Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.
Ülésnapok - 1892-345
ÍJ45. országos ülés 1894. május 22-én, kedden. 15 Áttérek most a dolog érdemleges részére. (Halljuk!) Az előttem szólott t. képviselő urak, — ha nem is fejezik ki ezt ily tüzetesen, — úgy látszik, azt hiszik, hogy az anyakönyvvezetést jobban és helyesebben végezheti az egyház, mint az állam. Én e nézetben nem osztozom, s íizt hiszem, hogy az állam jobban végezheti, mint a felekezetek. Mindenekelőlt méltóztassék azt figyelembe venni, hogy az anyakönyvezés nálunk nem egy, hanem 7 — 8 felekezet kezében van, melyeknek ezt illető utasításai és rendelkezései nagyon különbözők. Az auyakönyvezési ügy ma oly bonvolúlt, hogy nem is birunk tökéletes összeállításával mindazon intézkedéseknek, törvényeknek f és rendeleteknek, melyek 1770 óta — körülbelül ekkor kezdődnek a kanezelláriai rendeletek az anyakönyvezésről — kormányok, és minisztériumok által kiadattak. Nem lesz érdektelen e részben egy kis szemlét tartani. Az anyakönyvezésről a legteljesebb összeállítás a Hegedüs féle közigazgatási kézikönyvben található. Én ezt alapos kritika alá vétettem és azt találtam, hogy az anyaköny vezésre vonatkozó törvények és rendeleteknek alig egy harmadáról emlékezik meg e könyv. A többi szét van szórva részint a Rendeletek Tárában, részint a Beudeletek Tárában sem közölt kultuszminiszteri, igazságügyminiszteri, belügyminiszteri utasításokban ; sehol ezek összegyűjtve nincsenek, ágy hogy az anyakönyvvezetők sehogy sem tudhatják minden részletre nézve, hogy mi a k telességük? De ettől eltekintve, hogy ma az egész anyakönyvezési ügy tulajdonképen az egyházak kezében van és hogy a kormányok által az anyakönyvezés ügyébe különböző' időben tett intézkedések nincsenek sem összegyűjtve, sem rendszeresen feldolgozva: nincs egyöntetű eljárás az egyházak kebelében sem. A római katholikus egyházban pl. csak két püspöki megyében van rendszeres utasítás. Az egyiket Schlauck nagyváradi piUpök adta ki 1888-ban*, meglehetős részletes munkálat, mely szabályozza a nagyváradi egyházmegyében az anyakönyvezési ügyet. A másik, mely ennek nyomán készült, a veszprémi püspök utasítása, mely 1892-ben adatott ki- és bár — mint mondom — amannak nyomán készült a második utasítás, az minden tekintekben nem egyezik, pedig ily ügyekben ez is egyik megkívánható posztulátum. De van egy klasszikus és előttem nagy súlylyal biró momentum annak megítélésére nézve, vájjon az egyházi, vagy pedig az állami anyakönyvekjobbak-e és ezt abban az országban látjuk, a hol kétféle anyakönyv egymás mellett vezettetik. Méltóztatnak tudni, hogy Angliában az anglikán egyháarak, a zsidóknak és quakereknek meg van azon előjoga, hogy egyházi személyek előtt köthetik a házasságot, hogy ezen három felekezet egyházi személyei viszik az anyakönyveket, mig a nonconformisták és a római katholikusok házassága csak akkor érvényes, ha az esketésnél a templomban az állami anyakönyvvezető jelen van, és ez vezeti az anyakönyveket is. Mihogy a tények sehol nem szoktak oly világosan kidomborodni, mint épen Angliában azon ankét által, melyek a tények felderítésének klasszikus mintái, azokból pozitive tudjuk hogy ott, hol egymás mellett paralelle vezettetnek az egyházi és állami anyakönyvek, minden tekintetben a megbízhatóság, a korrektség, a pontosság tekintetében messze fölül állanak az egyházi anyakönyveknek. Azt az ellenvetést is hallottam, bár nem emlékszem, hogy a mai vitában is fel lett-e említve, és Kovács Albert t. képviselőtársam is csak futólag érintette, azt moüd\án, hogy az élet arra fog majd bennünket tanítani, hogy szaporítani kell úgy az anyakönyvi kerületeket, hogy ez az instituczió, ha talán magában jobb, de a közönségnek nagyobb megterheltetésévcl jár, mivel az állami anyakönyvvezetőket a közönség nem fogja olyan közel kapni, mint kapja most az egyházi anyakönyvvezetőket. Abból indulnak ki a képviselő urak, hogy jóformán minden községben lévén anyakönyvvezető, a közönség sokkal közelebb, saját községében éri az egyházi anyakönyvvezetőt, míg az állami anyakönyvvezető felkeresésére bizonyos utat kelíend tennie. Igaz, hogy a felekezeti anyakönyvvezetők összes száma, ha a felekezeti különbségre való tekintet nélkül összeadjuk valamennyit, nagyobb, mint az állami anyakönyvvezetők tervezett száma, de a közönségnek abból semmi haszna, hí abban a községben van más felekezetű, de nincs a maga saját felekezetéhez tartozó anyakönyvvezető. Nem az irányadó tehát, hogy mekkora egy egy felekezetnél az anyakönyvvezetők száma, hanem az összes felekezet anyakönyvvezetőinek számát kell az állami anyakönyvezetők számával összehasonlítani. E tekintetben távolról sem kedvezőtlen a párhuzam, és nem áll az az ellenvetés, hogy az új rendezés a közönség nagy terheltetésével fog járni. Ha egyenkint veszszük a felekezeteket, a következő képét látjuk a dolognak. (Halljuk! Halljuk!) Ma a római katholikusok az országnak Összesen 12.692 községéből 11.423 községben laknak tényleg, de római katholikus anyakönyvvezető csak 3117 községben van. Ezen 3117 községben lakik 5,372.000 római katholikus hívő, míg a többi községekben, a hol idncsenek római katholikus anyakönyvve/etők, 1,866.000, szintén római katholikus hívő van; a miből az következik, hogy az öszszes római katholikus hívők 74°/o-a kapja a felekezeti anyakönyvvezetőt a saját községében,
