Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.
Ülésnapok - 1892-355
2Q2 35 '^' országos ülés 1894. június 18-án, hétfőn. megengedni, hogy felolvassam ezt a levelet, mert épen azt a viszonyt jellemzi, melyben hozzá állottara. (Olvassa.) »Pesten, okt. 28-án, 1863. Deák Ferencz. Kedves Öcsém! B. Kemény Zsigmond közölte vélem a »Hon« czikkére kül dött feleletedet. E felelet, úgy, a mint írva van, nem volna czélszerű. Egy része ismét homályos, okot vagy legalább ürügyet adhatna felelgetésre, pedig a közönség most, midőn annyi tárgy vonja magára figyelmét, hamar elánja egy ugyanazon egy tárgy feletti majdnem személyes vitatkozásokat. De több is e feleletben a szó és eszme, mint a mi szükséges. Ily feleleteknél egy főpontra kell fordítani az erőt s ilyen pont az: hogy a »Hon« a te programmodból nem idézett hiven. Ezt egyszerűen, de a legnagyobb preczizióval s férfias komolysággal kimutatni minden élczelkedés nélkül a legjobb felelet. Minden egyéb fölösleges*. Ha én Deák Ferencznek ellenlábasa lettem volna, ugyan hiszi-e valaki, hogy egy ilyen alárendelt dolgot illetőleg, mint egy programúira vonatkozó hirlapi polémia, Deák Ferencz nekem tanácsokat adott volna? (Ügy van! Úgy van! hal felöl.) Én akkor megbuktam, nem lettem képviselő. 1869-ben ismét fölléptem mint Deák-párti jelölt Sopronban, Kis-Martonban; fellépett ellenem egy klerikális jelölt, és valóságos keresztes hadjáratot csináltak ellenem, keresztes zászlókkal jöttek a választásra. Akkor is megbuktam. Végre 1872-ben meg lettem választva ugyancsak Kis-Martonban. Akkor ezen választásomat tudtára adtam. Erre ő hozzám a következő levelet intézte; ha megengedi a t. ház, bátor leszek felolvasni. (Halljuk! Halljuk! Olvassa.) »Kedves Öcsém! Megnyílt előtted is a politikai működésnek legnehezebb, de legnemesebb tere, melyen boldogult atyád annyi hasznos szolgálatot tett a hazának. Eendkivűl örülök megválasztatásodon, örülök nemcsak atyád emlékeért, nemcsak azon őszinte, szives szeretetnél fogva, melyet irántad érzek, de örülök hazánk érdekében főképen azért, mert« — itt több rendbeli komplimentumok vannak, ezt elhagyom — »mert független jellemű, tiszta akaratú, eszes férfiak nélkül még legbékésebb időkben sem volna biztos a haza sorsa, jelen viszonyaink között pedig ész, jellem és tiszta akarat mellett, a nyugodt megfontolás, tapintat és óvatosság kétszeresen szükségesek törvényhozásunkban. Azon férfiút, ki e tulajdonokkal bir, még akkor is üdvözölném a törvényhozás terén, ha hozzá semmi egyéb személyes viszony nem kötne ; mennyivel melegebb érzéssel üdvözölném az ily férfiút, midőn az az elhunyt hü barátom gyermeke, és személyes barátom nekem is. Férfikorom legjobb éveiben együtt működtem atyáddal e pályán, mert aggkorom hanyatló napjaiban lankadtabb erővel, de épen oly tiszta akarattal fogok karöltve veled együtt működni. Isten áldása kisérje törekvésünket.« Horánszky Nándor: Komplimentum az ellenlábasnak! Beöthy Ákos : Ha én Deák Ferencznek ellenlábasa lettem volna, ilyen módon nem irt volna nekem. És minek képzelne engem valaki, ha ilyen levél folytán, ilyen viszony folytán neki ellenlábasa lettem volna ? A Deák-párti kiváló politikusok között, nem tagadom, 1872 és 1875 között a legtöbb vonzalmat b. Sennyey iránt éreztem, hozzáteszem, hogy ez a vonzalom egészen platonikus vonzalom volt, a mely semmiféle működésben, korteskedésben, vagy manőverben nem nyilatkozott. De tudjuk mindnyájan, maga a képviselő úr is elismerte, hogy b. Sennyey teljes nyíltsággal elfogadta a 67-es alapot, abban a korszakban, gondolom. Szlávy József akkori miniszterelnök úr őt a pénzügyi tárczával is megkínálta, és ő soha a Deák-párti politikával ellentétbe nem jött. Az a vonzalom, a melyet én iránta éreztem, soha Deák Ferencz által sem politikai, sem semmi tekintetben nem kifogásoltatott. Már pedig, ha ő is ezt helytelennek tekintette volna, bizonyára intett és figyelmeztetett volna. Ez, t. ház, a tényállás, melyet a legnagyobb hűséggel éa őszinteséggel adtam elő. A t. háznak kegyes ítéletére bizom, hogy a t. képviselő úrnak azon állításában, hogy én Deák Ferencznek ellenlábasa voltam, van-e csak egy mákszemnyi igazság. (Tetszés lal felöl.) Köszönöm a t. háznak kegyességét. (Éljenzés.) Elnök: T. ház! Áttérünk a napirendre. Napirend szerint következik a közös függő adósság egy részének beváltásáról szóló törvényjavaslat (írom. 594.) harmadszori olvasása. Olvastatik a törvényjavaslat. Molnár Antal jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök: A kérdés az, t. ház, méltóztatnak-e a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban elfogadni: igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik a közös függő adósság egy részének beváltásáról szóló törvényjavaslatot harmadszori olvasásban elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség, t. ház, és igy a törvényjavaslat harmadszori olvasásban is elfogadtatik. Most már méltóztassanak hozzájárulni, hogy a törvényjavaslat alkotmányos tárgyalás és szives hozzájárulás czéljából a főrendiházzal közöltessék. Következik napirend szerint »azon nyilvános tanintézeti igazgatók, tanárok, tanítók, igazgatónők és tanítónők nyugdíjazásáról és