Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-345

345. országos ülés 1894. május 22-én, kedden. 17 teni ugyanazon szerveket most, a miket meg kellene csinálni a községi törvény életbeléptetésénél. Akár akkor, akár most, gondoskodnunk kell arról, hogy a nagy és czélszerütlenül alakított községi köröket rzélszerűert kikerekítsük. Es ha most, az anyakönyvek életbeléptetése alkalmával végezzük azt a munkát, melyet meg kellett volna csinálni a községi törvénynél, ha ezzel kezdjük a rendezést, az eredmény egyre megy. E két feladat egymástól el nem különíthető. Az egész reformmunka egy, egyes részeiben akármily törvény keretében végezzük azt a munkát, egyre megy, meg kell azt csinálni. Mert mi a községi köröknél ma a baj ? Az, hogy a községi körök nem az adrninisztráczió szüksége, nem a topográfiai viszonyok és a lakosság számaránya szerint alakúinak, hanem alakúinak egyszerűen a szerint, hogy hány községet kell összekapcsolni azon czélból, hogy a községi terheket elbírják. Ép az állami anyakönyvekről szóló törvény, mely lehetővé teszi azt, hogy az anyakönyvvezetői teendők ellátása czímén a községi elöljárók állami javadalmazásban részesíttessenek, meg fogja könnyíteni és lehetővé tenni azt, hogy a községi körök czélszertíbben és helyesebben csoportosíttassanak, a közigazgatás és az állami anyakönyvvezetés feladatainak megkívántató módon, a nélkül, hogy a községek újabb megterheltetésnek lennének kitéve. Ónody Géza: Adóemeléssel! Hieronymi Károly belügyminiszter: Mind ez okoknál fogva én azon ellenvetéseket, melyek e törvényjavaslat ellen felhozatnak, hogy azt nem lehet czélszerüen végrehajtani, vagy hogy provizórium természetével birna, a mennyiben tudniillik a községi törvény végrehajtása előtt léptetíetnek életbe, helytállóknak nem tartom. Az ellenvetések másik csoportja a költségek kérdésére vonatkozik. Hátrányos helyzetben vagyok azokkal szemben a kik azt állítják, hogy az előirányzott költségek nem lesznek elegendők a feladat teljesítésére, mert a dolog természete szerint erre az ellenvetésre mással nem felelhetek alaposan, mint részletes költségvetéssel, a melyben a kerületek száma és az egyes kerületekben alkalmazandó anyakönyvvezetőknek díjazása foglaltatik. Ezen költségvetés tűnteti fel azt, vájjon a számítás helyes-e, vagy sem? Én, t. ház, végleges költségvetést nem terjeszthetek elő azért, mert a javaslat szerint az anyakönyvvezetési kerületeket a közigazgatási bizottságok meghallgatása után a belügyminiszter van hivatva megalkotni. A törvény megalkotása előtt én a közigazgatási bizottságokat ezen kerületek alakítására fel nem szólíthatom, és ennélfogva sem a kerületek számát ez idő KÉPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. XIX. KÖTET. szerint véglegesen meg nem állapíthatom, sem nem proponáltathatom a közigazgatási bizottságokkal azokat, a kik az anyakönyvvezetői tiszt elvállalására hajlandók és képesek, mert erre előbb a törvény megalkotása szükséges. De, t. ház, nem jártam el könnyelműen, hanem megszereztem magamnak mindazokat az adatokat, a melyek e törvény meghozatala előtt, viszonyaink között egyáltalában megszerezhetők. Eljárásom a következő volt. (Halljuk! Halljuk !) Még a törvényjavaslat benyújtása előtt — pedig, mint méltóztatnak tudni, több, mint egy év múlt el azóta, mert múlt évi április hó S3-án volt szerencsém azt bemutatni — körülbelül a megyék feléhez felhívást intéztem, — mert akkor általános tájékoztatásra volt szükségem, — a melyek tipikusok, és a melyeknek viszonyairól a szomszéd megyék viszonyaira következtetést lehet vonni. Közöltem velük az akkor még be nem nyújtott törvényjavaslat főbb elveit, és azon kérdéseket intéztem hozzájuk, a melyek alapján e tekintetben tájékozást nyerhettem. Midőn azután a házasságjogi törvényjavaslatnak a bizottságban történt letárgyalása után tisztáztatott az a kérdés is, hogy az állami anyakönyvrezetőknek a házasság kötése körűi miféle szerep jut: akkor már valamennyi megyéhez intéztem egészen hasonló felszólítást. A honnan kellő választ nem kaptam első ízben, ott ismételt levélváltások útján hoztam tisztába a kérdést, és ezek között volt különösen a költség kérdése is. Megvan részletesen, megyéről-megyére, e kerületek valószínű száma, nem a végleges kerületeké, mert volt szerencsém kijelenteni, hogy a végleges kerületeket csak a közigazgatási bizottság javaslata alapján állapíthatom meg, de az illető megyei tisztviselőknek véleménye útján megállapítottam, hány lesz a kerület. Név szerint kijelöltettem, hogy ki lesz ott az alkalmas anyakkönyvvezető és így állapítottam meg, hogy mennyi lesz az ezen anyakönyvvezetőknek adandó tiszteletdíj; ott pedig, —- mert hiszen vannak oly kerületek, a hol csakugyan nem lehet kapni anyakönyvvezetésre alkalmas, odavaló egyént, — a hol külön oda kinevezendő anyakönyvvezető lesz, a mely kerületeknek seáma azonban aránylag csekély, megállapítottam, hogy mennyi fizetéssel lesz az a külön anyakönyvvezető ellátva. Ilyen alapos munkálat után, — és ismétlem, nem akartam magamat ámítani, — (Az elnöki széket báró Bánffy Degsö foglalja el.) ha ilyen alapos munkálat után arra a meggyőződésre jutottam volna, hogy egy esztendő előtt tett első számításom hibás volt, hogy nem leszek képes 800.000 forinttal fedezni a költségeket: méltóztassék elhinni, nem azt az utat választottam volna, hogy a bizottságban kijelentettem volna, hogy a 800.000 forint elegendő, 3