Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-355

355. országos ülés 1894. június 18-án, hétfőn. 217 tálam elmondottak ellentétben állanak az ő általa beszerzett statisztikai adatokkal. Talán nincs egészen igaza a t. miniszter árnak. Mert mit állítottam én? Azt, hogy Magyarország mezőgazdasági állapota nem helyes, hogy az aggályos, és miért ? Mert a termelés és értékesítés közötti helyes arány, az az arány, mely mellett a termelés jövedelmező, meg van zavarva sok tekintetben olyannyira, hogy megszűnt a mezőgazdaság jövedelmező foglalkozás lenni. Ezzel szemben a t. miniszter úr válaszában adatokat hoz fel, hogy mennyivel több millió hektár vettetett búzával, és mennyivel több termeltetett. Hiszen sohasem állítottam én azt, és nem ismerném Magyarország mezőgazdasági helyzetét, ha állítani merészelném, hogy Magyarország termelése az utolsó évek alatt óriási módon nem fokozódott. Bizony fokozódott az! Talán még sokkal nagyobb mértékben, mint a statisztikai adatok mutatják. Mindannyian, a kik mezőgazdasággal foglalkozunk, tudjuk azt, hogy minden igyekezetünket a termelés fokozására fordítjuk, mert a termelés fokozásában elért eredmény-többlettel véljük kiegyenlíteni az értékesítésben beállott csökkenést. Mi igen sokai termelünk, de ez nem bizonyítja azt, hogy so kat is nyerünk. Ez még nem bizonyítja, hogy mai termelésünk ugyanazt a hasznot hajtja, a melyet félannyi termelés, mondjuk, 15 év előtt hajtott. És ez az, a* mit én állítottam, s a mit be is tudok bizonyítani. Igenis, jobban míveljük a földet, sokkal nagyobb költséggel termelünk, sok műtrágyát használunk, a termelés tekintetében az értelmiség is nagj^obb. (Halljuk! Halljuk!) E tekintetben a forgalmi tőkét is beszerezzük, és megtörténik minden, a mi a termelés fokozására és emelésére irányúihat. De ezzel egyáltalán nincsenek arányban azon intézkedések, a melyek a termelés eredményének értékesítését is biztosítják, és én ismétlem most is, a mit állítottam, hogy Magyarországon, a talán egyes városok közelében levő birtokokat kivéve, a hol az újabban lábrakapott gazdasági rendszer, mondjuk, a tejgazdaság, vagy talán a czu korgyárak keletkezésével javulás állott be, ettől eltekintve azonban, ismétlem, hogy a fokozott és megkétszereződött termelés daczára a föld jövedelme nem éri el azt a jövedelmet, a melyet 10—15 évvel ezelőtt a kisebb mérvben folytatott termelés elért. Ez azon megzavarása a termelés és értékesítés közötti aránynak, melyet én idéztem, és melylyel szemben a t. miniszter lír bizonyítéka semmit sem ér. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: Kíván még valaki szólani, t. ház? (Endrey Gyula szólásra jelentkezik.) Endrey Gyula t. képviselő urat illeti a szó. Endrey Gyula: T. ház! Engedelmet kéKÉPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. XIX. KÖTET. rek, t. ház, hogy a kereskedelemügyi miniszter urnak egy pár állítására én is tegyek egykét észrevételt. A t. kereskedelemügyi miniszter űr irányomban azzal kezdette beszédét, hogy: messze jövőre való tekintettel nem indulhatunk ki kereskedelmi szerződéseink megkötésénél ideálokból. Én nem is állítottam, és azt hiszem, senki sem állíthatja, hogy kereskedelmi szerződéseink a magyar kereskedelem szempontjából valami ideálisak lennének; mert egyáltalán nem állíthatjuk, hogy forgalmunk emelésére nézve valami kézzelfogható előnyt, vagy eredményt biztosítottak volna. Ott van az olasz kereskedelmi szerződés. Hogy ez milyen szerencsétlen munka volt, kitűnik most a következményekből, midőn odavezetett, hogy immár a Francziaországgal való jelentékeny forgalmukat kell féltenünk, és attól kell tartanunk, hogy vámháború küszöbén állunk Francziíiorsäággal. Nem akarok erre bővebben kiterjeszkedni, mert azt hiszem, hogy ez a legközelebbi napokban részletes tárgyalás tárgyává fog tétetni itt a képviselőházban. Csak a tekintetben kívánok még a t. miniszter űr beszédjére reflektálni, midőn az én abbeli kifogásomra, mely szerint én az orosz kereskedelmi szerződésnek a megkötését a lejáratához közeledő vámközösség szempontjából is kifogásoltam, azt válaszolta, hogy ez a szerződés egyáltalában nem prejudikál annak, hogy megújítsuk-e Ausztriával a vámközösséget, vagy sem. Nem is abból a szempontból hoztam én ezt fel, mintha ezen szerződés prejudikálna annak, hogy megújít suk-e továbbra is Ausztriával a vámközösséget, vagy nem; hanem felszólaltam pártállásomból kifolyólag abból Sí §z empontból, hogy ha mi 1897. deczember 31-én megszakítjuk a vámközösséget, vájjon hogyan kezelhetünk egy Magyarország érdekeinek megfelelő kereskedelmi és közgazdasági politikát akkor, midőn most megkötjük cselekvési szabadságunkat egy ilyen hosszú időre szóló szerződéssel, és ezzel cselekvési szabadságunknak előre útját vágjuk. Még egy megjegyzésére vagyok bátor a t. miniszter úrnak reflektálni, és ez az, hogy mi egyoldalúkig, csakis a mezőgazdasági érdekeket tekintjük. Engedelmet kérek, azt hiszem, beszédemben az ipari érdekekre is kiterjeszkedtem, és hogy főként a mezőgazdasági érdekek álláspontjára helyezkedtem felszólalásomban, ez nagyon természetes, mert ezen szerződés által megtámadva látjuk mezőgazdasági érdekeinket a nélkül, hogy abból iparunkra előnyt látnánk. És nagyon csodálatosnak találom, midőn a t. kereskedelmi miniszter úr, mint valiimi nagy 28