Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-346

40 346. országos ülés 1894. május 23-án, szerdán. mert nem látta azon akadályokat, melyek ma a javaslat ellenében annyira összetornyoaűltak, hogy azok ellen a javaslatot diadalra juttatni nem képesek. S hogy csak még egy példát hozzak fel e részben, t. ház, a nemzet zöme eme beteges állapotában még csak fel sem háborodik azon, hogy Magyarország herczegprimása, Vaszary Kolos, a ki fényes szellemi tulajdonain kívül főleg elismert hazafiúi érzületének köszönheti azt, hogy arra a fényes állásra emeltetett, a melyet ma kiválóan tölt be, hogy az a férfiú, a ki első beszédével , melyet a jubileum alkalmával ő Felségével szemben tartott, minden józanul gondolkozó és hazáját szeretni tudó magyar embernek rajongó szeretetét nyerte meg, ma a lapokban és szavakban rossz hazafinak bireszteltetik és deklaráltatik azért, mert nem sietett az egyházpolitikai javaslatot még saját egyházának dogmája ellenére is megszavazni. Ellenben a t. gróf úr, a ki nemrégiben a delegáczióban a nemzet közfelháborodására azt nyilatkoztatta ki, hogy a közös hadsereg kötelékében magyar hadsereget komolyan venni nevetséges dolog, ma a herczegprimásnál sokkal jobb hazafinak deklaráltatik, mert habár kijelentette, hogy a polgári házasságnak kötelező formája sem föltétlenül szükséges, sem egyedül helyes reformnak nem tartja azt, mégis elfogadta. T. ház! Egy egész hosszú sorozatát lehetne még telhozni ezeknek a szembeállításoknak, de azt hiszem, hogy már is hosszasan éltem vissza a t. ház türelmével. (Halljuk! Halljuk]) És azt hiszem, hogy azok, a miket felhoztam, már is elegendő bizonyítékát képezik annak, hogy a közvéleménynek az a nyilvánulása, melyre a t. kormány és pártja annyiszor hivatkozott, melyre különösen a főrendiházzal szemben hivatkoznak, nem jött létre olyan egészséges alapokon, hogy azzal szemben fel lehetne állítani azon tételt, hogy a közvéleménynek ezen nyilvánúlágával szemben a főrendiházat csak egyetlenegy jog illeti meg, a saját jogáról való abdikáczió. És én ma is azon meggyőződésben vagyok, hogy a nemzetre nézve (Halljuk! Halljuk!) sokkal előnyösebb lesz az, ha az egyházpolitikai törvényjavaslatokból nem válik törvény. Mert mint annak idején volt szerencsém kifejteni, én a kötelező polgári házasság for májának a behozásából két igen nagy veszélyt Iátok származni, t. ház. Egyik a köznépnek elvallástalanodása, és a másik az, hogy a nemzetiségi izgatóknak egy óriási, minden eddiginél hatalmasabb fegyvert adunk vele a kezökbe. Mondom, én, ki ennek következtében egyáltalában nem kívánom, hogy ezen kötelező polgári házasság törvénynyé váljék, örömmel gondolok arra . . . (Egy hang jobb felől: Az anyakönyvekről tessék beszélni!) Majd rátérek. (Halljuk! Halljuk!) Bocsánatot kérek, azok az urak, a kikkel szemben kénytelenek vagyunk eltérő meggyőződésünknél fogva állást foglalni, olyan nagy súlyt fektettek a staffage-nak megalkotására, hogy mi mennél inkább az illiberalizmus és hazafiatlaoság színében tűnjünk fel a publikum előtt, hogy talán nem lehet rossz néven venni, ha azon szerény tehetséggel, melylyel rendelkezem, iparkodom azon kulisszákat kissé odébb tologatni, melyek a nagy közönségre nézve a tisztánlátást és a mi magatartásunk helyességének megítélését az ügyes felállítás folytán lehetetlenné teszik. (Élénk helyeslés bal felől.) Visszatérve beszédem fonalára, t. liáz, én örömmel bízom abban, hogy a főrendiház, a hol olyan férfiak ülnek, a kik saját szemükkel látnak és saját fejükkel is képesek gondolkodni : fogja látni ezen közvéleménynek alakulását, fogja látni, hogy erre a közvéleményre és arr.i a pár szavazattal megcsökkent többségre nem lehet azon követelményt alapítani, hogy ezzel szemben a főrendiház álláspontját föltétlenül megváltoztassa és a javaslatot föltétlenül elfogadja. Azt hiszem, hogy a főrendiház tagjaiban meglesz az erős meggyőződésnek az az erkölcsi bátorsága, mely nemcsak az ellenzéknek objektív érveléseivel, de az objektivitást nélkülöző terrorizmusával is győzelmesen meg fog küzdeni. (Élénk helyeslés bál felől.) Szász Károly: Beszéljen'már az anyakönyvekről is! (Helyeslés a jobboldalon Zaj. Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Ragályi Lajos: Midőn a főrendiház eredeti álláspontján megmarad, nemcsak nem fog véteni kötelessége ellen, de egyenesen teljesíti hazafias kötelességét, a mely nemcsak nem tiltja el attól, de egyenesen parancsolja neki, hogy a hiperliberalizmusnak most már radikalizmussá dagadt árját gátak közé szorítsa, és iparkodjék azokat a politikai megfontolás szűrőjén megszűrni, hogy megtisztulva minden salaktól, abból csak az, a mi tiszta és üdítő, maradjon meg, és ezt oly mértékben, a minőben arra az országnak valóban szüksége van, felszívhassa a nemzetnek szervezete. (Élénk helyeslés a baloldalon.) S ezért, azt hiszem, teljesen fölösleges munkát végzünk, midőn ma a jelen törvényjavaslattal foglalkozunk. Szívesen eleget teszek ugyan azon közbeszólásoknak, hogy foglalkozzam már a javaslattal is, de sajnálattal konstatálom, hogy azzal úgy, a mint elénk van terjesztve, teljes komolysággal alig lehet foglalkozni. Bátor leszek ezt indokolni is. A legdöntőbb szempontok, melyek e javaslatnál fenforognak és befolyásoltatják az egyesek elhatározását, a következők: Hogyan lesz-