Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-354

180 854. or»zágo» Blé* 1894, június 16-án, nzombiiton. paralell a haladást, akkor én csak azt mondhatom, hogy a szabadelvű párt és a szabadelvűpárt alapján nyugvó kormány és a lényegében tálnyoraólag szabadelvű ország csak örülhet annak, ha azonkívül, hogy azt a mit helyesnek tart meggyőződésében, a mit egész nevelése, egész múltja alapján a magyar politika egyedüli vezérelvének tekint, elválhatatlan kapcsolatban látja a gazdasági igazságokkal is, válhatatlan kapcsolatban látja azon törekvésekkel, a melyeknek a tudomány adja meg alapját és szentesítését, mint a minő törekvések azok, a melyekkel a valutakérdésben, a melyekkel a gazdasági kérdésekben összekapcsolta magát a kormány, és mint a melyek e kormány működésének nem állandóan fogják dicsőségét képezni, mint azon akczió, melyet más irányban fejtett ki, és a melyről az egész ország meg van győződve, hogy az ország akaratának (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) az ország óhajtásának minden tekintetben képes megflelni. (Élínk helyeslés jobb felől.) De, t. ház, mielőtt még válaszomat az eddig felhozott beszédekre befejezném, szükségképen reflektálnom kell némely kifejezésre, (Halljuk!) a mely a túloldalról jött, és a mely — megvallom — engem némileg meglepett. Eddig, t. ház, mindig az volt a szokás, hogy bárminő éles elvi ellentétben álljunk, a vitában iparkodtunk megőrizni azon személyes tekinteteket, a melyekkel egymás meggyő/-ődésének őszintesége szempontjából mulhatlanúl tartozunk. Megszoktuk ezt kivált oly férfiaktól, mint Horánszky Nándor és Beöthy Ákos t. képviselő urak, kiknek hosszú múltjuk van a t. házban, a kik maguk is gyakran ki voltak téve személyes támadásoknak, és a kikről mindenki elismeri, hogy az egyéni érintkezésben, hogy a] bizottságokban és a ház munkájában általában komoly és objektív szempontok által hagyják magukat vezetni. E helyett ezen diskusszióban azt tapasztaljuk, hogy, midőn az előadó egyszerűen egyebet nem tesz, mint a pénzügyi bizottság általában elfogadott álláspontját kifejti, eire a semmiimondás, a frázisok jelszava alkalmazíatik; e helyett azt tapasztaljuk, hogy Beöthy képviselő úr (Zaj bal felöl. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) — a mi a monarchiának és Magyarországnak internáczionális hitelével is kapcsolatban van — oly kifejezéseket használ, mint hogy a kormány politikája talmi, a kormány valutája nikkelből van, és azután az éu nevemet hozza kapcsolatba a kormány támogatásával. (Egy hang hal felől: Ez fái neki!) Fájni nem táj. Ellenkezőleg, talán fájni fog a t. képviselő úrnak valamikor az, hogy ilyen vádakat hozott fel és ilyen összeállítást koczkáztatott. Fájni fog pedig azért, mert ha meggondoljuk, hogy minő a képviselő úrhoz fűződő tradiczió, ha meggondoljuk azt, hogy a t. képviselő úr iránt táplált személyes érzelem a ház minden részéről és osztatlanul milyen, akkor nz igen t. képviselő úr legkevésbbé lehetett azon helyzetben, liogy személyes invektivákat vagy keserűségeket akarjon ezen vitába belevegyíteni. Az igen t. képviselő úr — tudom — hazafiságból vezérelteti magát; de, ha az igen t. képvviselő úr szavának valóban az a súlya volna, a melyet egyéniségének ö maga és pártja tulajdonít, ugyan lehet-e kellemetlenebb, lehet-e az egész monarchiára veszélyesebb következményt levonni, mint azt, hogy egy ilyen férfiú nikkelnek nevezte valutánkat? Vájjon ha a t. képviselő úr szavainak súlya azok élességének megfelelne, tegnapi kijelentése nem idézte-e volna elő a diszázsiónak óriási emelkedését az összes európai börzéken, mint a mely, hogy be nem következett, csak annak tulajdonítható, hogy Európa Beöthy képviselő úr ezen kijelentését meg nem hallotta és talán meghallgatni sem szándékozik. (Tetszés a jobboldalon.) Es ezen tudatban, t. ház, és azon tudatban, hogy az ügy, melyet szerény tehetségemhez képest támogatui bátor voltam, az ,n tudatban, hogy azon meggyőződés, mely engem a kormánypártnak nemcsak, de a háznak túlnyomó többségével e tekintetben kétségen kivííl összeköt, az igazságon, a tudománynak kétségtelen tételeinalapszik; azon meggyőződésben, hogy azon kérdések, melyek az ország előtt fekäsznek, — mind az egyházpolitikai, mind a gazdasági, mind az általános politikai téren. — mind olyanok, melyek nemcsak az ország lelkesedését és elismerését idézték elő, de a melyek már a külföldön is tagadhaílanúl Magyarország nevét, becsületét emelték, a melyekből új erőt merítettünk ezen és egyéb feladatok megoldására ; (Élénk helyeslés a jobboldalon.) ezen tudatban én mindezen vádaktól eltekintek, azokra tovább reflektálni nem akarok t. háznak egész nyugalommal, a történt argumentációba való fölös beleereszkedés nélkül merem ajánlani a törvényjavaslatot elfogadásra. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldahn.) Elnök: Beöthy Ákos t. képviselő úr kíván szólani félremagyarázott szavai értelmének helyreigazítása érdekében. Beöthy Ákos: T. képviselőház! Régi dolog és rég ismert tapasztalat az, hogy ki az ember ügyét érvekkel nem tudja támogatni, akkor inszinuácziókhoz és deklamacziókhoz folyamodik. (Úgy van! bal felöl. Felkiáltások jobbról: Tapasztaltuk!) Ezt tette a t. előadó úr is, és talán megengedi nekem a t. képviselőház, hogy j>ár helyreigazító megjegyzéssel a t. előadó úr