Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-354

"854. országos ülés 1894. májas 26-áu, szombaton. 177 múlt politikáját bíráljuk, a melyet azok vezettek, kiknek nézeteihez a t. képviselő űr akkor is és most ismét hosszú körforgás után sokkal közelebb áll, mint mi. (Mozgás a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Pulszky Ágost előadó: Lehet beszélni hatalmi viszketegről, lehet a militarizmus túltengéséről szólani, ha azon férfiak politikáját bíráljuk, kik az 1866-iki háborúba könnyű szívvel mentek bele, s kikkel hosszasan egy párton ült a t. képviselő úr. De ha ma, 1894-ben, mikor egész Európában Ausztria-Magyarország az az állam, a mely a legóvatosabb tempóban halad előre a katonai készülődésekben, (Úgy van! Tetszés jobb felöl.) a mely leginkább kíméli a gazdasági erőt e kérdésben és a melyről valóban lehet mondani, hogy úgy külügyi, mint belügyi politikájában semminemű hatalmi viszketeg által, semminemű nem óvatos mozzanatra magát ragadtatni nem hagyj mely minden tekintet ben csupán saját kouszolidácziójának és feladatainak él és ezen túl nem terjeszkedik, — ha ma azzal szemben, a mit Európa többi államainál látunk, militarizmus túltengéséről és hatalmi viszketegről beszél valaki, akkor csak azt mondhatjuk reá, hogy átaludta azokat az esztendőket, átaludta azt a korszakot, és egy régmúlt korszak előítéleteivel, és a mi az előítéleteknél is rosszabb, egy régmúlt korszak üres jelszavaival ül itt, hogy az új idők munkáját, az új idők haladását azokkal iparkodjék diszkreditálni. Horánszky Nándor: Tis2ta valutabeszéd ! (Zaj. Halljuk ! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek! Pulszky Ágost előadó: Engedelmet kérek, rá fogok térni a valutává is. De midőn azon támadások okaira és jelszavaira mutatok rá, ne tessék azt úgy tekinteni, hogy a kérdéssel nem foglalkozom, mert a mit e kérdésbe bevontak az urak, az az alap, melyet e kérdésnél, a diskusszió szolgáltatott, az, a mire az előadónak szükségképen reflektálnia kell. (Úgy van!jobbról.) Horánszky Nándor: Ebből egy mozzanat sem volt bevonva! (Mozgás. Halljuk!Halljuk!) Pulszky Ágost előadó: Én szó szerint ezitálom a t. képviselő úr beszédét. A t. képviselő úr nemcsak a múltra vonatkozólag, arra vonatkozólag igen helytelenül vonatkoztatva azt a mai pillanatra, hogy a kényszerfoíyamot illetőleg a jelenlegi függő adósság az 1866 iki háborúból származik, a mi egyátalán közönyös annak mai természetére vonatkozólag, hanem még a mai íäzituáczióra is kimondta, hogy nagyrészt onnan eredt a diszázsió; kimondta, hogy a valuta-kérdés rendezésének nehézsége az, hogy a hadi kincs gyűjtésének gyanúja lebeg ott ezen operáczió felett. Horánszky Nándor: Én mondottam? KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XIX. KÖTET. Pulszky Ágost előadó: Beöthy Ákos képviseli! úr mondotta.

r Beöthy Ákos : Én mondottam ! (Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Pulszky Ágost előadó: E felett méltóz tassanak a képviselő urak egymással tisztába jönni bár jobb lett volna talán, ha felszólalásaik előtt végezték volna el egymással ezt a barátságos eszmecserét; (Derültség és tetssés jobb felől.) mert tagadhatatlan, hogy a mi erősségünk, álláspontunknak alaposságán kivfíl, épen abban rejlik, hogy ezen törvényjavaslat ellenzői megannyian közös czélra törekedve, a legkülönbözőbb és egymással ellentmondó szempontokból iparkodtak érveinket megdönteni. (Igaz! Úgy van! a johboldalm.) Mindenekelőtt foglalkozni akarok, t. ház, azzal a kérdéssel, hogy ezen törvényjavaslat minő kapcsolatban van magának a valuta rendezésének kérdésével ? Miként említettem, Horánszky Nándor igen t. képviselő úr azt kérdezte tőlem:» Van-e valami befolyása ezen törvényjavaslatnak a valutaszabályozásra magára, melyet én — t. i. Horánszky képviselő úr — a készfizetések fölvételében kontemplálok?* Hát, t. képviselő úr, a valuta-operáezió végleges czélja gyanánt, azt hiszem, mindenki a készfizetések felvételét kontemplálja. És ha azt kérdezzük: van-e ezen törvényjavaslatnak valami köze a készfizetések felvételéhez, igen csodálkozom, hogy a képviselő úr a kérdést egyáltalában felvetette. Mert ha a készfizetések felvételének van valami előkészítő mozzanata, úgy az más nem lehet, mint szükségképen a kényszer-árfolyam megszüntetése, a beválthatatlan államjegyek kényszererejének megszüntetése. És hogyan legyen máskép rendezhető, mint ha ezen függő adósság bevonatik, mint ha ily kényszer-árfolyammal bíró államjegyek a forgalomból teljesen kivonatnak, azt én valósággal nem tudom megérteni. Ennek pedig útját egyenesen ezen törvényjavaslat egyengeti. Igaz, hogy erre a t. képviselő úr azt mondja, — és ebben találkozik Ugron Crábor t. képviselő úr kifogásaival., — hogy a törvényjavaslat ezt még sem eszközli, a mennyiben az államjegyek helyett nem aranyat hoz forgalomba, hanem ezüstöt, még pedig oly ezüstöt, a mely szerinte rosszabb pénz az eddig forgalomba volt ezüstpénznél. É-* ezt aztán Beöthy Ákos t. képviselő úr is harmadik eskütárs gyanánt is erősíti. De annak daczára, hogy itt az eskütársnak, a konjurátoroknak ily egyöntetű állítását látjuk, engedjen meg a t. ház, hogy ebben én némileg mégis kételkedjem. Mert először is nem állítunk az államjegyek helyébe merőben csak fedezetlen ezüstöt, vágyás