Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-345

345. országos ülés 1894. május 22-én, kedden. 33 általa a mai ülés folyamán felolvasott statisztikai adatok megdöntenék, s e részben statisztikai adatként és a számokból levont igazságként állítja fel azt a tételt, hogy pl. 13.000 községben van 3000—4000 római katholikus lelkész és ezzel szemben bog}

7 4900 anyakönyvvezető kontempláltatik — kerek számban szólva—• 15.000 községre nézve. Az arány tehát az állami anyakönyvvezetésnél kedvezőbb lenne. De nem így áll, t. ház, a dolog. Nem így áll azért, mert e 4900 anyakönyvvezető a 15.000 község között feloszlik ott, hol tömegesen vannak a községi lakosok tömörülve, míg a felekezeti lelkészek ott, a hol tömegesen vannak a felekezeteknek tagjai, az illető községben laknak, tehát az a 13.000 községben lakó katholikus 8—10.000 községben csak szétszórtan lakik az illető községekben, míg azon másik 4000 községben, a hol a katholikusok tömegesen vannak, ott az illető felekezeti lelkészek helyben laknak. Ép így áll ez a protestáns, és így áll ez minden másnemű felekezetre nézve. Tehát mi a különbség ? A jelenlegi helyzet szerint a szétszórtan lakó egyének kénytelenek a házasság megkötése végett az illető lelkészt magukhoz kivitetni, míg ellenben ott, a hol tömegesen vannak, az illető felekezetek a maguk helyén kapják, ellenben e javaslat szerint az egyes községekben, mert átlag 3—4 község esnék egy anyakönyvvezetőre, sőt a házasság megkötésénél esetleg még nagyobb lesz az arány, 5—6 község is esik egy anyakönyvvezetőre, a házasulandó felek kénytelenek leimének az 5—6-ik községből minden egyes alkalommal a házasságkötésééi megbízott anyakönyvvezetőhöz bemenni, és pedig nem kivételesen, hanem minden egyes alkalommal. Már most, t. ház, vegyük egyfelől a szegény népet A szegény népre ez nagyon terhes, a szegény népnek nagy része, a mely az utazási költségeket nem bírja meg, s a külszínre nem sokat fog adni, azt hiszem, azt a fáradságot el fogja magának engedni, hogy bemenjen az anyakönyvvezetőhöz, hanem a temesmegyei állapotokot fogja a közerkölcs kárára nagymértékben felburjánoztatni, míg ellenben azok, a kik a külszínre adnak, s a kiknek módjuk is van hozzá, elmennek az anyakönyvvezetőhöz, de a ki ismeri a nép természetét, tudja, hogy az nem fog elmenni maga, hanem elmegy az egész násznép is, s vegye a miniszter úr csak az óriási költséget, a munka-elmaradást, azt az óriási fáradságot számba, a mely a felekre ily alkalmakkor ily tekintetekből hárul, hárul pedig tisztán csak a makacsság politikája miatt, mert ma — az én igénytelen felfogásom szerint — a pol gári házasság kötelező formájának kérdése csupán csak a makacsság politikája. (Malijuk! Bálijuk!) Különben az igen t. miniszter úr által felhozott statisztikai adatok alapján azután a keresztelést, a temetést is teljesen ki lehetne venni az illető lelkészek kezéből, sőt ki is kellene; hiszen akkor a miniszter úr szerint 4900 anyakönyvvezetőnél sokkal helyesebben, sokkal kényelmesebben tudnák ezen funkcziókat is elvégezni, a mint hogy elvégezheti az általa felhozott adatok szerint a jelenlegi lelkészi kar. A t. belügyminiszter úr felhozza a jelen javaslat indokolásánál azt is, hogy az állami feladatok lépnek előtérbe az államban, és azoknak végzésére szervezeteket kell teremteni, és mivel a községi jegyzőnek, a községi elöljárónak oly kevés dotáeziója van, és a teendői oly nagyon össze vannak kuszálva, nem lehetett az--anyakönyvvezetést is teljesen reájuk bizni, és mintegy állami feladatok végzésére szánt szervezetnek állítja előtérbe a belügyminiszter úr azon anyakönyvvezetői intézményt, a melyet ezen törvényjavaslat kontemplál. Hát én az igen t. belügyminiszter úrtól csupán azt vagyok bátor kérdezni, hogy — és itten az igen t. belügyminiszter úrnak a költségekre vonatkozó érveire is felelek — rosszul javadalmazott és visszavonható jelleggel bíró anyakönyvvezetőkből, a kik a kormány diskreezionális jogának teljesen és feltétlenül alá vannak rendelve, hogyan képes egy szervezetet kifejleszteni"? És vájjon, ha már szervezetet akar fejleszteni az állami feladatok teljesítésére, ha beismeri, hogy az állami feladatok teljesítésére szánt községi jegyzői és községi elöljárói szervezetek ma meg nem felelők : hát nem sokkal helyesebb-e, az állami érdekeknek nem sokkal megfelelőbb-e és a Kovács Albert t. képviselőtársam szempontja és felfogása szerint nem helyesebb eljárás lett volna-e az, hogy fejleszszük a községi jegyzői intézményt, hogy fejleszszük a községi elöljárói intézményt, hogy legyen az alkalmas az állami feladatok minden hozzáútalt ügykörének a végzésére, ne hagyjanak egy állami szervezetet félbe, ne hagyjanak e^y állami szervezetet teljeseit fejletlenűl, és állítsanak melléje még egy másik, fejletlenebb állami intézményt; ezt én nem a bölcseség, hanem a hatalmi politika ezéljának tartom. Az igen t. belügyminiszter úr a költségek tekintetében felhozza, hogy neki megvan az előieges számítása a hozzá felterjesztett vélemények szerint, hogy hány kerület mibe kéről, és elmondhatja nyugodt lélekkel, hogy e tekintetben is alapos munkát végzett ugyan, de mivel a közigazgatási bizottságok véleményét nem vehette még, tehát végleges meghatározott numerust nem mondhat. Hát az igen t. belügyminiszter úrnak és az igen t. kormánynak ezen tekintetekben kifejtett túlbuzgóságát kétségbe vonni