Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-355

355. országos ülés 1894. jnnins 18-án, hétfőn. 205 piaczra tesz szert, mint a minő az orosz, mely még mások által elfoglalva nincsen, mely még felvételre képes, iparunk valószínűleg igen szépen fog fejlődhetni. Az, hogy Oroszország kileacz és fél évi időtartamra a Németországnak engedélyezett mérsékelt vámtételeket részünkre szintén lekötötte, biztos alapot nyújt kereskedelmi konnexiók megkeresése és kalkuláeziók megtételére. Oroszországot az olasz, szerb, román és a többi államoknak adott külön vámkedvezmények egyáltalában nem illetik meg, sőt nem illeti meg még ama 15 kilométernyi zónára korlátolt határvámforgalmi kedvezmény sem. Az orosz marha továbbra is kizárva marad, meri; állategészségügyi intézkedéseink autonómiája legcsekélyebb mértékben sincs érintve. E mellett úgy fogom fel a dolgot, hogy igen megnyugtató azon tudat, hogy Oroszország eddigi fenyegető politikájával felhagy, és ennek ezen szerződós megkötésével is határozott bizonyítékát adja. Hátrányosnak látszik — de nézetem szerint nem az — gabonavámjainknak kilencz és fél évre a jelen összegben való lekötése. Minthogy azonban az eddigi statisztika világosan bizonyítja, hogy a mai vámtételek alkalmazása mellett külföldön elvámolt gabona számottevő mennyiségben be nem jöhet, ebben mezőgazdaságunk semminemű veszélyét nem látom. Én bár egyébként szeretek számokkal dolgozni, ezúttal a törvényiavaslathoz mellékelt statisztikai adatokat egyáltalában nem kívánom igénybe venni; nem akarok kedvező prognosztikout állítani, hogy azután esetleg várakozásainkban csalódjunk, s inkább csalódjunk egyszer kellemesen. Végűi, t. ház, még ha azon eset is állna elő, hogy Ausztria fogná lefölözni legnagyobb részben ezen egyezmény hasznát és előnyeit, abban az esetben is tény, hogy az nem a mi rovásunkra fog történni. Mivel tehát a közgazdasági bizottság az orosz vámegyezményben semminemű veszélyt mezőgazdasági érdekeinkre nézve nem lát: ezen felfogásból indulva ki, megbízásából a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadásra ajánlom. Mielőtt azonban, t. ház, előadásomat befejezném, még egy rövid jelentést kell tennem. Ugyanis a törvényjavaslat és annak indokolása kinyomatása után vétetett észre, hogy abba száaios sajtóhiba és számviteli hiba csúszott be. Ezek kijavíttattak, de a törvényjavaslat és indokolás újra kinyomatására már az idő rövid volt; ennélfogva kötelességemnek tartottam figyelmeztetni mindazon képviselőtársaimat, kikről azt hihettem, hogy a statisztikai adatokat a jelen tárgyalás során alkalmazni és használni akarják, hogy a ház irodájába letett és kijavított egy példányt szíveskedjenek az egybeállításoknál használni, nehogy hiába való helyreigazítások szüksége álljon elő. (Helyeslés jobb felől) Bartók Lajos jegyző: Endrey Gyula! Endrey Gyula: T. képviselőház! (Halljuk! Ralijuk!) Én is úgy kezdem, mint a t. előadó úr, hogy nekem jutott a szerencsés feladat, nem ugyan a közgazdasági bizottságnak véleményét kifejezni, a melyben kisebbséget képeztem, hanem a függetlenségi és 48-as pártnak véleményét, mely abban kulminál, hogy ez a keresked Imi szerződés annyira sérelmes Magyarország közgazdasági és kereskedelmi érdekeire, hogy azt a magyar nemzet közgazdaságának világos és nagy sérelme nélkül elfogadni nem lehet. (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon,) Van nekünk azonban, t. ház, egy nagy elvi kifogásunk is, a mely miatt egy ilyen hosszú időre kötött kereskedelmi szerződés elfogadásába nem bocsátkozhatunk. Az Ausztriával kötött vám- és kereskedelmi szerződésünk 1897. deczember 31-én lejár, és mi azon időre bizton reméljük, hogy a magyar közvélemény és a magyar törvényhozás a multak tanulságaiból le fogja vonni azt a konzequencziát, hogy Ausztriával a vám közösséget tovább fentartani nem fogja. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbalon) Erre az esetre pedig határozottan veszedelmet látunk már egyedül abban a körülményben is, hogy egy oly nagy termelő országgal, mint a minő Oroszország, tíz évre kössük meg a kereskedelmi szerződést, és ez által a majdan Ausztriával foganatba veendő tárgyalásaink a vámközösség megszüntetésére nézve nehézségekbe ütközzenek, és feltéve, a mit remélek, hogy ha megteremtenők az önálló vámterűietet, a magyar kormány keze a most kötött kereskedelmi szerződéssel annyira megköttetnék, hogy a magyar államnak megfelelő kereskedelmi politikát már ezen szerződésből kifolyólag sem követhetnénk. (Helyeslés a szélsőbalon.) Mert, t. ház, mint a t. előadó úr a legközelebbi múltban kötött kereskedelmi szerződésünkre nézze szíves volt elismerni, hogy azok többé-kevésbbé veszélyt rejtettek magukban a magyar mezőgazdaságra nézve, mindezen szerződésekből együttesen keletkezhető veszedelem nincsen akkora, mint az, mely az Oroszországgal most megkötni czélzott kereskedelmi szerződésből származik, mivel mindazon államoknak együttesen sincs olyan nagy nyerstermelésük, mint Oroszországnak. (Úgy van! a szélső baloldalon.) És ha vizsgáljuk azokat a kereskedelmi statisztikai adatokat, a melyek e téren rendelkezésünkre állanak, egyáltalában nem vagyok képes belátni, hogy miféle elfogadható indokok szólhatnak a mellett, hogy Magyarország Oro^z-