Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-353

160 358. országos ülés 1894. június 15-én, pénteken. Itt is az ázsió fokozatosan esett és majd nem el is tfínt, csak épen annak következtében ttínt fel ismét, hogy a háború megkezdődött. Honnan tehát nálunk ez az ellentétes jelenség? Ugy a publiezisztikában, mint itt a képviselő­házban t. barátom, Ugron Gábor és Horánszky Nándor igen alaposan és tüzetesen foglalkoztak ezen disázsió indokaival. Nem vonom kétségbe, hogy azok az okok mind befolyást gyakoroltak az ázsió keletkezésére, én azonban a legfőbb inodkot, abban a tényezőben keresem, mely mindenütt a világon az ázsió keletkezésének fő­indoka volt, t. i. a bizalom hiányában. (Igaz! Úgy van!) Én igen egyszerűen azt találom, hogy ebben az ázsióban a pénzpiacz bizalmatlan­sága irányúi a valutarendezés helyessége és egészségét illetőleg. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Nem lehet tagadásba venni, hogy magának a kor­mánynak eljárásaehhezhozzájárúlt.EIőszöraz, hogy kivették a forgalomból az aranyat, és nem hoz­ták ismét forgalomba, azután különösen a valuta­rendezésnek hosszú időre való kitolása. Mikor tavaly a t. miniszter úr nyilatkozott az ázsióról, azt mondotta, hogy az kellemetlen dolog, de öt ezirkulusaiban az nem zavarja, mert az egész valutarendezést öt évre konczipiálta. Először is konstatálni kívánom, hogy mikor itt a valuta­törvényeket tárgyalta a t. miniszter úr, erről egy szót sem szólt, tehát kérdem, miért az öt esztendő? Olaszország két esztendő alatt fel­vette a készfizetést. 1881 januárban hozta meg a törvényt, (Mozgás jobb felöl) 1883-ban a kész­fizetés megkezdődött. Pedig Olaszország nehezebb viszonyok kö­zött volt, mint mi. Először azért, mert akkor még az is kérdés volt, hogy ennyi aranyat össze lehet-e szerezni, másodszor jött Franczia­országgal a tunisi bonyodalom, minek követ­keztében meg sem engedték azt, hogy az olasz kölcsön a franczia börzén aláírásra boesáttassék, és jött harmadszor a nagy Bontoux és az Union Grénéral krachja, mely az összes európai pénz­piaczokat összezavarta. T. ház! Öt évre elodázni ezen készfizetést, hiszen ez olyan hosszú idő, s ez alatt annyi mindenféle politikai és közgazdasági kompliká­czió következhetik be, hogy igen természetes, hogy bizalommal ez iránt a pénzpiacz nem lehet. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) De tény az is, t. ház, hogy itt van a disz­ázsió, a miből nekünk sok hátrányunk vau, és a mi a készfizetések felvételét is megakadá­lyozza, mert hiszen az aranyat ma 25°/ 0 érték­ben kell esetleg a miniszter úrnak megvásárol­nia, a mit a reláezió 19 értékével bocsát for­galomba. Ez tehát, t. ház, nagyon komoly és hátrá­nyos tünemény, a melylyel szemben állást kell fog­lalnunk. Politikával kell birni, programmot kell mondani, tisztában kell lennie a kormánynak, hogy ezen ázsiót mulandónak tekinti-e, vagy állandónak! (Halljuk! Halljuk!) Ha mulandónak tekinti, nagyon szeretném hallani, minő tényekre, minő adatokra bazirozza ezen felfogását? (He­lyeslés bál felöl.) Tegnap Neumann Ármin képviselő úr szin­tén azt mondotta, hogy ez mulandó, de hogy miért tekinti mulandónak, ezzel nagy sajnála­tomra adós maradt. Ha pedig a t. kormány állandónak tekinti, akkor azt tartom, ezzel szemben állást kell foglalni. Meg kell mondani vagy azt, hogy a valufarendezést nem folytat­hatjuk, vagy pedig, hogy ennyi és ennyi áldo­zatra van szüksége az országnak, hogy az egé­szet folyamatba hozzuk. (Helyeslés bál felől.) De tiszta álláspontra van szükség, tiszta bort kell a pohárba önteni. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) E helyet pedig mi is történt? Beterjeszt a kormány egy törvényjavaslatot, a melyből vilá­gosan és határozottan látszik, hogy a t. kor­mány nem ura a helyzetnek, és nem tudja, mit akar? (ügy van! a baloldalon.) Ma ott vagyunk, hogy nem tudja megmondani, mikor veszi fel a készfizetéseket, mennyi aranyra van szüksége, hogy az ezüstkurans mily összegben fog for­galomban maradni ? Tehát két évvel a valuta­törvények meghozatala után egy oly intézmény iránt, milyen az ország pénzrendszere, a mely­nek határozott és pozitív tényekkel kell szá­molnia, a melynek annyi fontos és lényeges mozzanata vau, a valutarendezés iránt teljes és tökéletes homályban vagyunk. (Helyeslés a bal­és szélső baloldalon.) Semmit sem tudunk hatá­rozottan. Igaz. t. ház, hogy az államjegyek bevo­natnak, de mi adatik ki fizetési eszközül? Ezüst­kurans és bankjegy, mely nagyobb részt ezüsttel van fedezve. Kérdem : így konczipiáltuk mi valutánk rendezését ? így konczipiáltuk az államjegyek be­vonását? Ugyan kérdem: lesz-e ily módon ne­künk exportképes valutánk ? Hiszen ha az ezüst exportképes valuta lenne, akkor Indiának meg Amerikának nem volna semmi baja. (Úgy van! a baloldalon.) Nem ezüstre van nekünk szükségünk, de aranyra, és mindaddig, míg arany helyett ezüs­töt kapunk, az egész csak félrendszabály, sőt ennél is rosszabb: a valutarendezés alapgondo­latának és intencziójának teljes és tökéletes meghamisítása. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Ebből a transzakczióból nincs haszna az államnak, csak a nemzeti banknak van haszna. Igen érdekes az, hogy úgy Pulszky Ágost t. barátom, mint Neumann fÁrmin t. képviselőtár-

Next

/
Oldalképek
Tartalom