Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-355

3S5. országos ülés 1894. június 18-án, hétfőn. 213 egyenlőtlen elbánást, vámháborút provokáljunk a magunk részéről, annál inkább, mert a vámháború, mint minden háború, sohasem czél, hanem eszköz valamely czél elérésére. De vámháborúba belemenni azért, hogy örökös vámháborúban legyünk, hogy közgazdasági viszonyaink tekintetében minden összeköttetést megszüntessünk, azt hiszem, saját érdekeink szempontjából sem kívánatos. Marad tehát a második módja a kereskedelmi viszonyok rendezésének: az egyenlő elbánás biztosítása. Az itt előterjesztett egyezményben erről van szó; nem adunk egymásnak semminemű külön előnyt, semmi áldozatot nem hozunk, hanem biztosítjuk egymásnak a kölcsönös, barátságos, egyenlő elbánást. Ha ez az alap nem tetszik a t. képviselőuraknak és pártjuknak, mert pártjuk nevében szóltak, méltóztassék e helyett valami jobbat javasolni. Ha ez az alap sem látszik elfogadhatónak, akkor miként rendezzük kereskedelmi viszonyainkat ? Endrey Gyula: Maradjon a régi állapot! Lukács Béla kereskedelemügyi miniszter: Hiszen ez a régi állapot. Eddig is minden szerződés nélktíi egyenlő elbánásban részesítettük egymást. De most, minthogy Oroszország szerződéseket kötött Franczia- és Németországgal — eddig nem voltak szerződései — és azokban bizonyos engedményeket tett: ha árengedményekben mi is akarunk részesülni, nekünk is rendeznünk kell viszonyainkat Oroszországgal, és valami megállapodásra kell jutnunk. (Élénk helyeslés jobb felől,) A t. képviselő urak az indokolás amaz érvelésével szemben, hogy jelenlegi gabonavámjaink eléggé prohibitiv jellegűek arra, hogy az orosz gabona behozatalát elő ne mozdítsák, és hogy a szerződésnek az a határozmánya

s bogy annak tartama alatt a vámokat nem emeljük fel, közgazdaságunkra nem káros, bizonyos statisztikai adatokra utaltak annak bizonyítására, hogy a vámok e megkötése mezőgazdaságunkra nézve igen is káros. A képviselő urak maguk is elismerték, hogy a legjelentékenyebb két gabonanemünkből, búzából és rozsból az iVs arany frtos vám mellett Oroszországból csak jelentéktelen mennyiségek jönnek be, mert hisz 10—20.000 métermázsáról van szó. De utaltak arra, hogy köles, zab, tatárka és kukoriezából is jelentéktelen mennyiség jön be: 50—60.000 mm. Már pedig hogy a mi kukoriezatermelésünk mellett 50—60.000, sőt 500 — 600.000 mm. valami jelentékenyen befolyásolná az árakat, azt egyáltalában nem lehet állítani. Hát zab igenis jön be jelentékeny mennyiségekben, de csak azért, mert a monarchia saját zabszükségletét a maga termelésével nem birja fedezni, s a zabra nézve nem az exportáló, hanem az inportáló államok közé tartozik. Kölest is azért hozunk be, mert Magyarország megfelelő kölest nem termel. Azokat a gabonanemeket, a melyeket nagyobb mennyiségben hozunk be, behozzuk azért, mert termelésünk saját szükségletünket nem fedezi, mert szükségünk van ezekre, és ezeknél nem a gabonavám megkötése, de az illető vám leszállítása lenne indokolt. Itt közbevetőleg kívánok válaszolni Buja. novics t. képviselőtársam kérdésére, hogy azokban a statisztikai adatokban, melyek a gabona behozatalára vonatkozólag az indokolás mellékleteként fel vannak tüntetve, ki van-e mutatva az őrlési forgalomban behozott orosz gabona? Nincs kimutatva, a mint mondottam is, hanem ne méltóztassanak ettől a mennyiségtől sem megijedni, mert a rendelkezésemre álló adatok szerint az őrlési forgalomban Oroszországból 1891-ben 2300 métermázsa orosz búza, 1892ben 7.000 métermázsa, 1893-ban 16.000 métermázsa jött be. Bujanovics Sándor: Magyarországba? Lukács Béla kereskedelemügyi mi niszter: Nem; a monarchia területére, még pedig csak Ausztriába; Magyarországba semmi sem hozatott be. Ezek oly jelentéktelen menynyiségek, t. ház, melyek termelésünk mellett számot nem tesznek. Én, t. ház, a mezőgazdasági érdekekkel való ezen dobálózást érteuém akkor, ha leszállítottuk volna nyersterményeink vámját, ha egyáltalában a jelenlegi vámokon valami módosítást tettünk volna. De az előttünk fekvő egyezmény és a jelenlegi viszonyok fentartása alapján ezzel az érvvel visszautasítani a szerződést, nézetem szerint, nem helyes eljárás. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) En nem akarok részletesen kiterjeszkedni mezőgazdaságunk helyzetére, ámbár figyelemmel kisérem azt, de nem tehetem, hogy Bujanovics Sándor t. képviselő urnak némely állításával szemben, melylyel mezőgazdasági állapotainkat oly sötét színekben festette, a magam felfogását ne jelezzem. (Halljuk! Halljuk!) Legkevésbbé sem akarom mezőgazdasági állapotainkat rózsásaknak festeni; nem tagadom, hogy itt-ott vannak bajok, nagyobb bajok is, a melyek orvoslást igényebiek. De én tanulmányaim és tapasztalataim alapján arra a meggyőződésre jutottam, hogy azok helyi bajok, kisebb rendít nem általános természetű s orszagos kalamitás jellegével bíró bajok, En mezőgazdaságunk állapotát nem íudom másból megítélni, mint hogy behatóan és részletesen tanulmányozom azokat az adatokat, a melyek a mezőgazdasági termelés tekintetében rendel-