Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-353

353. országos ülés 1894. június lä-én, pénteken. 161 sam egyáltalán nem tudta megmondani, hogy ez a transzakczió minő jogi formának felelne meg voltaképen ? Már pedig én azt hiszem, t. ház, a hol az enyém és tiedrőí van szó, különösen a hol egy nagy transzakczióról van szó, mint a bankkal való rendezkedés, ott mégis kipróbált formákra volna szükség. Man müsste nach be­währten Mustéra arbeiten. (Helyeslés a bal­oldalon.) Én, t. ház, különösen két szempontból tar­tom ezt a trauszakcziót prejudicziózusnak. Elő­ször azért, mert egy új kapcsot, egy új köte­léket képez közöttünk és a nemzeti bank között, és meg fogja nehezíteni az önálló nemzeti bank felállítását. (Igás ! Igaz! bú felöl.) Igen szépen beszélt ma az én t, barátom, Ugron Gábor, s én ahhoz, a mit ő mondott, csak annyit teszek hozzá, illetőleg az egészet abban fejezem ki, hogy az önálló bank az állami, a nemzeti és közgazdasági egységnek egyik legfontosabb eszköze és szervezete. (Helyeslés bal felöl.) És, t. ház, miképen viselkedjünk mi biza­lommal ez iránt a nemzeti bank iránt? Hiszen csak az a legutóbbi memorandum, vagy nem tudom, minek nevezik, úgy a Lajthán túl, mint a Lajtán innen az egé^z közvélemény felháboro­dását provokálta. És milyen bank -politikát követ! Legutóbb teletöltötte pinczéjét sóbányajegyek­kel, a minek folytán az osztrák Reichsrathban, gondolom, még a pénzügyminiszter is megtá­madta, s a minek folytán egyrészt konkurren­cziát csinált a priváttőkének, másrészt pénzt vont el a pénzpiacztól. Ez az egyik, a mit csak mintegy szimptomát hozok fel. A másik kifogásom pedig az, hogy attól félek, ha mi e bankttól átveszszük az ezüstöt, majd oda fog a dolog kilyukadni, hogy az ezüstveszteségnek jelentékeny részét mi fog­juk viselni. Ez történt Németországgal szem­ben is; ott sem voltunk kötelezve, mégis át­vettük az egyesületi t illérok egy jelentékeny részét. Ennek a trattszakcziónak egy másik része az, hogy a mi aranyunk letétetik a bank pin­ezéjébe, s onnan az osztrák kormány beleegye­zése nélkül ki nem vehetjük. Igen érdekes, hogy erről a Lajtán túl mikép vélekednek. (Halljuk! Halljuk!) Bátor leszek egy passzust felolvasni a »Neue Freie Presse «-bői. Méltóztatik tudni, hogy ez a »Neue Freie Presse« nem is újság, hanem intézmény. Úgy a lajtántúli politikát, mint az itteni politikát is a »Neue Freie Presse« csinálja, annyira, hogy ha a parlamen­táris fogalmaknak meg akarnánk felelni, tulaj ­donkép a »Neue Freie Presse« szerkesztőjének kellene ott ülni, a hol a t. miniszterelnök úr ül. (Igaz! Igás! bal felöl. Derültség.) KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XIX. KÖTET. Hát, t. ház, ez a »Neue Freie Presse* dicséri ezt a transzakeziót, hogy deponáltatik a pénz oda, a honnan az osztrák kormány enge­délye nélkül ki nem vehető és ott ezt a követ­kezőkben indokolja meg (olvassa): • , »Die ungarischen Finanzen sind heute geregelt und der oekonomische Fortschritt in dem verbündeten Lande hat zum Glticke die Furcht verscheucht, dass es eines Tages anders sein könnte. Wenn jedoch zum Unheile der Monarchie Ungarn durch die Fehler einer neuen Regierung wieder in die altén Bahnen der Misswirtschaft zurüekkehren sollte, so wird es gewiss eine Beruhigung für Oester­reich sein, dass sich das Gold, welches von Ungarn für die Valutazwecke angeschafft wurde, in den Kellem der Bank befindet und ohne unseren Wíllen keine andere Bestimmung er­halten kann.« (Moegás és derültség a bal­oldalon.) Arról, t. ház, nem beszélek, hogy a »Neue Freie Presse« úgy tünteti fel a helyzetet, hogy csak ez a kormány tud rendezett finaneziákat tartani, és hogy ha ez elmegy, utána az özönvíz. Természetes, hogy a »Neue Freie Presse* a kormányát dicséri, a czigány is a maga lovát dicséri. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső hal­oldalon.) Hanem azután már arról az ímputáczióról szólni kell, a mely ebben Magyarország ellen van. Úgy tűntettetik fel itt a dolog, hogy Ausz­triának szüksége van biztosítékra Magyarország ellen, de Magyarországnak nincs szüksége Ausz­triával szemben, mert ők tisztességesek, mi pe­dig nem vagyunk tisztességesek. Kérdem, t. ház, a hol két állam egymással szövetségben van, és egyik a másikról ilyen vélemény nyel van, mikép lehet ott kényes és komplikált ter­mészetű kérdéseket megoldani'? (Tetszés a bal­oldalon.) T. ház! Reasszummálom, a miket mondottam. Szerintem a helyzet minden tekintetben rosszabb most, mint a valutarendezés előtt. Először rosz­szabb azért, mert papírpénzünk helyett kapunk ezüstpénzt, mely kevésbbé értékes és kényel­metlen, mint a hogy azt Ugron Gábor t. bará­tom igen szépen fejtegette; másodszor azért, mert a valutarendezésnek az volt a czélja, hogy a diszázsió megszűnjék, de a diszázsió most nagyobb, mint azelőtt volt. (Igás! Úgy van! bal felöl.) Azonkívül, t. ház, kihasználtuk magát a konverziót, a melyből egy aranykészletünk tá­madt, és ez most kamatozatlanúl hever. Mikor a t. miniszterelnök úr szólott a disz­ázsióról, szólott egyebek között azokról a rend­szabályokról, melyeket neki javasoltak, hogy a diszázsiót megszűntesse, és erre vonatkozókig 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom