Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-346

346. országos ülés 1894 tesen teljesíti kötelességét, a tisztelet és elismerés ellen vétsek. E jegyzői és körjegyzői intézmény már eredetileg hibásan, igen szerencsétlenül volt konczipiálva. Teremtett egy közeget, melyre a teendők és felelősségek egész sorozata hámi, melynek a maga fejében ossz pontosítania kell az összes minisztériumok ügyforgalmának ismeretét, és e közeget aztán sem kellő társadalmi állásba nem helyezte, sem kellőkép nem díjazta, sem hatósági joggal fel nem ruházta, hanem hybrida, részint a közönség feleit, részint a közönséggel szemben alán ndelt viszonyban való állásba helyezte. Az intézmény maga el volt hibázva és az alkotásban rejlő hibákat még tetézte a feladatoknak folytonos gyarapodása, melyeket ezen hibásan konezipiált intézmény vállaira raktunk, úgy, hogy annak gyengesége mindinkább érezhetővé vált. hogy az mindinkább roskadozott a terhek súlya alatt. Kénytelen vagyok hozzátenni azt is, a mit a t. urak a túloldalon nem szívesen hallanak, de a mit az igazság földerítésére meg kell mondani, hogy az amúgy is veszélyes helyzetben levő azon intézmény nyel a választások alkalmával visszaéltek s tüskön-bokron keresztül a hatalmon levő párt támogatására, (Igaz! Úgy van! bal felől.) igen sok helyen az ekkép tett szolgálatok fejében elnézést gyakoroltak visszaélések esetében, és igen sok községi jegyző, ki tisztességes hivatalnok maradt volna, ha kellő és pártatlan ellenőizés alatt áll, ezen ellenőrzés elmulasztása miatt lassan-lassan hivatali teendőit elhanyagolta, sőt még rosszabb tettek el követésének útjára tántorodott, s mikor azután a mérték megtelt, akkor az ekkép kísértésbe vitt szegény alantas hivatalnok ellen megindítják a hivatali eljárást, el is kergetik őt, egy megyében egy napon 32-őt, és senkinek sem jut eszébe,, hogy nem annyira azt a szegény kísértésbe vitt és az ellenőrzés hiányában mindenféle csábításoknak kitett alantas közeget, hanem azt a felügyeleti közeget kellene elcsapni, mely az ellenőrzést vele szemben elmulasztotta. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De legyen ez akár így, akár úgy, mindenki, a ki a magyarországi viszonyokat ismeri, igazat fog nekem adni, hogy az a proporczió, a melyet a megbízhatók és megbízhatlanok számarányára nézve a belügyminiszter úr itt mondott, az objektív igazság mértékét nem üti meg. Hieronymi Károly belügyminiszter: De bizony megüti! Gr. Apponyi Albert: Évszámot nem tudok mondani, hanem az ország állapotainak ismeretéből, és az egyes megyékből nyert hiteles ér. május 23-án, szerdán. 47 tesítések alapján beszélek. Sokkal feketébbnek, sokkal rosszabbnak állítom az állapotokat, mint a t. belügyminiszter úr ezen rögtönzött intézkedés érdekében ezt feltünteti. (Helyeslés bal felől.) Számos levélnek birtokában vagyok, illetékes egyénektől, alispánoktól, főszolgabíráktól. Egy alispán, még pedig nem a legutolsó és nem a legkevésbbé ezivilizált megye alispánja, azt irja nekem, hogy az ő megyéjében a községi közegeknek alig 10°/o-a volna képesítve arra, hogy ezeket a funkcziókat megnyugvással lehetne rájuk bízni. Egy másik, az ország legkitűnőbb alispánjainak egyike, azt írja nekem, hogy miként lenne keresztül vihető a kormánynak ezen javaslata összefüggésben a kötelező polgári házassággal, hogy az Ő egész megyéje területére nézve ezt valóban nem képes belátni, mert tisztelet-becsület a községi orgánumoknak, de ezeknek csak kis része az, a melyre ő ezt a funkcziót teljes megnyugvással merné reá bízni, és ezen részt illetőleg is fenforog a nagy távolság nehézsége, a mennyiben a körjegyzői kernletek oly nagyok, hogy a helyes anyakönyvvezetés szempontjából az anyakönyvi kerületeket nem lehet oly nagyokká tenni; egyéb közegek, pl. állami tanítók és egyéb ehhez hasonló intelligens egyének, kikre pótlólag reá lehetne bízni az anyakönyvvezetést, megyéje területén kielégítő számban nem találtatnak. Végül egy harmadik alispán levele tartalmazza a választ a t. miniszter úrnak azon hivatkozására, hogy ő is kérdést intézett a megyékhez, és kielégítő választ nyert a megyék nagy többségéből arra nézve, hogy ezen intézményt keresztül lehet vinni minden nagyobb nehézség nélkül. Van, t. ház, a probléma felállításának különböző módja. Ha a problémát úgy állítjuk fel, hogy mielőtt a kormány magát elhatározná, hogy az állami anyakönyveket rögtön behozza, kér elfogulatlan véleményt az ő közegeitől, hogy a kellő erők arra meg vannak e, akkor a vá^ lasz egészen más lesz, mint mikor a kori mány azt már programmjáúl kihirdette, és elhatározását kifejezte, és azután közegeihez fordul azon kérdéssel, hogyan fogják megcsinálni? Természetesen valami módon, jól-rosszúl megcsinálják mindenütt; ezt kétségbe sohasem vontam. Épen az az alispán, a kire most hivatkoztam, leveléhez mellékelt egy táblázatot, melyben azt mondja, hogy én ugyan kielégítő módon megyém területén ezen intézményt most életbe léptethetőnek sehogy sem tartom, ha azonban a törvényhozás azt mégis megalkotja, és ennek következtében kénytelen és köteles vagyok azt keresztül vinni, nohát akkor a következő táblázat szerinti egyéneket leszek kénytelen javaslatba hozni; de, hogy hogyan fogják