Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-345

16 345. országos ülés 1894. inájns 22-éa, kedden. vagyis csak 5 /i része a róuiai katholikus hívek­nek nem kénytelen szoms/.éd faluba menni, hogy a maga anyakönyvvezetőjét megtalálja. Hát, Í. ház, az állami anyakönyvvezetésnél sem lesz a helyzet sokk;;l rosszabb; c ak valami csekély­séggel lesz rossz: bb. (Derültség hal felől.) Kérem, t. képviselő urak, én nem akarok abba a hi­bába esni, ho^y esetleg azt mondják nekem a képviselő urak, hogy oly számokkal akarok bi­zonyítani, melyeket a képviselő urak nem ké­pesek kenetni; tehát állításom igazolására csak általános szempontokat akarok fölemlíteni, me­lyek azonban — azt hiszem — épen ezért két­ségtelenül igazolni fogják, hogy a viszony nem lesz rosszabb (Halljuk! Halljak!) Körülbelül 4900 állami anyakönyvi kerületet tervezünk; éltből kesék zámban 2000 állami anyakönyvi keitílet e^y-egy községből, vagy városból fog állani, s ezen községek és városok összes la­kossága Magya: ország lakosságának felét teszi. Ha tehát nem lenne több, mint ezen 2000 állami faiyakönyvi keríílet, akkor a lakosságnak 50°/o-a helyben kapná az állami anyákon v­vezetőt. Minthogy azonban ezen 2000-en fölül még 2900 helyen lesz állami anyakönyvvezető, mondhatom, — én kiszámított?in, és az én szá­mításom nem vérmes, — hogy a helyzet nem lesz rosszabb, mint a jelenlegi. De vannak felekezetek, — és azt hiszem, hogy a felekezetek neve vagy minősége nem tesz különbséget: az államnak egyaránt kell gondoskodnia mindenki szükségletéről, — mon­dom, vannak felekezetek, a melyeknél a viszony hasonlítbatlanűl jobb lesz, nevezetesen ezek azon felekezetek, melyek hívőinek a száma csekély. Azt mondják a t. képviselő urak, hogy a községi törvény megalkotása után vélik elérke zettnek azon időpontoí, midőn az állami anya­könyvek vezetése életbe leez léptethető. Ha, t. képviselő urak, azt méltóztatnak mondani, hogy akkor érkezik el az ideje az állami anyaköny­vek behozatalának, ha a községi törvény életbe­lépte után évek során át idő és alkalom volt arra, hogy ezen községi törvény segélyével arra alkalmas közegek képeztessenek és neveltesse­nek : ezen ellenvetést, mint logikust és mint következetest, elfogadnám; de, hogy tisztán a községi törvény megalkotása képezzen e tekin­tetben határvonalat, melyen innen a szükséges értelmi erővel nem rendelkezünk, és a melyen tűi azon szükséges értelmi erő meglesz: ezt én nem vagyok képes elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Mert miről van szó, t. ház? (Halljuk! Halljuk!) Ezt az eszmét a házassági jogról szóló törvényjavaslat t igyalása alkalmával gr. Apponyi Albert t. képviselő űr fejtette ki legpregnánsabban, a mikor azt mondotta: ő nem kétkedik azon, hogy megvan Magyarországon az intelligenczia azon mennyisége, mely az ál­lami anyakönyvvezetés intézményére megkíván­tatik, de kételkedik abban, vájjon az egyes vidé­keken nincs-e defic/.ir, és vájjon lehetségese a közigazgatási reform megalkotása előtt az egyes vidékek deflezitjét más vidékek feleslegéből fedezni'? Ha, t. ház, ebből indulunk ki, nem látom át, miért ne fedezhetnők egyes vidékek értel­miségének deficzitjét ezen törvény keretében is más vidék intelligencziájának felesle. éből. Egy­általán, t. ház, honnan van az, l.ogy nem mond­hatjuk ma egyszerűen azt, hegy a létező köz­ségi elöljárókra, a létező szervekre bízzuk az anyakönyvi feladatot? Onnan, t. ház, hogy a mi községi elöljáróink, nevezetesen a falusi és körjegyzők személyzete nem tartott lépést köz igazgatási feladatának sokaságával és nagyságá­val. Törvényeink a községi és körjegyzőre nézve oly csekély qualifikáeziót állapítanak meg, és oly kétes homályban hagyják az ő teendőit, feladatát és hatáskörét, hogy ezen törvények hatálya alatt ez az intézmény nem tudott jobban fejlődni. És mivel az országban — kerekszám­ban beszélve — összesen 4000 ilyen jegyzőség van, vájjon egy törvény megalkotásával egy­szerre fogunk-e mindezen a hiányon segíteni? De mikor és mely viszonyok között történt az valaha, hogy akármely állam úgy tett volna, mint a hogy Kovács Albert t. képviselőtársam okoskodik, hogy először teremtsük meg a szer­vezetet és azután, ha már a szervezet meg­van, akkor létesítsük az állami intézményeket, akkor gondoskodjunk az állami feladatokról. Megfordítva áll a dolog: mindenütt a világon előtérbe lépnek az állami feladatok, és ezek végzésére szükséges a kellő szervezetről gon­doskodni. (Élénk helyeslés jobb felől.) Vájjon az, hogy megcsináljak a közigaz­gatási szervezetet a községben, egyetlen mód e arra, hogy ezen önmagában véve — elismerem — az állampolgárokra nézve rendkívül fontos, de önmagában véve egyszerű feladat megoldá­sára a szükséges szerveket megteremtsük? Hi­szen meg tudjuk ezeket teremteni a nélkül is. Hiszen ha valamely új adó, vagy akármilyen más efféle szolgáltatás behozatalánál mindig először és főkép a megfelelő közegek szerve­zésével foglalkoztunk volna, akkor megakadtunk volna összes állami feladatunkban. (Úgy van! jobb felöl.) Megmondtam már, t. ház, a házassági javas­lat tárgyalásakor is, hogy az állami anyakönyv­ről szóló törvény végrehajtásában tetemes köny­nyebbség volna, ha a községi szervezetről szóló törvény előbb lépne életbe. De meg kell terem-

Next

/
Oldalképek
Tartalom