések özöne. Ezekkel a bírságokkal és büntetésekkel ne bánjunk olyan igen könnyen, mint hogyha azok pedagógiai hivatást teljesítenének az által, hogy bizonyos iustituezióra a népet rákényszerítik, különben pedig hatástalanul múlnak el. Nekem egy kitűnő alispán, a kihez ezen kérdés megvilágítása czéljából fordultam, a behozandó intézmény egyik árnyoldalaként azt említette fel, hogy mivel épen a köznépnek a fejébe nehezen fog bemenni, különösen ebben a szervezetében, a bírságoknak alkalmazása igen gyakorivá fog válni, már pedig a köznépnek jogérzetét, az államhoz való ragaszkodását megrendíti a folytonos bírságolás, olyan okokból, a melyeknek jogalapját a nép könnyen fel nem fogja. Ha valaki lop, sikkaszt, gyújtogat, ha valaki a közrend, a közbátorság ellen kihágást követ el és azután azért megbüntetik, ennek igazságát mindenki átlátja,, az ilyen alapon kimért büntetések a jogtudatot nem rendítik meg, sőt ellenkezőleg megerősítik; hanem ha folytonos bírságolások történnek, bizonyos közigazgatási szekatúráknak elmulasztása miatt, a melyekkel napról-napra terheljük a népet, a hol tehát az' egyszerű embernek tudatában a bűnösség nem létezik, a mely miatt a bírságot kimérik: akkor ezen bírságok gyakorisága a népet elkeseríti, az államtól elidegeníti, a népnek az állam büntető hatalmi igazságosságába vetett hitét megrendíti. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Ezt nem szabad kicsinyelni, kivált hazánk azon lakóinál, kik fajuknál és nyelvüknél fogva kevésbbé vannak az államhoz hozzá fűzve, és épen egy ily vidéken élő alispán hivta fel figyelmemet arra, hogy nem szabad e lélektani faktor fontosságát kevésre becsalni. És ezért is fektetek súlyt arra, hogy e reformot, melyet igenis létesíteni kell, ne a lehető leggyorsabban, hanem a lehető legjobban létesítsük, a lehető legkedvezőbb előfeltételek megteremtése mellett, csak akkor, mikor e feltételek megvannak, úgy a hogy a nép azokat aránylag könnyen veszi be s a köztudatba nagy surlódás nélkül mennek át. Mert ha igaz is, a mit a t. belügyminiszter úr mond, — és bocsásson meg kissé a locus communisok terére lép, midőn azt mondja, hogy nagyobb reformot soha és sehol sem lehet küzdelem nélkül keresztül vinni, — de ép ebből az következik, hogy nagyobb reformok keresztülvitelénél ne teremtsünk a szükségesnél nagyobb nehézséget. E két indokból állok azon alapon, hogy Magyarországon az anyakönyvi kérdés helyesen csak a közigazgatási szervezet reformja után oldható meg, és hogy azon dilettáns társaság belevonása, melylyel a miniszter ár a fennálló közigazgatási szervezet hiányait ki akarja egészíteni, ez intézménynek hitelét nem fogja emelni, pénzügyi következményeit súlyosítja, a nép előtt érthetetlenebbé és ennélfogva gyűlöletesebbé is fogja tenni. (Élénk helyeslés bal felöl és a középen.) Én pedig azt hiszem, hogy ez az idegen segítség a jelen közigazgatási szervezet mellett sokkal nagyobb mértékben lesz szükséges, mint a miniszter úr gondolja. Azt hiszem, mindazon számítások, melyek arra nézve történtek, hogy községi orgánumaink mekkora része megbízható, mekkora része nem alkalmas, mind rózsásan festik a helyzetet és nem ütik meg ä valóság mértékét. Ennek igen egyszerű oka van. Pártkülönbség nélkül mindnyájan, midőn e kérdésről szólunk, bizonyos géné alatt állunk, mert a jegyzői kar. melyről szó van, a választásnál nagy tényező és ennélfogva mindenki őrizkedik az igazság feltárása által ez általam különben igen t. tényező neheztelését magára vonni. (Az elnöki széket Perczel Dezső alelnök foglalja el.) Ez az igazság; de én szembeszállók e nehézséggel. Mert az igazat el lehet mondani a nélkül, hogy a jegyzői kar azon valóban tiszteletreméltó tagjaival szemben, kik a fennálló súlyos viszonyok közt is híven és lélkiismere-