Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.
Ülésnapok - 1892-355
20 tí 3.55= országos ülés 1894. június 18-án, hétfőn. országgal szemben új kereskedelmi politika alapjait igyekezzék lerakni, midőn érintkezésünk Oroszországgal oly csekély, hogy általános áruforgalmunkban úgyszólván számot alig tehet. De ha nemcsak külön nekünk, Magyarországnak, hanem együttesen Ausztria és Magyarország közös vámterületének forgalmát vizsgáljuk, akkor ig azt fogjuk látni, hogy ez a forgalom sokkal kisebb, mint a minő két ilyen nagy állam között kifejlődhetett volna, de a melynek kifejlődése nekünk nemcsak érdekünkben nem fekszik, hanem egyenesen veszedelmet képez kereskedelmünkre és mezőgazdaságunkra nézve. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert, t. ház, mint a hogy a t. előadó úr is kifejtette, Oroszországnak annyiban állhat érdekében, hogy velünk szerződést kössön, a mennyiben Oroszország a saját nyersterményeinek ezzel új piaczokat teremthet. Már most, t. ház, mi lesz annak következése, ha Oroszországnak magtermelése konkurrencziát fog képezni nekünk itt a közös vámterületen, azokon a helyeken, a melyek a kereskedelmi és vámszövetsógből kifolyólag legrendesebb, legmegbízhatóbb piaczot képeznek részünkre ? E tekintetben ne méltóztassék arra hivatkozni, hogy a búzára és rozsra nézve az eddigi 1 frt 50 kros vámtétel prohibitiv vám jellegével fair na, mert téves az, hogy a most fennálló autonóm vámtételek mellett Oroszországnak a mi közös vámterületünkre történő gabonabehozatala jelentéktelen volna; mert megengedem ugyan, hogy a legutóbbi évek csakugyan nem voltak kedvezők nagymérvű orosz búzaimportra, de méltóztassanak tekinteni Oroszországnak egyéb gabonabehozatalát. Azt fogják látni, hogy legutóbb 1893-ban is árpából 111.127 mm., kukoriczából 55.658 mm., zabból 386.435 mm., kölesből 76.355 mm. és tatárkából 71.870 mm. hozatott be. És nem csak magukban ezekben a számokban rejlik a veszedelem, hanem abban, hogy Oroszországnak termelő és szállító képessége oly óriási uagy, a melyet mi kellőkép be sem láthatunk, és a melynek 9 és x j% éven keresztül beállható változására ez idő szerint nem is számíthatunk. Hiszen ha a legutóbbi évek árúforgalmi adatait vizsgáljuk, azt látjuk, hogy pl. mig 1892-ben az árpából Oroszországból csak 3865 métermázsa volt a behozatal, 1893-ban az árpa behozatala már a 111.000 mmázsát meghaladta, és mig a zabból 1892-ben csak 11.133 mm. volt a behozatal, addig 1893-ban ez már 386.435 mmázsára emelkedett. És ilyen volt az emelkedés — a kukoriczát kivéve— más terményekben is, és ha ilyen mérvben 3—4 éven át emelkedni foj, akkor méltóztassanak belátni^ hogy milyeu komoly veszedelmet képez az orosz gabonabehozatal. Azt méltóztatott az előadó úrnak mondani, a mire hivatkozik a kereskedelemügyi miniszter úr is a törvényjavaslat indokolásában, és hivatkozik a közgazdasági bizottság jelentése is, hogy mi a jelen szerződés alapján iparezikkeinknek szerzünk új piaczokat, még pedig, mint az előadó úr kifejezte magát: szííz-piaczot, a hol mi versenytársainkkal szemben még előnyben is leszünk. T. ház! Azt vagyok bátor kérdezni, hogy eddig miért nem tudtunk az ipar terén Oroszországba való kivitelre szert tenni? Azt mondják, hogy az egyezmény megkötésére a t. kormányt az birta rá, hogy Oroszország Német- és Francziaországgal szerződésbe lépvén: ez államok az orosz piaczon bizonyos előnyöket szereztek, melyeknek következtében mi iparczikkeinkkel ott a német és franczia versenynyel szemben nem konkurálhatunk. Kérdem, hogy ezek a szerződési kedvezmények mikor léptek életbe Németes Francziaországgal szemben? A franczia csak a múlt évben, a német kereskedelmi szerződés pedig csak ez évben lépett életbe, és hogy egyebet ne vegyünk, 1892-ben sem a német, sem a franczia iparnak nem volt előnye az osztrák és magyar iparral szemben, s a rendelkezésünkre bocsátott árústatisztikai adatok mégis azt mutatják, hogy midőn egyenlő feltételek mellett versenyeztünk a franczia és német iparral, akkor sem volt számbavehető kivitelünk Oroszországba, nekünk magyaroknak abszolúte nem volt, de az osztrák kivitel is alig ütötte nvg az 5 l /2 milliót. Ily körtílmények között nem találok semmi biztosítékot arra nézve, hogy ezen egyezmény elfogadása esetén ezután másként les*,, mert hisz ezután is ugyanazon előfeltételek mellett fogunk versenyezni a német és franczia iparral, mint eddig. Ránk nésve tehát a helyzet nem lesz kedvező, hanem ha őszinték akarunk lenni, be kell vallanunk, hogy e kereskedelmi egyezmény valódi czélja megkönnyíteni az osztrák iparnak a német és francziával való versenyét. A magyar ipar ezzel nem lesz sem export-képesebb, sem kedvezőbb helyzetbe nem jut. És én egyátalában nem tudom a most rendelkezésünkre bocsátott statisztikai adatokat összeegyeztetni azzal a kijelentéssel, melyet a t. miniszter úr akkor tett, a midőn az ideiglenes orosz egyezmény megkötésére kért felhatalmazást. Akkor, ez év márczius 12-én a t. miniszter úr azt mondta, hogy »a magyar közgazdaság szempontjából az orosz piacz igen nagy jelentőségű, mert, mint a számok is mutatják, milliókról van szó, melyeket oda kiviszünk, és melyeket onnan behozunk«. A. statisztikai
