Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.
Ülésnapok - 1892-355
212 855. országos ülés 1894. június 18»án, hétfőn* oldalú álláspontra, és habár állásomnál fogva, mivel a kereskedelmi tárezát kezelem, első sorban a kereskedelem érdekeit képviselem, mégsem követek soha egyoldalú álláspontot, és az ország mezőgazdasági érdekei elől semminemű intézkedéseimben soka el nem zárkóztam; minden intézkedésemben, nevezeteden minden egyezményben első sorban, mint hazánk termelési viszonyainál fogva kétségkívül a legfontosabbakat, mindig a mezőgazdasági érdekeket vettem tekintetbe, és csakis oly intézkedésekhez járultam, vagy tettem, a melyek az ország mezőgazdasági érdekeivel megegyeznek. (Helyeslés. Ügy van! j.obb felöl.) A mint tehát én nem helyezkedtem az ipari és kereskedelmi érdekek egyoldalú álláspontjára, hanem figyelembe vettem mezőgazdaságaink érdekeit is, úgy viszont igen helyes lett volna a t. képviselő urak részéről is az, ha nem helyezkednek kizárólag a mezőgazdasági érdekek álláspontjára, és nem argumentáltak volna egyoldalúlag a mezőgazdaság érdekeivel, hanem az ország népessége többi részének érdekeit, nevezetesen az ország nagy közgazdaságának egyéb termelési ágazatait és egyéb kereskedelmi és forgalmi érdekeit is figyelembe vették volna. (Helyeslés jobb felöl. Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Állítom, hogy a t. képviselő urak által hangoztatott érvek exkluzívé a mezőgazdaság álláspontjából merített érvek, és pedig olyanok, melyek mezőgazdaságunk jól felfogott érdekei szempontjából sem helyesek. (Úgy van! Helyeslés jobb felől. Mozgás és ellen mondái, a baloldalon.) Ha a t. képviselő urak azt mondják, hogy mi feláldozzuk ebben az egyezményben, mint már a Romániával kötött szerződésben is, az ország mezőgazdasági érdekeit, kérdem: ugyan miben áldozzuk fel ezeket az érdekeket? Bizonyítékaikkal e tekintetben a t. képviselő urak adósak maradtak. Hát leszállítottuk-e azokat. a vámokat, melyek mezőgazdasági termelési érdekeinkkel kapcsolatosak ? Leszállítottuk-e pl. a gabonavámot, vagy egyéb nyerstermények vámját? Nem, Vájjon az állatok behozatalát, mely kétségkívül szintén mezőgazdasági érdek, megkönnyítettük e? Leszállítottuk-e az ezekre nézve fennálló vámokat? Egyáltalában nem. Semminemű mezőgazdasági érdek ebben az egyezményben csorbítva nincsen. Ebben tisztán arról van szó, hogy kölcsönösen egyenlő elbánást biztosítunk egymásnak, hogy biztosítjuk azt, hogy Oroszország területén egyetlen más államnak proveniencziája se részesíthessék kedvezőbb elbánásban, mint Magyarország és Ausztria proveniencziája, illetőleg a monarchia területéről odavitt árúk, (Helyeslés a jobboldalon.) Igen természetes, hogy ha a magunk részére kívánunk ilyen elbánást, meg kell adnunk ezt a kedvező elbánást a másik szerződő félnek is. A t. képviselő urak hivatkoztak arra, hogy a kereskedelmi egyezményekben mindig a mezőgazdasági érdekek képezik a kompenzaczionális objektumot, és e tekintetben mindig Magyarország adja meg ezeknek az árát. T. ház! Én már utaltam arra, hogy ebben az egyezményben mezőgazdasági érdekeink csorbulást nem szenvednek, azokat konpenzáczió tárgyává egyáltalában nem tettük. De szemünk előtt kell tartanunk, hogy utóvégre Európában vagyunk, szomszédaink vanuak és ezekkel valami módon rendeznünk kell viszonyainkat, különösen mert mindennapi kereskedelmi és közgazdasági érintkezésben állunk egymással. Á kereskedelmi viszonyok rendezésének három módja ismeretes. Az egyik az, hogy tarifa-szerződések köttetnek, midőn az érdekek kölcsönösen inéi lány oltatnak, alku alapján egyezmény létesíttetik, a melyben egyik állam a másiknak enged valamit, és egyik is, másik is kölcsönösen nyer valamit. Ilyen tarifa-szerződésre nem léptünk Oroszországgal, a mint nem léptünk Romániával sem, épen azért, mert mind a két állam, nevezetesen Magyarország is, Oroszország is gazdasági viszonyainál fogva első sorban nyersterményeire fektetvén a súlyt, előrelátható volt, hogy Oroszország a kompén zácziókat a nyerstermelés terén fogja keresni, és kívánni fogja tőlünk esetleg állatainak a bimozatalát, gabonavámjaink mérséklését, és egyáltalán nyersterményeinkre vonatkozólag olyan követeléseket fog támasztani, a melyek első sorban a mi közgazdasági érdekeinkkel jönnének összeürközésbe. Azért mellőztük Oroszországgal egy ilyen rendes tarifa-szerződés megkötését. Másik módja a kereskedelmi viszonyok rendezésének az egyenlő elbánásnak kölcsönös biztosítása, t. i. hogy a szerződő államok nem adnak egymásnak külön kedvezményeket és mérsékléseket, de kimondják, hogy ugyanolyan elbánásban részesítik a másik szerződő félnek árúit, a melyben részesítik a legkedvezményezettebb államokat. Ez a kereskedelmi viszonyok rendezésének egy másik, megszokott formája. Harmadik formája az egyenlőtlen elbánás, vagyis a vámháború. Ezen utóbbi formáról, azt hiszem, nem szükséges hosszasan szólanom. Egészen eltekintve a Bujanovics t. képviselőtársam által is említett politikai viszonyoktól, közgazdasági érdekeink szempontjából sem tartom kívánatosnak, hogy az egyenlőtlen elbánás álláspontjára helyezkedjünk és hogy retorziókat,
