Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-355

3">5. országos ülés 1894. június 18-án, hétfőn. 20 í van! Úgy van! jbal felöl.) A múlt ülés alkalmával nem szólaltam fel, nem pedig igen egyszerűen azért, mert a magam részéről nem tartottam elégségesnek azt, hogy ezen állításokat egyszerűen tagadásba vegyem, habár az is elégséges volaa, hanem pozitív bizonyítékokat akartam elhozni, s mindjárt meg is mondom, mik azok. Deák Ferencznek magának sajátkezű levelei, melyek akkor nálam nem voltak. Bocsánatot kérek a t. háztól, hogy ily csekély jelentőségű, személyes természetű ügyekkel veszem igénybe a t. ház figyelmét. (Halljuk Halljuk!) Két ok vezet rá, az egyik az, hogy én más eredményeket hosszú politikai pályámon nem tudok felmutatni, mint egy kis tőkét, hogy egész életemen keresztül egj^enesen, őszintén, következetesen jártam el. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) Ha ebben a vagyonomban megtámadtatom, természetes, hogy védem magam, (Élénk helyeslés bal felől.) és elvárom a t. ház, jogossági érzetétől és méltányosságától, hogy, a mint meghallgatta a támadást, meghallgatja a védelmet is. (Halljuk! Halljuk!) A másik indok s a fontosabb az, hogy szemben azokkal a folytonos inszinuácziókkal és támadásokkal, a melvekben részesítenek benünket, .... Horánszky Nándor: Az a kenyerük! Beöthy Ákos: .... meg akarom mutatni, hogy ezen támadások mennyire nem bírnak alappal. Engedje meg már most a t. ház, hogy pontonként rátérjek a t. képviselő úr támadására, (Halljuk! Halljuk !) Azt mondta a t. képviselő úr : »EmIékezzék a t képviselő úr azokra a vitákra, melyeket Deák Ferencz Ürményivel még a múzeum termében folytatott*. Csak a történeti hűség szempontjából mondom, hogy soha Deák Ferencz ürményivel, sem Ürményi Deák Ferenczczel a múzeum termében vitákat nem folytatott. De felhozta azután Ürményi Miksának egy felszólalását a honvédséget illetőleg. Úgy emlékszem, ho»y Ürményi Miksa a honvédség intézintézményét elvben nem is támadta, csak annak keretét akarta redukálni a porosz Landwehr mintájára; nem akarta, hogy oda újonczok is soroztassanak be. Különben Ürményi Miksa akkor, mikor e beszédet mondta, a Deák-párt tagja volt, és ez ebben semmi inkompatibilitást nem látott. Én akkor a képviselőháznak nem is voltam tagja. De hogy a t. ház lássa, hogy milyen temészetü az az Ürményi-féle reakezió, egyik beszédéből bátor leszek egy egész rövid paszszust felolvasni: (olvassa) »Van nekem egy személyes, kedven ez eszmém, t. i. ez az, hogy egy katonai növelde a becs-újhelyinek mintájára Budapesten vagy annak környékén, mint a közös hadsereg egy intézménye, de a magyar EÉPVBV NAPLÓ. 1892—97. XIX. KÖTET. tannyelvvel, miután magyar fiuk számára lenne szánva, igen hasznos volna«. Tehát a ki magyar tannyelvű akadémiát akar, az reakeziót akar, a t. képviselő úr, a ki ennek ellene van, az liberális. (Élénk derültség bal felől.) Én, t. ház, gr. Esterházy Móricz miniszterrel semmi politikai összeköttetésben nem voltam; nem is ismertem akkor, mikor miniszter volt. De nem is tudom, t. ház, hogy miként lett volna ez lehetséges. Hiszen ismeretes, hogy gr. Esterházy Móricz az országban pártot nem akart magának csinálni, de nem csak ő nem akart, hanem 1865-ben sem b. Sennyey, sem Majláth; ők a választásokba bele sem avatkoztak, és soha Magyarországnak olyan tiszta választása nem volt, mint akkor. Én azután később, mikor már nem is volt miniszter, ismerkedtem meg gr. Esterházyval egy fürdőben, és azt a benyomást tette reám, hogy igen kiváló, nagyeszű ember; ezért deferencziával beszéltem róla^mindig, mint minden jelentékeny emberről. Én pl. Tisza Kálmán t. képviselőtársamról is mindig a legnagyobb deferencziával szoktam beszélni, a mi egyáltalában nem bizonyít politikai összeköttetést. Egész életemen keresztül Deák-párti ember voltam; az ő politikáját követtem két okból. Először személyes meggyőzó'désemnél fogva; másodszor annál a ragaszkodásnál, tiszteletnél és n

hálánál fogva, a melylyel iránta viseltetem. 0 nekem, mondhatom, második atyám volt; a mi vagyok, neki köszönhetem, az ő tanításának, sőt alapos lehordásainak is, mert hát ebben is részesültem. Nem mondom, t. ház. hogy nem történt meg, hogy köztem és közte nézetkülönbség ne fordult volna elő; de hiszen az megtörténik, hogy pl. gr. Apponyi Albert t. barátommal is igen sokszor nem vagyunk egy nézeten. De ez nem jelenti azt, ho^y ellenlábasa volnék, legkevésbbé az oly embernek, mint Deák Ferencz, a ki a meggyőződés függetlenségét a legnagyobb mértékben tisztelte. (Úgy van! Tetszés bal felől.) A politikai akczió terére először 1865-ben léptem; felléptem Bihar vármegyének szaiontai járásában! mint képviselőjelölt, egy ottani baloldali képviselőjelölt ellenében. Akkor én egy Deák-párti programmot bocsátottam közre, a mely programra a »Hon« czímtí lapban nemcsak igen éles megtámadásban részesült, hanem értelméből is kiforgattatott. Erre én azután egy nagy czáfolatot írtam és beküldtem azt a Pesti Napló szerkesztőségének, a melynek akkor Kemény Zsigó volt a szerkesztője. Úgy látszik, hogy ez a czikkem neki nem nagyon tetszett és megmutatta azt Deák Ferencznek. Erre csak egyszerre falun, a hol voltam, kaptam egy levelet Deák Ferencztől. Méltóztassék a t. ház, 26