Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-354

354. országos ülés 1894. junins líí-án, szombaton. 179 a szegény ember jobb pénzt fog kapni, oly pénzt, a mely az ázsió fluktuáezióitól teljesen függetlenné válik? Azt hiszi a t. képviselő ár, hogy azon eljárással, a melyet ő javasol, egyáltalában növekednék azon bizalom, a melyet az ázsió operácziók keresztülvitele irányában akár magunk, akár a külföld érezhetné; és azt hiszi a t. képviselő úr, hogy abban, hogy ezüstpénzzel csupán a bizonyos összegig eszközölheti* fizetésekből épen a szegényebb osztályokra származik valami nagy hátrány, ép a szegény osz tályokra nézve származik keresetök megdrágítása? Ha ezt hiszi, akkor valóban megfoghatatlan tévedésnek kell egy oly pénzügyi kapaczitástól, mint ő, ezt a véleményét jellemezni. Mert az kétségtelen, hogy mindig módjukban lesz azoknak, lm a valuta helyreállíttatott, a kik e szerinte rosszabb pénzzel birnak, azt aranyra felváltani, és akkor, mikor pénzüknek tulajdonképen megtakarításáról van szó, e megtakarítást azon pénznemben, illetőleg azon pénznemre való utalványokban eszközölni, a melyek mindig teljes értékűek lesznek. Addig pedig, a míg a valuta-operáezió keresztül vive nincs, valóban nem látom át, hogy mivel jobb az az egyforintos bankjegy, mint az a másik jegy, mely nem papíron, hanem ezüstben van kifejezve, és a mely ezirkulácziójában azon egyforintos bankjegy gyei teljesen azonos funkeziót, azonos fel adatot teljesít? De, t. ház, nem csak ez az, a mit a t. képviselő urak felfogásában és okoskodásában diffikultálni kell, hanem diffikultálni kell szükségképen azon egész — hogy úgy mondjam —áramlatot, a melyet onnan keletkezni látunk, és a mely mindenféle egyéb politikai kérdésekkel, mindenféle bizalmi kérdésekkel komplikálja ezt az egészen szakszerűen, ezt az egészen egyszerűen a dolog érdeme Szerint megítélendő törvényjavaslatot. Beöthy Ákos t. képviselő úr ismételve és ismételve felhozta, hogy ellensége a valuta szabályozásának az összes kapitalisztikus vil-ig, ellenségei a nagy tőkebirtokosok, ellenségei a gyárosok. Bocsánatot kérek, ha végig nézek azok névsorán, a kik különféle helyütt, különféle diskussiziókban résztvettek e kérdés tárgyalásánál, úgy azt tapasztalom, hogy némely nagy gyárosnál talán merült fel bizonyos aggodalom, de nem a kérdés érdemét, nem a kérdés szükségképeni megoldása iránti meggyőződését illetőleg, hanem azt illetőleg, vájjon keresztül vihető-e a szabályozás oly gyors tempóban azon ellenzés folytán, mely épen nem azon körökből, hanem más körökből származott, azon köröktől, melyeket nem szokás a kapitalisztikus jelzővel illetni, bár lényegileg azok, azou körökből, a melyeknek nem tapasztaljuk a túlságos nagy részvételét a nagy gyáriparban, hanem azon körökből, a melyekről mindenütt tudjuk és tapasztaljuk, hogy a hol Magyarország jogállásáról, Magyarország felvirágzásáról van szó, azokkal mint kibékíthetetlen ellenségekkel találkozunk és küzdenünk kell, azon körök részéről, a melyekről tudjuk, hogy a múltnak helyreállításáról áhítoznak, azon körök részéről, melyeknek orgánumát mi a bécsi »Vaterland«-ban és a berlini »Kreuzzeitung«-ban ismerni megtanultuk, és valamint a t. képviselő urak azok nyomán is indulnak .... Vajay István: Nincs igaza Pulszkynak, mert haragszik! (Derültség a baloldalon. Zaj. Bálijuk! Halljuk! jobb felöl.) Pulszky Ágost előadó: Nem tudtam, hogy Vajay képviselő úr más nézeteket vall, mint a minőket vallott eddig, és mint a minők épen identikusak voltak eddig a »Vaterland«-ban és más ily nemű lapokban kifejezett nézetekkel. Hogy Vajay t. képviselő úrral én egyáltalában mint nyílt ellenfél állok szemben, arról kétség nem lehet, de hogy Beöthy és Horánszky t. képviselő urak, a kik már régen nem rokonszenveztek az igen t. képviselő úr teudencziáival, ma már nemcsak az egyházpolitikában, nemcsak az államjogi kérdéseket illetőleg, hanem gazdasági kérdésekben is azon áramlatnak hivei, a melyben az átmenet a Vajay t. képviselő úr nézeteihez, Ugron Gábor t. képviselő úr oly bámulatos ügyességgel képviselte, ezen jelenséget valóban feltűnőnek, ezen jelenséget részünkről valóban felfoghatatlannak kell tartanom. (Helyeslés és tetszés jobb fel'ól.) És épen azért, azt hiszem, hogy teljesen igazolt azon alaptétel, a melyből kiindultam, hogy a t. képviselő urak ellenzése nem elvi ellenzés, (Úgy van! jobb felől.) hogy az egy hangúlaton alapuló ellenzés, a melynek elmúltával, azt hiszem, nem csak e kérdésben, hanem más kérdésekben tanúsított magaviseletük tekintetében is igen nehéznek fogják magukat az ország szabadelvű közvéleménye előtt rehabilitálni. (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) Mert, t. képviselőház, elég csodálatos, hogy a XIX. század végén azon egészen meglepő jelenséghez értünk, hogy nem csak azon kérdéseket, a szabadság, a szabadelvüség kérdéseit illetőleg látszik tagadhatatlan ellentét a különböző felfogások közt, hanem hogy ezen kérdésekkel kapcsolatba hozatnak a gazdasági élet azon öíszes jelenségei, a mely jelenségek pedig addig mindig oly módon traktáltattak éa tudományosan oly alapon nyugszanak, a melynek az általános szabadelvuség kérdéséhez semmi köze. De ha a t. képviselő urak azt hiszik, hogy ezek mégis kapcsolatban vannak, hogy az egy irányban követett ellenzéki politika szükségképen más irányban is konzequenesiaként szükségessé teszi 23*