Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-358

gg^ *N»8' országos ülés 1894. Az előadó úr fog szólani. Fenyvessy Ferencz, a pénzügyi bizottság előadója: Athén és Kóma után a világnak művészi nagy alkotásokban legelső városa, Flórén ez, már a XIII. században hozott egy tanácsvégzést, amelyben kimondotta, hogy a város közönségére nézve a legszebb és legmagasztosabb hivatások egyike a művészet remekeinek megalkotása ; megbízta építőmesterét, Arnulfot, hogy »santa Maria del Fiore« székesegyházának megalkotása val egy oly műremeket teremtsen, a melynél fenségesei) bet, szebbet emberi tehetség alkotninem képes. T. ház! Ha még most is Fiórencz tanácsának végzését idézzük, mint példát a mtíizlés és művészet fejlesztésére, annyival inkább dicsérőleg kell megemlékeznünk Budapest fő- és székváros tanácsának végzéséről, a melyben egy építendő képzőművészeti csarnok létesítése szempontjából 4000 m

2-nyi területet engedett át ingyen az országnak. Az a helyiség, az a műcsarnok, a mely jelenleg áll rendelkezésére a magyar művészetnek és művészeknek, már alapjában elhibázott, szerencsétlen épület volt. (Igaz! Ügy van!) A műcsarnok maga, mint magánpalota művészeti kiképzésben egyike ugyan Budapest legszebb magánpalotáinak, de termei szerencsétlenül vannak elhelyezve, beosztása rossz, s szobái, a melyeket termeknek csúfolnak, oly kicsinyek, oly szűkek és oly rosszul vannak világítva, hogy a társaság kénytelen a képeket egészen a boltozatig felakasztani, daczára annak, hogy minden modern mtíkiállítás már arra törekszik, hogy még a közepes nagysága képeket se kelljen a kettős sornál magasabbra helyezni. A szobrokat nálunk elhelyezik sötét lépcsőházban, utczára nyíló, ruhatárnak szolgáló előcsarnokban, sőt megtörtént, hogy egy nagyobb méretű szobrot kénytelen volt a társaság az utczán felállítani, nem nagy dicsőségére a magyar művészetnek. Mindezen bajok mellett azután nem csoda, hogy a magyar művészek műveinek igazságos megbírálása teljesen lehetetlen, (Igaz! Úgy van.!) hogy megcsorbul a művészi munkásság ég művészi ambiczió, hogy a művelt közönségnek érzéke is elromlik és a műérzék és a mfípártolás iránti fogékonyság is eltompul. Ezen bajokon akart segíteni az országos magyar képzőművészeti társaság, mikor memorandumot intézett a magas kormányhoz és első sorban a kultuszminiszterhez egy maradandó műcsarnok felépítése tárgyában a mílleniumi országos kiállítás alkalmából, A kormány igen helyesen elfogadta azon utat, módot és eszközöket, a melyeket ezen derék társaság neki felajánlott, illetőleg tőle kért'; elfogadta azon szempontból, hogy úgy sem lehet még csak elképzelni sem azt, hogy létesítjnnius- 22-én, pénteken. sünk egy általános ezredéves kiállítást és ne mutassuk be a magyar művészet fejlődésének és fejlettségének történetét. Azért volt szükséges egy nagyobb épület. Ezen épületnek magában kellend foglalnia a képzőművészet három ágának : a festészetnek, a szobrászatnak, az építőművészetnek, továbbá a sokszorosító művészetnek termékeit, a gipszmintákat, a kisebb plasztikákat; ennek az épületnek magában kell foglalnia, — legalább, ha itt akarjuk az ezredéves kiállítást megtartani, — a magyar művészet történeti fejlődésének retrospektív csoportos kiállítását úgy, a miként ezt Parisban legutóbb Henri Havard csinálta a franczia művészet 100 éves történetének feltüntetésével. Ezért volt szükség nagyobb épületre, ezért kellett a kormánynak egy 300.000 frtos kölcsön iránt intézkednie, illetőleg a házat megkérni, hogy ezen kölcsön felvétele iránt a felhatalmazást megadni szíveskedjék. A pénzügyi bizottság behatóan tárgyalta a kultusz-kormány ezen törvényjavaslatát és tekintve a czélt, melyet ezen törvényjavaslat elérni óhajt; tekintve a magyar művészetnek ezen legégetőbb, legsikeresebb szükségletét, készséggel járult a törvényjavaslat elfogadásához. Egyúttal nagy örömére szolgált az, hogy az igen tisztelt miniszter úr szíves volt kijelenteni, hogy ő, mihelyt erre illetékes helyről felhívást kap, a törvényhatóságokhoz egy leiratot fog intézni a végett, hogy a törvényhatóságok, nevezetesen pedig a megyék és városok, már az ezredéves kiállítás sikerének szempontjából is, saját megyéjük és városuk történeti eseményeit festményekben örökítfcessék meg. (Helyeslés.) Teljesen igaza van a bizottságnak, midőn örömének adott kifejezést jelentésében, mert nem szabad kicsinyelni azon erőt, mely e szempontból a magyar törvényhatóságokban rejlik, s nem szabad elfelejteni, hogy a magyar történelmi képcsarnokot is itt a házban egy igénytelen megyének — Veszprém vármegyének — felirata hozta napirendre. (Tetszés. Halljuk ! Halljuk !) Ha a vármegyék és városok a miniszter részéről kilátásba helyezett és megajánlott leírat alapján meg fogják Örökíteni saját megyéjük és városuk történeti eseményeit, ez által óriási lendületet fog nyerni a magyar művészet specziálisan magyar irányban való fejlődése, mert ideje, hogy a városok és megyék ne csak a megboldogult és meg nem boldogult főispánjaik és egyéb, különben tiszteletreméltó, nagy férfiaik arczképét örökítsék meg, hanem saját megyéjük történeti eseményeit is; mert ideje, hogy szakítson a magyar művészet azon sablonszerű kozmopolitikus iránynyaí, a mely nálunk Magyarországon freskókban, képekben,