Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.
Ülésnapok - 1892-354
196 354. országos ülés 1894. június 16-án, szombaton. Molnár Józsiás képviselő úr adott be? Kérem azon képviselő urakat, a kik a Molnár Józsiás képviselő ár által beadott határozati javaslatot elfogadják, szíveskedjenek feláílani. (Senkisem áll fel Derültség.) A ház a határozati javaslatot mellőzi. Kérdem már most a t. házat, méltóztatik-e a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot a közös függő adósság egy részének beváltásáról, a pénzügyi bizottság szövegezése szerint, elfogadni általánosságban a részletes tárgyalás alapjául: igen vagy nem ! (Igen ! Nem.!) Kérem azon képviselő urakat, a kik a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadják, szíveskedjenek feláílani. (Megtörténik.) A ház többsége elfogadja, t. ház, és így ezen törvényjavaslat általánosságban el lóvén fogadva, következik a részletes tárgyalás. Perczel Béni jegyző (olvassa a czímet és az 1. §-t, továbbá az 1. és II. csikket, a mélyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 111. czikket). Elnök: A Ili, ezikkhez az előadó úr kivan szólni. Pulszky Ágost előadó: T. ház! E ezikk utolsó előtti sorában tévedésből vau ez a szó: »összegek« az »összeg« szó helyett, minthogy eredetiben a mondat másként volt szerkesztve, és ez megváltozott. Kérem tehát az »összeg« szót elfogadni. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen!) Elfogadtatik. Perczel Béni jegyző (olvassa a IV—x. czikkeket, továbbá a 2. és 3. szakaszokat, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: T. ház! Ezen törvényjavaslat most már általánosságban, valamint részleteiben is le lévén tárgyalva, méltóztatnak hozzájárulni, hogy annak harmadszori olvasása a legközelebbi ülés napirendjére tűzessék ki, mely ülés hétfőn reggel 10 órakor fog kezdődni? (Helyeslés.) Méltóztatnak hozzájárulni ?(Igen!) T. ház! Napirenden van még a nem állami tanintézetek tanárainak nyugdíjazásáról szóló törvényjavaslat (írom. 554.). Azonban az idő előrehaladott voltára tekintettel a t. ház hozzájárul talán, hogy ezt ma mellőzzük. (Helyeslés. Felkiáltások: Tárgyaljuk!) Ugyan, ha méltóztatnak kívánni, tárgyalhatnék most. (Felkiáltások: Tárgyaljuk!) Méltóztatnak kivánui, hogy most tárgyalj uk ? (Igen!) Méltóztatnak hozzájárulni, t, ház, hogy a törvényjavaslatra vonatkozó jelentései (írom. 640., 651.) a bizottságoknak az általános tárgyalás alapjául olvasottaknak tekintessenek? (Igen!) Olvasottaknak tekintetvén, az előadó úr fog szólani, Farbaky István előadó: T. képviselőház! Van szerencsém a közoktatásügyi bizottság nevében e törvényjavaslatot elfogadásra ajánlani. (Helyeslés.) Azt hiszem, hogy azon egyértelmű gondolkodás, mely ezen törvényjavaslat irányában minden oldalról mutatkozott, felment engem attól, hogy hosszabb indokolással ajánljam a t. háznak a törvényjavaslatot elfogadásra. (Helyeslés.) Ennélfogva talán megengedi a t. ház, hogy mindjárt áttérjünk a további tárgyalásra. (Helyeslés.) Elnök: Kíván valaki szólani, t. ház? Fenyvessy Ferencz előadó: A pénzügyi bizottság nevében van szerencsém kérni, t. házat, legyen kegyes elfogadni a szőnyegen lévő törvényjavaslatot. (Helyeslés.) Elnök: Vajay képviselő úr kíván szólani. Vajay István: T. képviselőház! Szivem mélyéből üdvözlöm a szőnyegen levő törvényjavaslatot, mert egy régen érzett szükségen és hiányon kíván segíteni. Azonban azon módozatokkal, a melyekkel megalapítani kívánja azt az összeget, melyből a nem állami jellegű iskolák tanárai számára megállapított nyugdíjalap gyűjtetni fog, nem érthetek minden tekintetben egyet. Itt a nyugdíjösszeg-alap összehozási forrásai között egy régi hiba ismétlése szerepel, a tanulónak megadóztatása. Eltekintve a népiskolákról szóló egyik törvénynek azon intézkedésétől, hogy a tanulók egyenkint 15 krt tartoznak fizetni a tanítók nyugdíjalapjára; eltekintve ezen intézkedésnek a tandíj iránt való káros hatásától, a mely a tanügy iránt különösen az alsóbb rétegekben úgy sem valami nagy érdeklődést még jobban leszállítja, sőt a tandíjat gyűlöletessé teszi: nem tartanám ajánlatosnak, kívánatosnak, hogy ugyanezen hibát a középiskolai, polgári és egyéb iskoláknál is megismételjük. Épen ebből kifolyólag volnék bátor indítványozni a t. háznak, hogy titasítsa a kultuszminisztert, hogy a már egyszer informált pénzügyminisztertől forduljon a jobban informálandó pénzügyminiszterhez, hogy azon összeget, melyet a tanulók megadóztatásából remélnek, az állam kasszájából legyen szives a kitűzött czél érdekében fedezni. Gondolom, 40—45 ezer forint különbözetet tesz az összegki, a mely várható a tanulók megadóztatásából. Az államkincstár körülbelül 60 ezer forintot hajlandó évenkint a nem állami iskolák alkalmazottainak nyugdíj £iz cicára fordítani. Egészítse ki ezt kerek százezer forintra, és eltűnik a gyűlöletes czírn, hogy a tanulók szintén megadóztassanak. A módosabb szülőkre nem is volna nagy áldozat, de tekintetbe kell venni azt is, hogy szegényebb tanulók is igyekeznek a tudományos téren érvényesülni és az ő szüleikre minden forint, pedig több forintról van szó évenként, jelentékeny terhet ró. Ezeket vagyok bátor a t.