Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-354

354. országos ülés 1894. junisis 16-in, szombaton. 181 előadását a valóság mértékére redukáljam. (Halljuk ! Halljuk!) A t. előadó úr mondta azt, hogy vannak kérdések, a melyeknek nem szabad pártkérdések nek lenniök. Ezek közé sorozta a valuta-kérdést és sorozta egyebek közt a külpolitikának kérdéseit is. Én konstatálni kívánom, t. képviselőház, a mit — gondolom — mindenki tud, hogy Anglia ban talán egy kérdésnél sem dúl a pártharcz oly erősen, mint a külpolitikai kérdésekben. Hisz mindannyian emlékezhetünk arra a nagy hadjáratra, a melyet Gladstone a kormány koleti politikája ellen a Bulgárián atrocities czímen indított és a mely tényleg a Tory kormány bukásával végződött. És ez a dolog természetében is van, mert hisz oly fontos, a nemzet életére oly beható kérdésnek, mint a külpolitikának, lehetnek különféle irányzatai is. A valutarendezésnél szintén konstatálni lehet azt, hogy mikor a törvérjyjavaslatot beterjesztették, az minden párt részéről jóformán egyhangúlag elfogadtatott. Ha tehát ma ellenzéssel találkozik a kérdés, annak indoka épen az, hogy a kormány eljárása a hozzákötött várakozásoknak meg nem felelt. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) A t. előadó úr azután megtámadott engem és társaimat, hogy mi szubjektivek voltunk Én őszintén megvallva, ezt a szubjektív felfogást itt a képviselőházban egész jogosult dolognak tartom. Objektívnek kell igenis lenni, pl, a bírónak a bírói széken. Miért? Mert az, a mit ő határoz, ellenzés nélkül mindenki által elfogadtatik; de itt a képviselőházban, a hol, mint ellenfelek küzdünk egymással, a hol, ha a legnagyobb igazságot proklamáljuk is, készen lehetünk a legélesebb támadásra és semmi körülmények közt arra, hogy az elfogadtassák: hogy ily körülmények közt miért kellessék nekünk objektíveknek lennünk, és miért ne lehessünk szubjektivek, azt nem értem. De igaza van a t. előadó úrnak abban, hogy van egy hely a képviselőházban, hol nem szabad szubjektívnek lenni: az épen az előadói szék. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A t. képviselő úr meglátja más szemében a szálkát, de a maga szemében nem látja meg a gerendát. En szólottam a militárizmusról és szólottam hatalmi viszketegről. A t. előadó úr azt mondja nekem, hogy én nagyon jól szólhatok erről, mert azokkal az államférfiakkal, a kik 1867 előtt a militarizmus politikáját követték, én összeköttetésben állottam. A t. képviselőház megítélésére bízom azt, hogy én mennyiben voltam összeköttetésben Schmerlinggel, Belcredivel, (Felkiáltások jobbfdől: Nem azokkal!) Rechberggel, és azokkal a boldogtalan emlékezetű osztrák politikusokkal, a kik, Ausztriát abba a háborúba belevitték. Beismerem, igenis báró Senayeivel politikai összeköttetésben állottam, ki abban az időben Magyarország tárnokmestere volt, de a ki a külpolitikába befolyást bizonyosan nem gyakorolt. De hiszen nem csak én voltam vele összeköttetésben, hanem Pulszky Ágost t. képviselőtársam is, az 1878—81-iki országgyűlésen, mindhárman együtt, úgy Pulszky Ágost, mint én és báró Sennyei egy párton voltunk, (Élénk derültség a baloldalon.) mint arra t. képviselőtársaim még emlékezhetnek. (Ellenmondások jobb felől. Halljuk. Halljuk!) Szólottam, t. ház, e monarchia hatalmi viszketegéről, különösen felhoztam Bosznia okkupáczióját, és, t. ház, ugyanabban a nézetben volt 1878-ban a képviselő úr is, és a legélesebb támadásokat és deklamáeziókat cpen ebből a szempontból ő intézte Bosznia okkupáeziója ellen. Bátorkodom tehát egy tanáesesal szolgálni; Ha a t. képviselő úr házának teteje üvegből van, ne hajigáljon más ember házának tetejére köveket. (Élénk helyeslés, tetszés és éljenzés a bah és a szélső baloldalon.) Pulszky ÁgOSt előadó: T. ház! (Halljuk! Halljuk! Eláll! kiáltások a baloldalon.) Legyen szabad csak röviden, és szavaim félremagyarázása következtében szólanom ; (Halljuk ! Halljuk!) és itt azon theória daczára, melyet a képviselőházban követendő szubjektivitásról Beöthy Ákos igen t. képviselő úrtól hallottunk, és azon támadás daczára, mely utolsó szavaiban foglaltatik, én szigorúan objektív akarok maradni. Mindenekelőtt konstatálom, hogy a példát, melyet a t. kép/iselő úr a külügyi politikára felhozott, igen rosszul válogatta meg, mert igaz, hogy Angliában is megtörtént az, hogy az ellenzék és az ellenzék élén egy igen nagynevű férfiú egy bizonyos pillanatban rendkívül szeuvedélyességgel kitört a külügyi politika vezetése ellen, de az is igaz, hogy mikor ugyanaz a párt és ugyanaz a férfiú a kormánypadokat és széket elfoglalta és a kormány élére állt, kötelességévé lett nemcsak visszavonni szavait, hanem formálisan bocsánatot kérni, és csodálom, hogy a t. képviselő úr erről megfeledkezett, mert a mi irányunkban tartozott bocsánatkéréssel, és ez a magyar-osztrák monarchia tekintélyének egyik bizonyítéka volt, — bocsánatot kért azon kifejezésekért, melyeket az ellenzéki harcz folyamán használt, a melyeket bizonynyal senki sem sajnált jobban, mint ő, mikor kormányra jutott. Azóta újra állandó elve minden angol minisztériumnak, a jelenleginek is, és az előzőnek is az volt, hogy a külügyi politikának a nemzeti politika nagy vonásait érintő kérdéseire nézve egy általános, egyöntetű, nemzeti