Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-354

178 8W. országos ülés 1894. június l<S-án, szombaton. nem állítunk annak helyébe fedezetlen bankje­gyet; hanem épen ezen törvényjavaslat intézke­dései szerint az államjegy-forgalom helyébe oly bankjegyek lépnek, melyek kellő fedezettel, sőt azon mértékben, melyben a 160 millió forint azoknak alapjául szolgál, teljes fedezettel el vannak látva. Es állítunk még helyébe nem ezüstöt, a mely belértéke szerint czirkulál és alá van vetve az ezüstérték fluktuácziója esélyei­nek, hanem olyan ezüstöt, a mely akkor, a mi­dőn a valuta rendezve lesz, aranyra bármikor beváltható. Vagy a t. képviselő úr azt gondolja talán, hogy a korona a maga értékét azon ezüsttől nyeri teljesen, mely benne kiverve mutatkozik ? Azt. hiszi, hogy azon ezüst pénz, a mely ezentúl forga­lomba jut, mint önálló ezüstpénz, mint — mond­juk — kuranspénz, a kuráns pénznek teljes értékében fog forgalomba jutni? Áz az ezüst­pénz mindig csupán helyettesítője lesz a bank jegynek, ugyanazon természettel fog bírni, mint a bankjegy, melyben a forgalmi érték teljesen független, teljesen önállósítva van azon érez értékétől, a mely benne meg van testesítve. Az az ezüstpénz a maga természete szerint tulaj­donkép váltópénz lesz ezután is, a mely széle­sebb körben fog forgalomba jutni, mint az eddigi váltópénz, a mely nagyobb feladatokra lesz tulajdonkép hivatva, mint amaz, de a mely­nek lényeges természete, hogy aranyra bevált­ható lesz, és hogy equiválense mindig aranyban fog számíttatni. És ha itt a kuranspénz kérdé­sérő] s a kuranspénzzel kapcsolatos fogalmak tisztázásáról szóltak a t képviselő urak és diffi­kultálták ebben a törvényben, hogy előbb lett a bankkal ezen transzakezió megállapítva s a függő adósság bevonásának kérdése elvileg sza­bályozva, mintsem, hogy kuranspénz kérdése el lett döntve: akkor engedjék meg a t. képviselő urak, de mindenki, a ki tiszta arany valutára törekszik, úgy mint azt a pénzügyminiszter úr tegnap is kijelentette — egyébiránt összhangban régibb kijelentéseivel és programmjával — ebben ezen törvénynek csupán előnyét fogja te­kinteni. Mert mire redukálódik tulajdonképen az ezüst-kuráns kérdése? Redukálódik arra a kérdésre, mennyi ezüstöt lehet tényleg a belforgalómban tartani ós e ezélokra a pénzforgalom czéljaira felhasználni a nélkül, hogy az az ezüstvalutánk tisztaságát s a kül­földdel szemben az arany valutának mindig a nemzetközi hitel szempontjából is általános ér­vényét és erejét egyátalán meggyengítené. Senkisem fog ebben nehézséget látni, valamint nem lát abban, hogy a kibocsátott bankjegyek minden országban kivétel nélkül esak részben nyernek fedezetet a bank érczkészletében; nem fogja látni benne a valutának, a pénzviszonyok­nak megromlását, sőt — a mint többszörösen említtetett is — az angol banknak a bankói mindenütt a világon arany gyanánt czirkulál ­nak, jóllehet azok fedezete a bankban készen csak részben fekszik érezpénzben, különben pe­dig fedezetét találja azon kommercziális tran­szakezióban, azon értékekben, melyeknek alap­ján a kibocsátás történt. Epúgy lesz jövőre nálunk, akár a jelenlegi bankkal történjék, az egyezség, akár új bank alapíttassák Magának a valutarendezésnek pillanatától kezdve nálunk a bankjegyek, a melyek ki fognak bocsáttatni, csak részben lesznek érczkészlet által fedezve, másrészben fedezve lesznek azon valóságos és reális transzakeziók által, azon váltók által, melyek kibocsátásuk alapját képezik, mert oly bankjegy nem képzelhető, melynek ellenértéke tényleg ne le­gyen ; de ezen ellenértéknek nem kell szükségkép érezben készen lennie, mert érezben szükségkép csak annak az összegnek kell készen lenni, melynek a publikum hajlamai és a körülmények szerint mindenkori beváltása okveretlen és múlhatatlan. És így lesz ez az ezüstpénzzel is. Az ezüstpénz nem az ezüst belértékét fogja reprezentálni, hisz ép a nagy előny, melyet a valutaszabályozás­ból már is nyertünk, az, hogy az ezüstérték fluktuácziójától pénzrendszerünk teljesen meg van szabadítva, és mindenki, a ki nem Molnár Józsiás álláspontján nézi a dolgokat, teljesen közönyösnek fogja az ették és az értékállan­dóság szempontjából találni azt, hogy valamivel gyengébb, vagy valamivel erősebb lesz-e az ezüsttartalom azon ezüst váltópénzben, mert ez az ezüsttartalom lényegileg teljesen közönyös. A mi uem közönyös, az az, hogy ezen ezüst­pénz bármikor aranyra visszaváltható lesz. És, t. ház, talán elemieknek mutatkoznak ezen igazságok; de a nemzetgazdaságban igen gyakran tapasztaljuk, hogy ezen elemi igazsá­gok félreismerése, vagy az ezekről való pilla­natnyi mcgfeledkezés az, a mi a legbonyolul­tabb és legmesterkéltebbeknek látszó szisztémá­kat előidézi. És mondom, t. ház, mindazon okoskodás, mindazon ellenvetések és vádasko­dások, melyek a koronáknak ércztartalma tekin­tetében itt felhozattak, a melyek felhozattak arra nézve, hogy jobb pénz tulajdonképen rosszabb pénzzel fog helyettesíttetni, és hogy ezen rosz­szabb pénz ép a szegényebb osztályok kezeibe fog jutni, hogy épen ezek keresetét fogja meg­drágítani, ezek életét fogja megnehezíteni, tel­jesen alapjukat vesztik, mihelyt azon szem­pontokat kellőleg felfogjuk, melyekre a valuta­akczió alapítva volt. Vagy azt hiszi a t. kép­viselő úr, ha az ő indítványa elfogadt itnék, és a helyett, hogy a függő adóságn k egy része bevonatnék, a papirforintok továbbra is forga­lomban maradnának feltétlenül, hogy akkor az

Next

/
Oldalképek
Tartalom