Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.
Ülésnapok - 1892-355
355. országos ülés 1894. június 18-án, hétfőn. 207 adatok pedig most arról győznek meg bennünket, hogy Oroszországba való kivitelünk félmilliót sem tesz, a hozzánk való behozatal pedig valamivel több é 1 /^ milliónál. Ha azt is vizsgáljuk, miből áll e kivitel: látjuk, hogy nekünk ipari kivitelünk Oroszországba abszolúte jelentéktelen. Összes kivitelünk 440.000 forintot reprezentál. Ebben a legfőbb tételek: különféle őrlemények 81.132 frt, ló 13.650 frt, bor 98.000 frt, ásványvíz 21.000 frt, fűrészelt faárú 62.000 frt, vasércz 29.000 frt, cserző-anyag 39.000 frt, papiros-anyag 36.000 frt. A mint tehát láthatjuk, itt csak korlátolt, jelentéktelen összegekről van szó. És mi ily kereskedelmi összeköttetés mellett koczkáztatjuk a hazánknak létalapját képező mezőgazdaság exiszteneziáját? (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ezt tehát mi böles és okos kereskedelmi politikának ezen padokról elismerni sohasem fogjuk, és teljes erőnkből küzdünk az ellen, hogy hasonló kereskedelmi szerződések Magyarország jól felfogott kereskedelmi érdekei ellenére létrejöjjenek. (Helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Azt mondta az igen t. előadó úr, hogy Magyarország kellő biztosítékot láthat abban, hogy idegen gabona a mi vámterületünket elözönleni nem fogja, hogy maga az 1 frt 50 kros vámtétel, mely a búzára és a rozsra szabatik, oly jelentékeny, hogy az a prohibitiv vám jellegével bir. De ne méltóztassanak azt úgy venni, mintha mi egyedül búzában és rozsban lennénk produkáló államok, hiszen mi nekünk tekintélyes tengeri, árpa és zabtermelésünk van és ezen termelési ágaknál az 50 és 75 kros vámtételeket csak nem méltóztatnak kellő védelemnek tekinteni mezőgazdaságunk számára. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Ha ez kellő védelmet nyújtana, akkor Ausztria és különösen Bécs nem fogyasztana kizárólag orosz zabot, és akkor a mi termelésünk foglalhatna tért Ausztria azon piaczain, a melyeken az orosz termelés igen jelentékeny mérvben helyet foglalhat. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Azt mondja a t. előadó úr, hogy mi nem várhatjuk Ausztriától azt, hogy ő esetleg beleegyezzék abba, hogy mi a mi autonóm vámtételeinket a gabonánál felemeljük, mert akkor az ipar terén Ausztria is ugyanazt követelhetné. Hanem azt méltóztatik figyelmen kivűl hagyni a t. előadó úrnak, hogy hiszen mi talán csak nem vagyunk Ausztriával örökösen összevarrva, a mi vámszerződésünk nem tart örökkön-örökké, és mivel 1897. deczember 31-ikén megszűnik a mi vámközösségi szerződésünk Ausztriával, és ha most mi meg nem kötjük a szerződést Oroszországgal tíz évre, ha talán a t. túloldal rendelkezik annyi szavazattal, hogy továbbra is lentartja a Magyarország közgazdaságára nézve annyira káros vámközösségi szerződést, legalább lesz egy fegyver a kezében, a melynek felhasználásával ezen vámközösséget is kedvezőbb alapokra fektethetik, mint a milyen alapokon van most, midőn nyíltan hirdetik az előadói székből, hogy annyira lekötött a mi helyzetünk, hogy ne is számítsunk arra, hogy gabonavámjainkat a közös vámterület mellett még szükség esetén is valamikor felemelhetjük, mert abba Ausztria nem egyezuék bele. Ez mutatja, mennyire gyarmata vagyunk Ausztriának, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) és hogy a magyar állam önállósága semmi más, mint a közönség szemébe való porhintés. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Arra nézve, hogy az orosz szerződésnek veszedelmét a mi mezőgazdaságunkkal szemben még inkább feltüntessem, még egy ténykörülményt vagyok bátor felhozni, melyre a közgazdasági bizottságban a t. kereskedelmi miniszter úr is hivatkozott ugyan, t. i. hogy a mi ipari kivitelünk igen kedvező átalakulást nyerhet Oroszországgal szemben a Vaskapunál folyamatban levő dunaszabályozási munkálatok befejeztével. (Halljuk! Halljuk!) Engedelmet kérek, t. ház, de én ebben nem a mi ipari kivitelünk fokozására látok nagy előnyt, hanem igenis látok nagy veszedelmet nyerstermelésünkre, mert az orosz termelés oly olcsó közlekedést nyer a Dunán az orosz gabonára nézve, a milyen kedvező szállítással eddig nem bírt. Es a midőn e mellett úgyszólván összes vasúti összeköttetéseink Oroszországgal úgy vannak megalkotva, hogy Ausztria bírja a legdirektebb, a legegyenesebb összeköttetéseket, míg nekünk Oroszországgal szemben direkt összeköttetésünk egyáltalában nincs, a jó vasúti összeköttetés mellett a hajózható Duna folyam oly előnyöket fog nyújtani az osztrák-orosz forgalomnak, hogy ez esetleg Magyarországnak ez idő szerint Ausztriában fogyasztott gabonamennyiségét felére redukálhatja. És a midőn Magyarországnak a mostani vámközösség mellett úgyszólván életérdekei vannak megtámadva, akkor mi ámítsuk magunkat azzal, hogy a magyar iparnak, a saját iparunknak fogunk Oroszország területén piaczokat hódítani? Hát miféle iparczikkeink vannak nekünk, a melyekkel külföldre mehetünk piaczokat hódítani ? (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Az volna a kormány hivatása az iparügyi politika terén, hogy előbb hódítsa meg Magyarországot a magyar iparnak, és ha ez meg lesz hódítva, akkor induljon ily hódító vállalatra, de akkor sem oly kalandos útra, mint a milyen ezen Oroszországgal kötendő kereskedelmi szer-
