Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-353

S68. országos ttlés 1894. junins 15-én, pénteken. 149 értelmében végrehajtsák a volt pénzügyminiszternek, Széll Kálmánnak, a valuta-ankétban kifejezett azon nézetét, hogy ezen kérdésben mindent csak gyors tempóban kell végrehajtani. A szőnyegen levő törvényjavaslat a mi valutarendezésünkkel nemcsak szorosan összefügg, hanem annak határozottan egy részét képezi. Épen azért azt hiszem, nem veszi tőlem rossz néven a ház, ha az általam károsnak ismert törvényjavaslat ellen kötelességemből kifolyólag küzdök. Az eseményekből folyólag azt hiszem, hogy csak igen természetesnek tűnhetik tel, t. ház, azon tény, hogy a nemzet túlnyomó nagy részének még ma sincs egyáltalában tüzelés tudomása arról, hogy valutarendezésünkkel tulajdonképen tényleg mi akart történni. Eddig mi történt? És ha e törvényjavaslat csakugyan törvénynyé lesz, és a tervbe vett módon végrehajtatik, miféle eredményeket fog az Szülni? Ép azért azt hiszem, hogy a t. ház meg fogja nekem engedni, hogy mielőtt a szőnyegen levő törvényjavaslat ellen elfoglalandó álláspontom indokolására áttérnék, mindenekelőtt e kérdésekre felelhessek. De mielőtt e kérdésekre felelhetnék, engedje meg a t. ház, hogy most felelhessek Hegedüs Sándor t. képviselőtársamnak azon válaszára, a melyet múlt évi deczember 7-én mondott beszédemre adni szíves volt. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt köteleségemnek érzem kijelenteni, hogy itt nem a személyes ambiczió védelméről van szó, mert én e kérdésnél mindig csak oly dolgokat igyekeztem állítani, mint a milyen a kétszer kettő négy. Ép azért nekem a saját személyem védelmére valami nagy szükségem nincs, a mennyiben különben is e tekintetben, oly két hatalmas protektorral rendelkezem, a kik mellett senkinek elismerésére és elnézésére nem szorulhatok. Az igaz, beismerem, hogy e tekintetben hatalmas protektoraim közül is az egyiket a félreértések, tévedések, a kellő szakértelem hiánya stb. épúgy, mint a napot a felhők, néha hosszabb, máskor rövidebb időre elhomályosíthatják, de azért a mint mindnyájan tudjuk, mégis mindenkor rendszerint idő multával ki szokott sütni a nap, és világos fénynyel árasztja el a vidéket; épen ily eljárást követ el az én protektorom is, mert ez nem más, mint maga a számtani igazság. Másik protektorom még ennél is hatalmasabb, mert ezzel szemben már egész Európa, sőt az egész világ összes pénzügyi hatalmasságai úgyszólván alig megjelelhető csekélységgé törpülnek, mert ennek neve: idő. E két protektorom sokkal hamarább, mint bárki is képzelné, az én nézeteimnek védelmét elfogják igazítani. Nem vagyok türelmetlen ember, t. ház, részemre mindegy, akár ma, akár három, négy, sőt akár tiz év múlva győződjék meg a nemzet arról, hogy fellépésem indokolt, Önzetlen és hazafias volt, mert hogy a nemaet erről meg fog győződni, az ép oly bizonyos, mint az az óriási mérvű károsodás, a melyet a magyar nemzet e valutarendezési művelet által már eddig is szenvedett, és a melyet még azután sokkal fokozatosabb mérvben szenvedni fog. (Halljuk! Halljuk!) Tudom, hogy magamféle embernek szavai, nagy pénzügyi kapaezitásokkal'szemben, még a t. ház előtt is kevés súlylyal bírhatnak. Én szavaimnak súlyát legföljebb csak kézzelfogható argumentumokkal növelhetem némi tekintetben. Épen ez is egyik oka annak, a miért bátor vagyok kérni a t. házat, engedje meg, hogy Hegedüs Sá.idor t. képviselőtársam beszédének rám vonatkozó részét felolvashassam (Mozgás.) és arra válaszolhassak. (Zaj. Halljuk!) Elnök : Csendet kérek, t. ház ! Molnár Józsiás: Már csak azért is, hogy meggyőződjék a t. ház azon valóban szánalomra méltó tehetetlenségről, melyet a pénzügyi bizottság akkori előadója számtani igazságokon alapuló állításaimmal szemben tanásítani kénytelen volt. (Halljuk! Halljuk! Olvassa); *Csak egy-két szót fogok szólni azon hosszú fejtegetésre, a melylyel Molnár Józsiás t. képviselőtársam a házat a mai napon felvilágosítani iparkodott. Azért vagyok köteles szólani, mert, úgy látszik, a képviselő úr a múlt alkalommal tett egyik ^megjegyzésemet igen rossz néven, talán kicsinylésnek vette. Én korlátozva vagyok felszólalásomban. Vannak oly elemi dolgok, melyek fejtegetésébe nekem az előadói széken belebocsátkoznom nem szabad a ház türelme iránt tartozó tiszteletből, s vannak oly kérdések, melyeknek fejtegetése oly messze vinne, hogy hibát követnék el, ha azok vitatásába bocsátkoznám. A képviselő úr mai előadása — ne vegye rossz néven — meggyőződésem szerint, oly elemi hibákban bővelkedett, a melyeknek helyreállítása nagyon részletes fejtegetést igényelne, de ne gondolja, hogy a képviselő úr iránt való tisztelet hiánya az, a miért ebbe nem bocsátkozom, hanem idő hiányából, a ház iránt való kötelességből nem tehetem. Csak arra figyelmeztetem a képviselő urat, hogy az ezüstpénz szabad veretesének megszorítása és betiltása csak akkor történt, a mikor Európa minden állama megtette már azt; történt pedig egy olyan czikkre nézve, a mely tulajdonképen esak formailag képezte valutánk alapját, mely termelésünk tárgya, s a mely a