Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-354

178 8W. országos ülés 1894. június l<S-án, szombaton. nem állítunk annak helyébe fedezetlen bankjegyet; hanem épen ezen törvényjavaslat intézkedései szerint az államjegy-forgalom helyébe oly bankjegyek lépnek, melyek kellő fedezettel, sőt azon mértékben, melyben a 160 millió forint azoknak alapjául szolgál, teljes fedezettel el vannak látva. Es állítunk még helyébe nem ezüstöt, a mely belértéke szerint czirkulál és alá van vetve az ezüstérték fluktuácziója esélyeinek, hanem olyan ezüstöt, a mely akkor, a midőn a valuta rendezve lesz, aranyra bármikor beváltható. Vagy a t. képviselő úr azt gondolja talán, hogy a korona a maga értékét azon ezüsttől nyeri teljesen, mely benne kiverve mutatkozik ? Azt. hiszi, hogy azon ezüst pénz, a mely ezentúl forgalomba jut, mint önálló ezüstpénz, mint — mondjuk — kuranspénz, a kuráns pénznek teljes értékében fog forgalomba jutni? Áz az ezüstpénz mindig csupán helyettesítője lesz a bank jegynek, ugyanazon természettel fog bírni, mint a bankjegy, melyben a forgalmi érték teljesen független, teljesen önállósítva van azon érez értékétől, a mely benne meg van testesítve. Az az ezüstpénz a maga természete szerint tulajdonkép váltópénz lesz ezután is, a mely szélesebb körben fog forgalomba jutni, mint az eddigi váltópénz, a mely nagyobb feladatokra lesz tulajdonkép hivatva, mint amaz, de a melynek lényeges természete, hogy aranyra beváltható lesz, és hogy equiválense mindig aranyban fog számíttatni. És ha itt a kuranspénz kérdésérő] s a kuranspénzzel kapcsolatos fogalmak tisztázásáról szóltak a t képviselő urak és diffikultálták ebben a törvényben, hogy előbb lett a bankkal ezen transzakezió megállapítva s a függő adósság bevonásának kérdése elvileg szabályozva, mintsem, hogy kuranspénz kérdése el lett döntve: akkor engedjék meg a t. képviselő urak, de mindenki, a ki tiszta arany valutára törekszik, úgy mint azt a pénzügyminiszter úr tegnap is kijelentette — egyébiránt összhangban régibb kijelentéseivel és programmjával — ebben ezen törvénynek csupán előnyét fogja tekinteni. Mert mire redukálódik tulajdonképen az ezüst-kuráns kérdése? Redukálódik arra a kérdésre, mennyi ezüstöt lehet tényleg a belforgalómban tartani ós e ezélokra a pénzforgalom czéljaira felhasználni a nélkül, hogy az az ezüstvalutánk tisztaságát s a külfölddel szemben az arany valutának mindig a nemzetközi hitel szempontjából is általános érvényét és erejét egyátalán meggyengítené. Senkisem fog ebben nehézséget látni, valamint nem lát abban, hogy a kibocsátott bankjegyek minden országban kivétel nélkül esak részben nyernek fedezetet a bank érczkészletében; nem fogja látni benne a valutának, a pénzviszonyoknak megromlását, sőt — a mint többszörösen említtetett is — az angol banknak a bankói mindenütt a világon arany gyanánt czirkulál nak, jóllehet azok fedezete a bankban készen csak részben fekszik érezpénzben, különben pedig fedezetét találja azon kommercziális transzakezióban, azon értékekben, melyeknek alapján a kibocsátás történt. Epúgy lesz jövőre nálunk, akár a jelenlegi bankkal történjék, az egyezség, akár új bank alapíttassák Magának a valutarendezésnek pillanatától kezdve nálunk a bankjegyek, a melyek ki fognak bocsáttatni, csak részben lesznek érczkészlet által fedezve, másrészben fedezve lesznek azon valóságos és reális transzakeziók által, azon váltók által, melyek kibocsátásuk alapját képezik, mert oly bankjegy nem képzelhető, melynek ellenértéke tényleg ne legyen ; de ezen ellenértéknek nem kell szükségkép érezben készen lennie, mert érezben szükségkép csak annak az összegnek kell készen lenni, melynek a publikum hajlamai és a körülmények szerint mindenkori beváltása okveretlen és múlhatatlan. És így lesz ez az ezüstpénzzel is. Az ezüstpénz nem az ezüst belértékét fogja reprezentálni, hisz ép a nagy előny, melyet a valutaszabályozásból már is nyertünk, az, hogy az ezüstérték fluktuácziójától pénzrendszerünk teljesen meg van szabadítva, és mindenki, a ki nem Molnár Józsiás álláspontján nézi a dolgokat, teljesen közönyösnek fogja az ették és az értékállandóság szempontjából találni azt, hogy valamivel gyengébb, vagy valamivel erősebb lesz-e az ezüsttartalom azon ezüst váltópénzben, mert ez az ezüsttartalom lényegileg teljesen közönyös. A mi uem közönyös, az az, hogy ezen ezüstpénz bármikor aranyra visszaváltható lesz. És, t. ház, talán elemieknek mutatkoznak ezen igazságok; de a nemzetgazdaságban igen gyakran tapasztaljuk, hogy ezen elemi igazságok félreismerése, vagy az ezekről való pillanatnyi mcgfeledkezés az, a mi a legbonyolultabb és legmesterkéltebbeknek látszó szisztémákat előidézi. És mondom, t. ház, mindazon okoskodás, mindazon ellenvetések és vádaskodások, melyek a koronáknak ércztartalma tekintetében itt felhozattak, a melyek felhozattak arra nézve, hogy jobb pénz tulajdonképen rosszabb pénzzel fog helyettesíttetni, és hogy ezen roszszabb pénz ép a szegényebb osztályok kezeibe fog jutni, hogy épen ezek keresetét fogja megdrágítani, ezek életét fogja megnehezíteni, teljesen alapjukat vesztik, mihelyt azon szempontokat kellőleg felfogjuk, melyekre a valutaakczió alapítva volt. Vagy azt hiszi a t. képviselő úr, ha az ő indítványa elfogadt itnék, és a helyett, hogy a függő adóságn k egy része bevonatnék, a papirforintok továbbra is forgalomban maradnának feltétlenül, hogy akkor az