Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-346

346. országos ülés 1894. május 23-án, szerdán. 4-1 nek beosztva az anyakönyvi kerületek? Kik fogják végezni az anyakönyvi teendőket, és végre mennyibe fog e szervezet kerülni ? Elolvastam a belügyminiszter úr tegnapi beszédét, de az e kérdések egyikére sem felel meg. Ha — a mint készséggel elhiszem — kezében vannak az adatok arra nézve, hogy a kerületi beosztás nem fog nehézségekkel járni, hogy meg vannak azok a személyek, a kik a vezetéssel megbízhatók, hogy a költséget helyesen számítja fel: ezélszerű lett volna ez adatokat a törvényhozás elbírálása alá bocsátani. Szívesen elhiszem, hogy a miniszter ár mindezekről meg van győződve, de a felől, hogy meggyőződése nem nyugszik-e téves alapon, csak konkrét adatokkal lehetne minket meggyőznie. (Úgy van! bal felöl.) Ezt annál inkább el lehetett várni, mert e tekintetben az általános egyházpolitikai vita alatt is merültek fel kételyek, melyek eloszlatva akkor sem lettek. A kerületek beosztására nézve a miniszter úr azt mondta tegnap, hogy a helyzet az új szervezet folytán csak kevéssel lesz rosszabb, mint volt eddig. Valóban kiegészítve e kérdésben azt a hasonlatomat, melyet a polgári házasság körüli első vita alkalmával elmondtam e házban, azt mondhatom, t. ház, hogy ha már nagyon rosszul jár el az a gazda is, a ki midőn befektetésekre volna szüksége, e helyett házat épít a nélkül, hogy tudná, mennyibe kerííl, az a birtokos, a ki ezt a nem tudott összegbe kerülő házat azzal a tudattal építi föl, hogy abban mindenesetre rosszabbul fog lakni, mint eddigi lakásában, gondnokságba helyezést érdemel. (Élénk helyeslés bal felől.) Igaza van Sághy Gyula t. képviselőtársamnak abban, hogy az, a mit a törvényjavaslat, vagy a bizottság indokolása — nem tudom, melyik a kettő közül — felhoz, nem lesz előny az egyes állampolgárokra nézve, tudniillik, hogy az állami anyakönyveket közelebb fogják találni, mint az egyházi anyakönyveket, mert ez oly érv, a mely egy másik érvvel szemben komolyságra számot nem tarthat. Mert mikor az egyházpolitikai vitában azt mondottuk, hogy ezen törvényjavaslat törvényuyé válta esetében féltjük a nép vallásos érzetét azon befolyások megszűntétől, a mi szegény és egyszerű gondolko zású embernél a vallási szertartások útján gyakoroltatik, akkor a kormány és a kormányt támogató többség részéről nekünk az a yálasz adatott, hogy az teljesen légből kapott kifogás, mert az a szegény ember ezután is, ha polgári házasság és állami anyakönyvek is lesznek, épúgy el fog menni papjához, mint eddig. E két érv közül a kormány álláspontja mellett csak egy érv használható, (Igaz! Úgy KÉPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. XIX. KÖTET. van! bal felöl) mert vagy igaz az, hogy a nélkül is elmenne papjához, és akkor abszolúte nem előny, ha még az akármily közel levő anyakönyvvezetőhöz is el kell mennie, vagy nem fog elmenni papjához és akkor bekövetkezik az, a mitől mi félünk. (Élénk helyeslés a baloldalon.) A mi pedig az anyakönyvvezetéssel megbízandó egyének személyiségét illeti, erre nézve az eddigi adatokból arra következtethetünk, hogy legtöbb esetben az elöljáróság tagjai, a falusi jegyzők fognak ezen teendővel megbízatni. Teljesen elhiszem, hogy a t. belügyminiszter, mint róla felteszem, s mint eddigi nyilatkozataiból is következik, kellő figyelemmel fogja megválasztani a falud jegyzők közül azokat, kik az anyakönyvvezetéssel megbizandók lesznek, s így ezek tényleg megbízhatók lesznek, s bár semmiesetre sem lesznek megbízhatóbbak, mint a maiak, de fogadjuk el, hogy legalább is annyira megbízhatók. Csakhogy az anyakönyvvezetési szervezetben nem a legutolsó szerv az anyakönyvvezető. Van még egy szerv, (Zaj. Halljuk ! Halljuk! a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Ragályi Lajos: és ez a helyettem anyakönyvvezető. És ha a jegyzőket méltóztatik megbízni az anyakönyvek vezetésével, ^gondolni kell a.'ra is, hogy ennek a jegyzőnek sokszor van dolga a megyei székhelyen, például a sorozások alkalmával hetekig kell távol lennie az ő székhelyéről, (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) és így meg kell bizni valakit arra az esetre, ha ő székhelyétől távol van, nehogy a szegény embernek kétszer-háromszor kelljen a ki tudja hányadik faluba fáradnia. Már pedig, ha a helyettes jegyzőt méltóztatik megbízni, véleményem az, hogy a ki legkevéíbbé is ismeri a községi és körjegyzői helyettesek nívóját, nem hiheti, hogy az ezek által vezetett anyakönyvek a legtávolabbról is meg fognak felelhetni a megbízhatóság követelményeinek. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) A harmadik dolog, a mi bennem aggályt kelt, és a miből azt következtetem, hogy a miniszter úrnak 800.000 forintnyi költségre vonatkozó számítása reális alapon nem nyugszik, az, hogy oly helyeken, hol a községi szerv nem bizható meg az anyakönyv vezetésével, nem 100 — 150—200 forintos, hanem 800—1000 forintos fizetéssel javadalmazott tisztviselőt kell alkalmazni, ha azt nem akarjuk, hogy az anyakönyvvezetői állásra valósággal elzüllött exisztencziák vállalkozzanak. (Igás! Úgy van! a baloldalon.) Minthogy ezek szerint az én kételyeim nincsenek eloszlatva, sem azon részben, hogy ez a törvényjavaslat a kerületi beosztás tekintetében felmerülő kételyek daczára helyesen fog az életbe 6