Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.
Ülésnapok - 1892-355
215 355 * országos ülés 189é. június 18-án, hétfőn. építettük azokat a Galieziának és Oroszországnak menő vasutakat, hogy az azokba fektetett öszszegek se közgazdaságilag, se pénzügyileg ne kamatozzanak, tekintettel — mondom —közlekedési eszközeink ezen kiegészítésére is, mely az eddig rendelkezésünkre állott vonalakat igen jelentékenyen megrövidíti, mely lehetővé teszi, hogy mint szomszédok, a legrövidebb idő alatt és legolcsóbban magunk is oda jussunk: mindezekre való tekintettel meggyőződésem, hogy leginkább ezen piaez bír reánk nézve jelentőséggel, tehát a jövőre való tekintettel is kérem a bemutatott egyezmény elfogadását. (Élénk helyeslés jobb felől.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve, t. ház. Kíván még valaki szólani? Senkisem? Akkor a vitát bezárom. A kérdés j'z, t. ház, méltóztatik-e ezen törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, kik e törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogad- j ják, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.)' Többség, és így a t. ház elfogadta. Áttérünk, t. ház, a részletes tárgyalásra. Molnár Antal jegyző (olvassa a törvényjavaslat CZÍmét). Bartók Lajos jegyző: Bujanovics Sándor! Bujanovics Sándor: T. ház! (Malijuk! Halljuk!) El levén fogadva a szerződés, a czím ellen nincs észrevételein, de a házszabályok által adott jogomnál fogva felszólalok ez alkalommal, hogy az igen t. kereskedelmi miniszter úrnak az én előadásomra vonatkozólag tartott beszédére némely észrevételt tegyek. (Halljuk! Halljuk!) Az igen t. miniszter ár azon tanácsosai szolgált nekem, illetőleg nekünk, hogy mi ne tekintsük egyoklalúlag a mezőgazdaság érdekeit, ne mint kizárólagos érdekek védői lépjünk fel, de méltányoljuk az összes termelési ágakat is. Megszoktuk mi azt már, igen t. miniszter ur, hogy valahányszor mezőgazdasági specziális érdekek védelmére szólalunk fel, (Zaj. Halljuk ! Halljuk!) nem a mi érdekeink, nem a mi felszólalásunk tenorja, nem az, a mit mi a mezőgazdaság érdekeire nézve szükségesnek látunk, támadtatik meg, de megtámadtatik bennünk az intenczió. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Azt imputálják nekünk, hogy mi, vak agráriusok minden kereskedelmi szerződésnek ellenségei vagyunk. A t. miniszter úr is hangot adott ezen nézetnek, . . . (Zaj.) Elnök: Csendet kérek ! Bujanovics Sándor: ... a melyet több izben hallottunk, de a mely légből kapott, teljesen alaptalan, (ügy van ! bal felöl.) és alaptalan a t. miniszter úr szájából is. (Igás I Úgy van! pal felöl) Nincsen józanul gondolkozó ember Magyarországon, nincsen józanul gondolkozó mezőgazda Magyarországon, a ki ne kívánná, ne óhajtaná Magyarországon az iparnak fejlődését, a ki ne kivánná, ne óhajtaná Magyarországon a kereskedelemnek gyarapodását, stabilizálását, virágzását. A mit mi kívánunk, csak az, hogy a termelési ágnak mindegyike egyenlő elbánásban részesíttessék. És a mennyiben szükségét látja a t. kormány támogatni némely iparágakat, még a gazdaság rovására is, a mint, hogy olyanok vannak, úgy más tekintetben, ha vannak és léteznek jogosult mezőgazdasági érdekek, úgy azokat méltóztassanak figyelembe venni, mert a virágzó ipar és a virágzó kereskedelem szükséges a nemzeti jólét fejlődéséhez, de mind a kettőnek alja és alapja mégis csak a virágzó mezőgazdaság. (Élénk helyeslés bal felől.) Én, t. képviselőház, nem csodálkoztam és nem ütköztem meg, a midőn ilyen inszinuáeziókkal illettettünk a túlzó kereskedelmi, vagy ipari érdekek képviselői részéről, de csodálkozom, hogy a kereskedelemügyi miniszter szintén ezek szócsövének adja át magát. (Ügy van! bal felöl.) Azt mondja a t. miniszter úr nekem és nekünk, a kik a szerződést elleneztük, hogy hiszen mi valami nihilisták vagyunk, hiszen mi nem akarjuk sem a minimalis tarifát, mi nem akarjuk a szerződést, mi nem akarunk semmit. Bátorkodom erre megjegyezni azt, hogy én a felszólalásomban nem az Oroszországgal kötött kereskedelmi szerződés ellen tettem észrevételt csupán, de tettem azon, hosszú évek során folytonosan követett kereskedelem-politikai és közgazdasági politikai irány ellen, a mely ellen én ma már talán húsz esztendeje küzdök. Tökéletesen igaz, hogy ma, midőn az én egyéni meggyőződésem szerint a mi közgazdasági politikánknak helytelen vezetése folytán idejutottunk, a hol vagyunk, ma tabui a rasa-t csinálni egyáltalán nem lehet, és nem tekinthetjük a szerződést mintegy magában önállónak, minden eddig történtektől függetlennek. De nekem, a ki elleneztem, a ki helytelenítettem az eddig követett közgazdasági politikát, nincsen más fegyverem, mint hogy az ahhoz való hozzá nem járulásomat szavazatom indokolásával kifejezzem. (Úgy van! bal felől.) Én nem tanácsokat adni vagyok hivatva akkor, midőn egy javaslat megbirálásáról van szó, nem óhajok kifejezése az én feladatom, hanem nem fogadom el azt, nem azért csupán, mert a jelen pillanatban mást nem lehet csinálni, hanem azért, mert ez folyománya egy hosszú idő óta követett, általam nem helyeselt közgazdásági politikának. (Helyeslés bal felől.) A t. miniszter úr az én felszólalásomat mezőgazdasági érdekekkel való üres dobálódzásnak volt szíves nevezni, és utalt arra, hogy az ál-
