Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.
Ülésnapok - 1892-353
353. országos ülés 1894. junins 15-én, pénteken. 163 Beöthy Ákos: T. ház! Ez nagy baj, de ezeknél az erkölcsi és politikai bajoknál az a nehézség, hogy azt nem könnyű megállapítani, nem könnyű konstatálni hatását, az ember nem közvetlenül érzi, és ennek következtében a reakczió lassú és nehézkes. Lényegesen máskép áll a dolog az anyagi bajoknál, ott különösen, a hol az oly nagy dimenzióban nyilatkozik, mint a valutarendezésné!, ott meg lehet állapítani a bajt, vissza lehet vezetni azt, ha onnan származik, a kormány hibáira, arra, hogy a kormányban nincs komolyság és realitás, és a támadás objektuma és pontja meg van adva. Ha t. ház, a nemzet ezeken a tapasztalatokon tanúi, levonja a tanúiságokat, konzequeneziákat, akkor bír elég erővel, hogy ennek kö vétkezéseit talán kiheverje. Ha pedig nem vonja le a konzequencziákat, megérdemelte a sorsát, olyan a kormánya, mint a milyent megérdemel: talmi a politikája, nikkel a valutája, az én t. barátom, Pulszky Ágost pedig az istápja. (Zajos derültség a bal- és szélső báloldalon. Halljuk ! Halluk! Elnök csenget.) A kinek ezek a dicsőséges állapotok tetszenek, teljék benne öröme, fogadja el a törvényjavaslatot; nekem egyik sem tetszik és azért én a törvényjavaslatot el nem fogadom. (Zajos tetszés és helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Papp Elek jegyző: Herman Ottó! Herman Ottó : T. ház! Nem azért folyamodom szólásjogomhoz, hogy akár egy negyedóráig is a t. ház figyelmét igénybe vegyem, csupán csak perezekre van szükségem, hogy két irányban, még pedig pártom megbizásából, emeljek szót. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik az, hogy a szőnyegen levő törvényjavaslathoz hozzá nem járulunk, és pedig azon oknál fogva, mert az a legszervesebb kapcsolatban áll a bankügygyei, melyre nézve minket közjogi helyzetünk arra utal, hogy mindent utasítsunk vissza mindaddig, mig Magyarország pénzügyi függetlensége helyreállítva nincs. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Legyen szabad ehhez mindössze csak néhány szót hozzáfűznöm. (Halljuk!) Én nem tagadom azt, hogy a helyzet kihasználásával, a társadalom adózó erejének fokozott igénybevételével ne lehessen elérni egy pontot, a melyen az aranyat mint értéket, forgalomba lehessen hozni és bocsátani. De határozottan tagadom azt, hogy a mi jelenlegi közjogi helyzetünkben bírunk teremteni egy új állapotot, a mely ennek a megmaradását egyszersmind biztosítja is. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És igen helyesen jegyezte meg Beöthy Ákos t. barátom, hogy a valutának helyreállítása nemcsak pénzügyi, hanem eminens közgazdasági kérdés is. (Helyeslés a bal- és szé'ső baloldalon.) A mi közjogi állásunknál fogva mi akként vagyunk meggyőződve, hogy valameddig Magyarországnak hatalmi, pénzügyi és közgazdasági és ezekben önrendelkezési joga teljesen helyreállítva nincs, állandó áldásos viszony a pénzügy terén sem fog kifejlődni, és nem fogjuk elérni azt, hogy a katasztrófák után is saját erőnkből, rendelkezési jogunknál fogva azt a katasztrófát ki is heverhessük. Ezek azok az indokok, a melyeknél fogva én és barátaim a törvényjavaslathoz hozzá nem járulunk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A második egy pártközi viszony rendezése, melynek szüksége előállott akkor, a midőn Ugron Gábor t. képviselőtársam mostani, mint rendesen, erőteljes beszédében pártja megbízásából, — a mi újabb időben némileg már talán ritkábban történik, — azt a kifejezést használta, hogy a »függetlenségi párt« ezen és ezen törekvésénél fogva. % ház! Minthogy Ugron Gábor t. képviselőtársam pártja megbizásából beszélt, a distinkciónak okvetlenül be kell következnie, mert a függetlenségi párthoz én tartozom, és tartoznak barátaim. A t. képviselő úr elmulasztotta a distinkcziót megtenni a függetlenségi, valamint függetlenségi és 48-as párt között. Én és barátaim, midőn a függetlenségi párt elnevezését magunknak vitatjuk, és kérjük, közjogi tekintetben tökéletesen egyetértünk, nem csak, de az alkotmányos szabadság attribútumaira nézve sem ismerünk és bírunk pártunk kebelében semminemű dualizmust. Nevezetesen a liberalizmus tekintetében sem. Ezt pedig Ugron Gábor t. képviselőtársam a saját maga pártjáról ez idő szerint talán mégsem állíthatja, mert ott a liberalizmus tekintetében csakugyan az a dualisztikus forma tényleg megvan (Nagy zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Elnök csenget.) A mint tehát az ő pártja függetlenségi és 48-as, kérjük, szíveskedjék minket a magunk czíménéi meghagyni. (Zaj.) Elnök: Ugron Gábor képviselő úr személyes kérdésben kíván szólni. Ugron Gábor: T. képviselőház! Az előttem szóló t. képviselő úr szemrehányást tesz nekem, hogy én, bár megneveztem egyszer, hogy a függetlenségi és 48-as párt nevében szólok, azt találtam mégis mondani, hogy függetlenségi párt. Ezt a szemrehányást elfogadom, és a függetlenségi és 48-as párt tagjaitól bocsánatot kérek, hogy őket egy pillanatra is oly helyzetbe hoztam, hogy őket Herman Ottó képviselő úrral és társaival össze lehetett téveszteni. (Helyeslés a szélsőbalon. Nagy Zaj.) A mi pedig azon személyes támadást illeti, hogy a függetlenségi és 48-as párt kebelében 21*
