Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-354

176 354. országos ftlé* 1894. június 16-áu, szombaton. ezen igen olcsó pénznek, mely az ország által e szerint igen könnyen volna beszerezhető, mégis volna oly nagy vásárlási ereje, mint azon pénznek, a mely az arany-reláczióra alapítva, tulaj(1 önképen magának az aranynak értékét mutatja fel a többi árúkkal szemben. Ezen két kombináezió volt, a mely az országra vonatkozólag előtte olyan kívánatosnak és üdvösnek látszott, hogy annak lehetőségét eo ipso szükségesnek tekintette és elfogadta. Ha egyszer erre az alapra állunk, ha egyszer elfogadjuk ezt a lehetőséget, akkor a következtetések, a melyeket a képviselő úr ebből leszármaztatott, mind logikusak, mind kétségtelenek és helyesek; csakhogy ép ez az alaptétel az, a mely mint az ok nélkíü való erőkifejtés tétele tiszta lehetetlenség, s épúgy beleütközik a világrend összes törvényeibe, mint a hogy a világrend összes törvényeibe beleütköznék az olyan erőkifejtés, mely egyáltalában előző erőre redukálható nem volna, hogy a midőn ránk nézve értékét illetőleg más jelentőséggel bírna, mint a nemzetközi forgalomban, mégis a nemzetközi forgalomban alkalmazható legyen. Ez olyan tétel, a mely a közgazdaságnak összes tételeivel ellenkezik. Tehát míg a t. képviselő ezt a tételt tisztán fel nem fogja és annak összes konzequeneziáit abból magára nézve le nem vonja, addig a részletekben való vitatkozás vele merőben felesleges. Ennek következtében engedje meg a t. ház, hogy ezen igen tüzetes és részletes beszéd egyéb momentumaira ezúttal ne reflektálják, hanem áttérjek azokra, a miket Horánszky Nándor, Ugron Gábor és Beöthy Ákos képviselő urak ezen törvényjavaslat ellen felhoztak. Itt mindenekelőtt tagadhatatlanul egy nehézségbe ütközünk azon álláspont megítélésénél, a melyet ezen beszédek a kormány javaslatával szemben képviselnek. (Halljuk! Halljuk!) Mert mindenekelőtt azzal a jelenséggel találkozunk, hogy a három kritika közül, melyek közül kettő ugyanazon oldalról, és egy — gondolom — politikai és gazdasági nézeteket valló képviselő úrtól ered, mind a három kritika egymástól merőben eltérő álláspontra van alapítva. Horánszky képviselő urnak — azt hiszem, nem tévedek — ha összes argnmentácziója kiemelkedő pontja gyanánt azt említem fel, hogy a diszázsiót tekinti olyannak, mint a mely a valuta-operáezió sikertelenségét feltünteti, és ezen diszázsiót lényegileg arra a bizalmatlanságra vezeti vissza, mely a kormány által követelt politika által van indokolva. Ugron Gábor képviselő úr egészen más szempontokra vezeti vissza az ellenzést; visszavezeti arra a szempontra, a mely szerint nem ismertük fel az arany természetét, hogy azt pusztán pénznek tekintettük és elfeledtük, hogy az árú is; hogy a diszázsiót növekedni engedtük, mert a kormány nem intézkedett arról, hogy kellő időben arany váltókat eladjon; hogy a törvényjavaslat azért nem fogadható el, mert a koronaérték tényleg a régi ausztriai érték és ennek következtében a külföld csalódott az operáczió keresztülvitele folytán; hogy a törvényt azért nem fogadja el, mivel az czéltalan azon oknál fogva, mert az ezüstkuráns a forgalomban egyáltalában maradni nem fog, hanem vissza fog vándorolni a bank pinezéjébe. Olyan érvek ezek, melyek a maguk egészében és egyes részleteikben azon érvekkel, a melyeket Horánszky képviselő úr felhozott, és a melyek különösen abban a kérdésben kulminálnak, melyet a t. képviselő úr hozzám intézett, mely szerint hiszem e, hogy ezen törvényjavaslatnak a valutarendezéshez köze van-e, vagy sem, egyenesen ellentétben állanak. Beöthy Ákos képviselő úr ebben a tekintetben már sokkal tovább ment. A t. képviselő úr nemcsak ezen mozzanatokat nehezményezi, nemcsak a külföldre vonatkozólag állapította meg, hogy kétség létezett, vagy létezik az operáczió keresztülvitelére vonatkozólag; hanem ránk fogta egyenesen, hogy a kiindulásnál szkepszis s most a védelemnél langymeleg, félhivatalos buzgalom az, a mi a mi részünkről mutatkozik, Beöthy Ákos: Az előadó úr részéről csak! Pulszky Ágost előadó: Legyenek meggyőződve, hogy az az álláspont, a melyet én képviselek kötelességszeríüeg, az én kötelességemnek megfelelőleg ugyanaz, mint az, a melyet a pénzügyi bizottság képvisel, és hogy azon álláspont, melyet a pénzügyi bizottság e kérdésben képvisel, állandóan elfoglalt és ma is elfoglal, ugyanaz az álláspont, és semmi árnyalatában nem különbözik attól mint a melyet az ország többsége és a pénzügyminiszter maga e kérdésben kezdettől fogva elfoglalt. Horánszky Nándor: Pecsételje meg ezt a pénzügyminiszter úr; ez nem autentikus. (Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak közbeszólni. (Halljuk!) Pulszky Ágost előadó: Ez is egyike azon formai kijelentéseknek, a melyek azon föltevésre jogosítanak, hogy itt nem az elvek küzdelméről, hanem azon oldallal szemben a hangúlatok küzdelméről van szó. (Igás! Úgy van! a jobboldalon.) Hock János: Nagyon jó! (Derültség a baloldalon.) Pulszky Ágost előadó: A t. képviselő úr ezen kivííi előhozta azt, a mire valóban nem voltam elkészülve e kérdésnél, előhozta a militarizmus túltengését, előhozta a hatalmi viszketeget. Engedelmet kérek, a militarizmus túltengéséről lehetett talán e monarchiában beszélni a régi időkben, lehet szólni, ha a monarchia azon