Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-354

S5é. országos ülés 1894. június 16-án, szombaton. 197 miniszter úrnak figyelmébe ajánlani, kérve, hogy ezen felszólalásom érdekében eljárni méltóztas­sék. Magát a javaslatot általánosságban elfoga­dom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Kíván még valaki szólni? Senki­sem? A vitát bezárom. B. Eötvös Loránd vallás- és közokta­tásügyi miniszter: T. ház! (Halljuk! Hall­juk!) A törvényjavaslatot, melyet hivatali elő­döm nyújtott be, én is magamévá teszem, és pedig ugyanazon indokból, a melyekből mélyen t. elődöm azt a ház elé hozta. Ezen indokok közül az egyik az, hogy méltányos eljárás követtessék, a mely méltányosság arra indít, hogy az állam segélyezze azokat a felekezete­ket, társulatokat, közhatóságokat, a melyek az állam érdekében szolgálatot tesznek iskolák fen­tartása által. (Helyeslés.) A másik jelentékeny indok az, hogy bizonyos paritás állítassák elő az állami és a nem állami felekezeti iskolák között, abban az értelemben, hogy az átmenet az egyik iskolából a másikba lehető legyen, hogy az egyik iskolának a tanára oly anyagi hely­zetben legyen, mint a másik. (Helyeslés.) Kétségtelen dolog, hogy kívánatos és szükséges volna, hogy ez a segélyezés mentül szélesebb körben, mentül nagyobb összegben teljesíttessék. Azt hiszem, ebben a tekintet­ben a kultuszminiszternek kívánsága jóformán határt nem ismerő lehet, a mennyiben annyi iskolánk, annyi segélyezésre méltó intézetünk van, (Igaz! Ügy van!) hogy többnek létesí­tésére irányuló törekvés, vagy a többre irányuló javaslat a kultuszminiszter szemében mindig igen kedves lesz. Azonban én úgy látom, hogy mi oly törvényjavaslattal állunk szemben, a mely a fennálló viszonyokra való tekintettel és mind a pénzügyi viszonyoknak, mind azon körül­ményeknek és tényezőknek, a melyek ezen kér­désben felmerülhetnek, megfontolásával jött létre, és azt hiszem, hogy ha ez a törvényjavaslat az ilyuemü segélyezésekre vonatkozólag nem is az utolsó szó, legalább is egy lépés ebben az irány­ben, egy eszköz, melylyel már is igen sok iskola igen jelentékeny és szép mértékben segé­lyezhető. (Igaz! Úgy van!) Ezért, nem hogy egy lehető jobbnak, mely nincs kizárva azzal, ha ezt elfogadjuk, elejét vegyük, hanem, hogy rögtön, mikor a segély csakugyan sürgős, megadjuk azt úgy, a mint HZ eddigi tanulmányok és számítások alapján ezen törvényjavaslat keretében megadhatjuk, (Élénk helyeslés.) kérem a t. házat, méltóztassék a tör­vényjavaslatot változatlan alakban elfogadni, (Élénk helyeslés.) és méltóztassék a jövő teen­dője gyanánt kitűzni azt, hogy állam segélye­zésében részesítsen még más iskolákat is, és hogy talán később ezen segélyezéshez, mely itt kontempláltatik, még nagyobb mértékben hozzá­járuljon. (Élénk helyeslés.) Elnök: T. ház! A vita be van fejezve. Gondolom, méltóztatnak hozzájárulni, hogy ezen törvényjavaslatot általánosságban a részletes tár­gyalás alapjául elfogadottnak jelentsem ki. (He­lyeslés.) Ezennel határozatként kimondom. Következik a részletes tárgyalás. Perczel Béni jegyző (olvassa a törvény­javaslat czímét, az 1 — 15. szakaszokat, mélyek észre­vétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: Ezen törvényjavaslat most már általánosságban és részleteiben is le lévén tár­gyalva, javaslom, méltóztassanak hozzájárulni, hogy az előbb letárgyalt törvényjavaslattal együtt a hétfőn tartandó ülésben harmadszori olvasásban tárgyaltassék. (Általános helyeslés.) Ezt határozati­lag kimondom. Mielőtt a mai napra bejelentett interpellá­czióra áttérnénk, javasolnám a t. háznak, méltóz­tassék a legközelebbi ülés idejéről és napirend­jéről intézkedni. (Halljuk! Halljuk!) Legközelebbi ülés tartatnék hétfőn reggel 10 órakor. Napirendjén lesz, miként már mél­tóztatott elhatározni, a ma letárgyalt két törvény­javaslatnak harmadszori olvasásban való tár­gyalásai továbbá, ha méltóztatnak hozzájárulni, napirenden lesz az Oroszországgal kötött keres­kedelmi egyezmény beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslat. (Általános helyeslés.) A legközelebbi ülés ideje és napirendje most már meg lévén állapítva, Balogh János kép­viselő úr fogja megtenni interpelláczióját, melyet a mai ülés elején bejelentett. (Halljuk! Halljuk!) Balogh János: Mielőtt interpellácziómat előterjeszteném, pár szóval reflektálok arra az igen sajnos és igen szomorú esetre, mely engem ezen interpelláczió bejelentésére indított, s a mely lázas izgatottságban, mondhatnám, igen nagy elkeseredésben tartja Szentes lakosságát, (Halljuk! Halljuk!) s én ezen interpelláczió által módot éa alkalmat akarok szolgáltatni a t. mi­niszterelnök úrnak, mint pénzügyminiszternek arra, hogy oly kijelentést tegyen, mely az ottani lakosság méltó felháborodását, indignálóiását lecsillapítsa és megnyugtassa. 1893. deczembcr hóban az akkori volt ki­rályi közjegyző, Hoffer Antal elhalálozása után szabályszerű leltározás foganatosíttatott a köz­jegyzői irodában. Ezen leltározás folyamán oly óriási rendetlenség, a visszaélések oly óriási halmaza tűnt elő, hogy a szegedi pénzügyiga^­gatóság indíttatva érezte magát, hogy a közjegy­zői irodában levő közokmányok felett bélyeg­szemlét tartson. Ez alkalommal nem reflektálok a köz­jegyzői irodában előtűnt egyéb rendetlenségekre és visszaélésekre, tisztán csak a pénzügyigaz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom