Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-353

jf]4 3S 3. országos ülés 1894. jnnius 15-én, pénteken. dualizmus vän a liberalizmusra nézve: az áll, hogy a polgári házasság kérdésében a független­ségi és 48-as párt egy része a kötelezőt tartja helyesnek, másik része pedig a tetszés szerinti polgári házasságot. De az elvben, a polgári házasság tekintetében közöttünk különbség nin­csen. És mi nem egyházpolitikai czélzatok és törekvések kivívására egyesültünk egy párttá, hanem Magyarország önállóságának és független­ségének megalkotása érdekében. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon. Zaj. Halljuk!) És ha dualizmussal vádolta e pártot a t, képviselő ár, mit szóljak én arról a dualiz­musról, a hol a perszonál uniónak elvét hirdetők, negyvenkilenczeskedők és az uralkodóháznak inkompatibilitását vallók együtt vannak egy pártban ? (Nagy zaj a szélső baloldalon.) Elnök: (csenget.) Csendet kérek! Ugron Gábor: Mikor a legális törekvések illegális környezetben jelennek meg, az oly férfiak, a kik oly csekély szám mellett is any­nyira eltérnek egymástól, és akkora dualizmus létezik közöttük, legjobb, ha ki nem állnak a napra, mert a vaj, mely fejükön van, elolvad, és lecsurog a hosszú hajukon. (Nagy derültség és tetszés a szélső baloldalon.) Herman Ottó: T. ház! (Halljuk! (Hall­juk!) Személyes kérdésben kérek szót. Legelő­ször is azt hiszem, hogy az a forma, melyet én választottam, talán mégsem jogosította fel Ugron Gábor urat, hogy úgy feleljen meg és a dolgot oly térre terelje, mely most vita tár­gyát nem képezi. Ugron Gábor: Hát az egyházpolitika vita tárgya ? Herman Ottó: A mi azt illeti, hogy e helyen a negyvenkilenczeskedést hozza föl reám vonatkozólag erre nézve egyszersmindenkorra következő kijelentésem van. (Halljuk! Halljuk!) Ugron Gábor ezt nemcsak ez alkalommal és nemcsak a parlamentben tette meg, hanem meg­tette egyszer az országban is, kerületről-kerü­letre járva, hogy sztigmatizáljon negyveukilen­ezeseket; de nem várta be, mig azok kiállnak a köztérre és kinyilatkoztatják, hogy valóban a negyvenkilenczes programmot vallják. Azt egé­szen az ő ítéletére bízom, hogy az ily ráfogás tulajdonképen micsoda. Méltóztassék megvárni, mig én, a ki ki merek mondani mindent, mikor ideje megérkezik, ki fogok állani a küzdtérre programmommal, és tessék azt a programmot bírálni, nem pedig velem szemben ráfogásokkal élni. T. ház! Azt mondja a t. képviselő úr, hogy a polgári házasság tekintetében ő és társai a tetszés szerinti programmot tartják magukra nézve a legczélszerííbbnek és annak, a mire leg­inkább törekedniök kell. No hát én is tetszés sze­rinti házasságokat ismerek; de olyat, a mely engem a t. képviselő úrral egyesíteni fog, csak­ugyan nem ismerek, mert az nekem csakugyan nem tetszik. (Nagy derültség a szélső baloldalon. Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Egy hang a szélső baloldalon: HäT Istennek!) Elnök: A miniszterelnök úr kivan szólni. Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: T. ház ! (Halljuk! Halljuk !) Beöthy Ákos t. képviselő úr iménti felszólalása adta meg tulajdonképen a vitának sajátszerű jellegét, (Halljuk! Halljuk!) és határozottan fel­tüntette azt, hogy azok az ellenvetések, melyek c javaslat ellen felhozatnak, tulajdonképen nem is a javaslat ellen, hanem az én személyem, az én eljárásom, az én pénzügyi képesítettségem ellen irányúinak. (Ellenmondások a bal- és szélső balolda­lon. Úgy van! Úgy van! jobb felől.) Én vagyok az, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) — Beöthy Ákos képviselő úr felszólalása szerint, — a ki kom­promittálom a valutát, meghamisítom az erede­tileg a törvényhozás által elhatározott arany­valutát, a ki a diszázsió oka vagyok, a ki any­nyira mentem, hogy még egy jelentékeny káro­sodást is okoztam az államnak; s ezt aztán folytatja Molnár Józsiás képviselő úr, kímélete­sebb modorban, mert ő mindezt nem szemé­lyemre nézve hozza fel, hanem csak általában a valutának tulajdonít minden rosszat, szoczializ­must, anarchiát stb. Nem szeretek, t. ház, személyes dolgokkal foglalkozni, hanem akkor, a midőn csakugyan áll az a tétel, a mit Beöthy Ákos t. képviselő úr felállított, hogy a valuta-rendezésnél igen nagy szerepe van egyúttal a műveletbe vetett bizalomnak is, akkor kénytelen vagyok tételről tételre kimutatni azon állítások jogosulatlansá­gát, a melyek nagyban alkalmasak arra, hogy a valuta-rendezés iránti bizalmat megcsökkentsék, akkor, ha azok az állítások komolyaknak tekint­hetők. De ha azok az állítások merőben tartha­tatlanok, ha tévesek és nemcsak a szakszerű felfogással ellenkeznek, hanem itt a házban tör­ténteket is merőben ignorálják, részint kihagy­ják a fontos dolgokat, részint egészen más kö­vetkeztetéseket vonnak azokból, a mik itt el­hangzottak: akkor igenis kötelességem kimutatni merőben téves és tarthatatlan voltát azon állás­pontnak, a melyet a képviselő urak elfoglalnak, mert csak így tudom kellőleg bebizonyítani, hogy azon bizalmatlanságnak, a melyet a valuta­rendezésre vonatkozólag itt mesterségesen igye­keznek felszínre hozni, abszolúte semminemű jo­gosultsága nincs. (Élénk helyeslés jobb felől) Ez alkalmas lehet arra, t. ház, hogy megtéveszsze azokat, a kik a valutarendezéshez nem értenek, hogy azok között csináljon a kormány eljárása ellen propagandát, de komoly embereket, szak-

Next

/
Oldalképek
Tartalom