Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.
Ülésnapok - 1892-353
353. országos ülés 1894, embereket azon eredmények után, a melyeket e téren elértünk, megtéveszteni többé nem lehet (Élénk helyeslés jobb felöl.) És merek arra hivatkozni t. ház, hogy a valutarendezés és annak sikere nem függ össze már sem személylyel, sem párttal, azt megrontani, akárki jön ide, senkisem fogj.a tudni; hanem azt nem engedhetem meg, hogy a t. képviselő urak, mikor ily helyzetbe hoztuk a valutát, azt mondják: ti kompromittáltátok, mindent elrontottatok, pusztuljatok el onnan, majd ha mi odaülünk, akkor az általütök beszerzett aranyocskával azt szépen rendezni fogjuk. (Élénk tetszés és derültség jobb felöl.) T. uraim, ezek nem komoly dolgok. (Mozgás bal felöl. Halljuk! Halljuk I) A t. képviselő urak által felhozottak leginkább a diszázsióra irányxíltak, és Horánszky Nándor képviselő úr, — ennek ugyan édes kevés köze van a dologhoz, mert ez tisztán személyes jellegű támadás, — rólam azt szupponálta, hogy én a diszázsiót előre nem láttam, vagy legalább nem mondtam, hogy diszázsió fog bekövetkezni. Azt hiszem, a pénzügyi politikának minden elemi szabályával jöttem volna ellentétbe, ha akkor, a mikor a reláezió itt megállapíttatik, én előállók, és azt mondom, hogy itt diszázsió fog bekövetkezni. Ez talán mégis oly naivitás lett volna tőlem, (TeUzés a baloldalon.) a melylyel alapjában én szórtam volna el a bizalmatlanságnak azon magvait, a melyet a képviselő urak most nagyra növelni igyekeznek. Én a diszázsióra, mint eshetőségre, igenis számítottam, arról többször szóltam is. Szóltam először egy iratban, mely nem tartozik a nyilvánosság elé, a mely a valutarendezésnek alapját képezte, azon memorandumban, a melyet ez ügyben ki dolgoztam, és a melynek 88. lapján a t. képviselő úr megtalálhatja, hogy igenis mondtam azt, hogy nincs oly törvényhozás, a mely elég hatalmas és erős legyen arra, hogy a gazdasági élet fejlődését e tekintetben megakaszthatná, ha a gyors eljárás a valutarendezésnél a határozást nyomban nem követné. De erre nem hivatkozhatom, mert ez egy nem ide tartozó irat, én azokra hivatkozhatom, a miket nyilvánosan mondtam. De ott is kétszer nyilatkoztam a diszázsióra vonatkozólag. Először, ha a t. képviselő úr megnézi a valuta-ankét naplóját, látni fogja, hogy a diszázsió eshetőségére vonatkozólag még külön megkérdeztem egyes experteket. Másodszor nyilatkoztam az előterjesztett törvényjavaslatok indokolásában, és úgy tudom, felszólalásomban akkor, midőn határozottan kijelentettem, hogy a reláezió megállapítása lefelé szab korlátot, felfelé azonban korlátot egyáltalán nem szab. A diszázsióra tehát minden komoly ember el lehetett készülve; el lehetett készülve, hogy junius 13-én, pénteken. fgg átmenetileg a diszázsió fog előállani; egyébként nagyon keveset kellett volna valakinek foglalkoznia a valutarendezés történetével, ha az ilyenre elkészülve nem lett volna. Hiszen említettem egyik beszédemben, hogy pl. Amerikában egészen a készfizetés felvételéig tartotta magát a diszázsió, még pedig viszonylag jelentékeny, azt hiszem, 7°/o-nál magasabb dis/ázsió. A diszázsiót természetesen az átmeneti dolognak tartom, a mely kisebb-nagyobb hullámzásnak ki van téve, a mely hullámzás megszüntetésének egy biztos eszköze van; a készfizetéseknek felvétele Ezért Beöthy Ákos t. képviselő úr megjegyzésére azt az észrevételt kell tennem, hogyha ő beszédemet czitálja, legyen szíves egészében és úgy feltüntetni, a mint én azt állítottam. Én a diszázsióra vonatkozólag egyszer úgy nyilatkoztain, hogy ha annak egyedüli oka az volna, hogy a forgalomban levő aranykészletek a forgalom igényeinek kielégítésére nem elégségesek, akkor nagyon természetesen az aranykészletnek a forgalomba való kibocsátására a diszázsió megszüntetésének csalhatatlan eszköze lenne. De mivel nem ez volt az oka, vagy ha volt is oka, csak igen kis mértékben volt oka, hanem egészen más okra vezethető vissza a diszázsió, az által, ha mi aranykészleteinket a forgalom rendelkezésére hocsájtanók, talán leszállítanák a diszázsiót egy, vagy másfél százalékkal, de tulajdonképen megmaradna továbbra is a diszázsió, csakhogy nem maradna meg az arany. Ugyanez a proczeszszus fog előállani a készfizetés felvétele alkalmával is. Ne legyen senki illúzióban az iránt, hogy ha a forgalomban nincs elég arany, akkor a készfizetés felvétele után az arany mennyiség bizonyos része nem tulajdonképeni valutarendezésre fog fordíttatni, hanem első sorban a forgalom mindennapi igényeit fogja kielégíteni. Csakhogy, t. ház, míg akkor ez biztos szer, mert más tényező: a bizalmatlanság, a spekuláezió nem játszik közbe, ha előre alkalmaztatnék, nem lenne biztos szer, hanem egyenlő lenne az aranykészletak bizonyos részének minden biztos támpont és eredményre való tekintet nélkül Való kiadásával. A diszázsió okairól szólva, Horánszky Nándor t. képviselő úr úgy igyekezett feltüntetni a dolgot, mintha mindig egy oknak és koronként más-más oknak tulajdonítottam volna a diszázsiónak a keletkezését. Én, t. ház, úgy e házban, mint másutt teít felszólalásaimban, azt hiszem, mindig igen kerültem azt, hogy egy oknak tulajdonítsam a diszázsiónak a keletkezését. Elismerem, sőt elismertem azon felazólalásomban i*, a melyet Beöthy Ákos képviselő ur ezitált, hogy bizonyos tekintetben az operáezióknak is volt befolyása a diszázsió keletkezésére; a magyar operácziónak befolyása semmisem
