Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-354

Jgg 354. országos ülés 1894. június 16-án, szombaton. meggyőződésnek kell létesülnie, olyannak, mely „a kabinetek változásától teljesen független; és ha Európán végig néz a t. képviselő úr, nemcsak abban, hanem a gazdasági kérdések nagy vonalaiban is ezt, a nemzetek közti érintkezést, nemzetközi békét, és nemzetközi tekintélyt egyedííl lehetségessé tevő politikát mindenütt elfogadva, követve fogja látni. Ezen nagy kérdéstől egyébiránt sokkal esekélyebb és talán mellékes jelentőségű' kérdéshez leszállva, csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy mikor a t. képviselő úr Összeköttetéseiről szólottam, akkor nem az 1876—78-iki állapotokra reflektáltam, mert 76 és 78-ban azon férfiak, kik 65—67-ig egészen ellenkező politikát követtek, maguk is áttértek nagyrészben a liberalizmus zászlaja alá; belátták szükségét, hogy a ki Magyarországon politikailag akar működni, nem szabad az ó-konzervativ állásponton megálíania, hanem annak a nemzeti élet áramlatában szükségképen részt kell vennie, azzal együtt járnia5 hanem igenis hivatkoztam P t. képviselő úr falán akkor kezdetleges szirupatb iáira és állásfoglalására akkor, midőn Deák Ferenczczel állt Beöthy Ákos: Én? Mikor? Pulszky Ágost előadó: Nemcsak Sennyey Pál és Deák Ferenczczel állt szemközt, hanem Esterházy Móriczczal is, a ki iránt a t. képviselő úr mindig a legnagyobb deferencziával viseltetett, összeköttetésben állt, akkor, a mikor az ó-konzervativ név Magyarországon nemcsak az ellenzékkel szemben jelentett ellentétet, hanem a nemzet nagy zömével, a mérsékelten, de biztosan haladni kívánó nemzet nagy zömével szemben. Emlékezzék a t. képviselő úr azokra a vitákra, a melyeket Deák Ferencz Örményivel még a múzeum termében folytatott, emlékezzék azon vitákra, a melyeket a Deák-párt a talán részben névleg hozzátartozók azon csoportjával szemben voltunk kénytelenek folytatni, a kik közt ő is szerepelt, a kik a honvédséget képtelenségnek, a honvédség egész berendezését helytelennek tartották, a kik soknak tartották azon vívmányokat, melyeket 1867-ben kikiizdöt tünk, és akkor talán reflexióinkat fogja érteni. Vajay István: Megmagyarázza a valutát! Pulszky Ágost előadó: Az egész, a miből kiindultam, csak az volt, hogy ne feledkezzünk meg arról, hogy itt most egy objektive megítélendő törvényről van szó, és abba nem szabad a hangú latok harczát belevinni. Ez volt kiindulási pontom, és ezzel végzem, mert meg vagyok győződve arról, hogy a ki hangulattól, szubjektív impresszióktól menten iudúl ki a vitában, az más konklúzióra, mint a törvényjavaslat elfogadására, semmi körülmények közt nem juthat. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: Molnár Józsiás képviselő úr kíván személyes kérdésben szólani. Molnár Józsiás: T. képviselőház! Pulszky Ágost előadó úr szíves volt tegnap elmondott beszédemre pár szóval reflektálni. Mint észrevettem, ő is épúgy, mint sokan mások, úgy tegnapi felszólalásomat, mint azelőtti eljárásomat a valutával szemben teljesen félreértik, a mennyiben ő azzal vádol, hogy kiindulási pontom téves elméleteken nyugszik, és ép azért,' ha következtetéseim logikusak is, de kiindulási pontom helytelen és téves. Kiindulási pontom abban kulminál, hogy ha valakinek háza fedele ég, arra igyekezzek, hogy azt eloltsa, és ne arra, hogy a ház bútorainak belső berendezését szervezze. Azt tapasztaltam első sorban, és az tűnt fel nekem, hogy mi régebben ezüstben felvett kölcsöneinket valutarendezés ezíine alatt aranyban fizetendő kölcsönökre változtattuk át, és ezen, tisztán ezüstben felvett kölcsönök értékét aranyban nagyobb értékben határoztuk meg, mint a menuyit az tényleg megért volna, s mivel ezen eljárásban úgy az országnak, mint a nemzetnek nagymérvű megkárosítását látom, eddigi összes törekvésem csak az volt, hogy ezen károsodás lehetőségig ebiárniassék. Soha egyetlenegy szóval sem mondtam, hogy az arany valutának akár ellensége, akár barátja vagyok, csak arra törekedtem, hogy a t. ház figyelmét felhívjam arra a tényre, a melyet senki kétségbe nem vonhat, hogy az adósságlevelek ezen kicserélésénél az ország és a nemzet károsítva van. Ha ezen nézetem ellen a t. előadó úrnak van valami kifogása, ha be tudja valamiképen bizonyítani, hogy valaki a tisztán ezüstben felvett kölcsönét köteles bármi ürügy alatt más értékben megfizetni,—-az ő beleegyezése nélkül, — abban az esetben elismerem utasításának jogosultságát. De azt hiszem, hogy nemcsak nem lehetséges, hanem még nem is egészen illő valakinek tudta és beleegyezése nélkül indokolatlanul adósságát felébb emelni. Mi nem azért vagyunk itt, hogy a választópolgárok terheit neveljük, hauem, hogy érdekeiket lehetőségig védjük. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Megkérdeztük-e az illető adósokat, mikor a valuta rendezéshez fogtunk? Itt voltak e azon polgárok, a kik nem kölcsönt adnak, hanem kölcsönt vesznek is? Én a valuta ankétben nem láttam senkit azok közül, a kik kölcsönt vesznek, hanem csak azokat, a kik kölcsönt adnak. Részemről soha senkitől többet, mint a mennyivel tartozott, nem követeltem, de el sem fogadnék. Azt szeretném, ha az igen t. előadó úr belátná szintén, hogy bizony van az én felszólalásomnak mégis némi jogosultsága és indo-